Zöld-fehérre festenénk Európát
A két legrangosabb női kézilabda klub-sorozatot egyaránt magyar csapat nyerheti: a Győr a Bajnokok Ligájában, a Ferencváros (címvédőként) a KEK-ben indul harcba a fináléban. Mindketten itthon kezdik a döntőt a hét végén. A felülmúlhatatlan sikerhez sok mindennek kell passzolnia – olyanok erősítik ezt meg, akik maguk is nyertek nagy trófeákat.
Rácz Marianne: „Rutinból nem lehet”
A 80-as évek legjobb magyar kapusa a Vasassal egyszer, az osztrák Hypóval hatszor nyert BEK-et, szinte hazajárt a döntőkbe. Bármennyire is kiemelkedett a Hypobank Európában akkoriban, a finálékban mindig mindent oda kellett adni a sikerért – mondja.
„Mindkét csapatnak komoly esélye van a végső győzelemre – de nagyon hangsúlyoznám, hogy két meccs alapján. Nem szabad csak az elsőre koncentrálni, nem lehet egy meccs alatt eldönteni ilyen párharcokat. Valamennyire hátrány, hogy idegenben lesz a visszavágó mindkettejüknek, de mivel erős csapatokról van szó, nem féltem őket.
A Győr egy olyan összetételű csapat, amelyben szerencsésen megvan a zsenik és a vízhordók, a harcosok és a győztes típusú játékosok elegye. A külföldi játékosaik pozitív energiákkal érkeztek, ezeket hozták magukkal. Löke, Radisevics, Haraldsen vagy az edző Böhn mentalitása lehet a siker kulcsa.
Nem hiszem, hogy nyomni fogja a csapatot az eddig elbukott nemzetközi kupadöntők súlya. A Podgoricának ugyanígy megvan a maga keresztje, ők elődöntőket buktak el sokszor, miközben az elvárások ugyanúgy megvoltak náluk is. Mindkét csapatnak mérföldkő ez a finálé, hiba lenne a múlton rágódniuk.
A Fradinál szintén azt látom, hogy egyáltalán nem nyomja őket a tét. Sőt, mintha tudatosan a döntőre készültek volna már az előző meccseiken! Olyan komoly párharcokat nyertek meg a legjobb orosz csapatok ellen, ami erre készítette őket. Ebben Elek Gábornak komoly szerepe van.
Minden döntőnek van lélektana. Ami biztosan állítható, hogy rutinból nem lehet játszani. Mindig élesnek kell lenni – ebben segíthet az is, ha hátrányból kell nyerned, akár idegenben. Nekem is voltak skandináv csapattársaim annak idején, tőlük tanultam meg, hogy a pályáról csak úgy szabad lejönni, hogy mindent kiadtál magadból. Ha ez a győzelemhez elég, örülsz – ha meg a vereséghez, gratulálsz.
A Hypóval is becsúszott néha egy-egy kudarc, de mindig újra fel tudtunk állni. Aki az utolsó percig el tudja hinni, hogy nyerhet, az fog nyerni.
Siti Beáta: „Kicsit több esélyt látok a Fradinál”
A megnyert címeket tekintve a legeredményesebb magyar kézilabdázó: hihetetlen, de minden létező nemzetközi kupában és világversenyen szerepelt döntőben. Ha valaki, Siti Bea igazán tudja, mit jelent egy lépésre lenni a céltól.
„Döntőt játszani teljesen más fogalomkör – még az elődöntőhöz képest is. Majdnem mindegy, hogy nemzetközi kupa vagy világverseny a sorozat. A sydney-i olimpiai döntőnk után mondta Kemény Dénes, a pólósok kapitánya: meg kell tanulni döntőt játszani és nyerni.
A játék pszichológiája nagyon kijön egy döntőben. Kiderül, ki milyen versenyzőtípus. Ha tetszik, ha nem, az első pillanattól ott van a fejedben, hogy mi a tét. Én jó versenyző voltam, de sok múlt a felkészítésen, az edzőn.
Olyan nincs, hogy hiba nélkül fogsz játszani, kell, hogy adjon magának az ember kreditet, nem biztos, hogy az első megoldás sikerülni fog. Fel kell építeni az önbizalmat, hogy a meccsen fokozatosan belejöjjön az ember.
Amikor a Dunaferrel megnyertük a BL-t, nekünk is a mentális erő volt a fegyverünk. A döntő visszavágójáig gyakorlatilag Radulovics nélkül játszottunk, az első meccsen 6-7 gólos előnyt adtunk le kettőre a Ljubljana ellen, mindenki fanyalgott. Aztán idegenben behúztuk a döntőt.
Most talán egy kicsit több esélyt látok a Fradinál, hogy behúzzák. A Győr persze sokkal erősebb csapat, de nem lesz könnyű ez a történet a Podgoricával. Közel száz százalékra lesz szükség és legalább négy játékos extra teljesítményére. Sztenderdekkel nem lehet megnyerni a BL-döntőt.
Az ETO a Magyar Kupa-döntőben játszott utoljára, ami azt jelenti, volt egy tiszta időszakuk, ezer százalékkal a veszprémi meccsre készülhettek, minden idegsejtjüket erre hangolhatták. Mentálisan elég erősek – ami azért fontos, mert itt nem lehet arra készülni, hogy rohanjuk le őket 6-8 góllal és már meg is van a kupa. Az utolsó 5-10 percben dőlhet el mindegyik meccs, ha 4-5 gólnál nagyobb különbséggel tudna nyerni a Győr, az egészen extra lenne.
A Fradiban nagyon jó a kulcsemberek formája, Tomori Zsuzsi meggyőző, Zácsiknak hihetetlen keze van, Szucsánszky dinamikája nemzetközi szintű, a szélen Kovacsicz gólerőssége fontos. Támadásban megvannak. A kapuban pedig Abramovicstól láttunk már klasszis teljesítményt.”
Zsiga Gyula: „Helyre tenné a magyar női kézilabdát”
Az egyik legsikeresebb magyar edző a Vasassal és a Dunaferrel is megfordult a legrangosabb kupa döntőjében, az újvárosiakkal 1999-ben a Ljubljana ellen megnyerte a trófeát. A Győr döntőbeli ellenfelét jól ismeri, hiszen két évig edzette őket.
„A Dunaferrel bebizonyítottuk ’99-ben, hogy nem okvetlenül hátrány az idegenbeli visszavágó. Az első meccs után itthon kielemeztünk mindent szakmailag, kint pedig, hogy belakjuk a csarnokot, már csak játszadoztunk az edzésen. Később elmesélte nekem egy konferencián a Ljubljana akkori edzőjének az öccse, hogy neki kellett kémkednie az edzésünkön - ment a bátyjához utána, hogy semmi esélyetek, ezek a magyarok annyira lazák, hogy csak szórakoznak a visszavágó előtti utolsó edzésen. Nem minden a 'szakmaiság'.
A Győrnek több előnye van a Podgoricához képest – ha párba tesszük a posztokat, megvannak a fórjai, amivel nyerhet. Technikásabbak a játékosai. A balkezes lövő Bulatovics talán az a klasszis, amilyen azon az oldalon nincs az ETO-nak – viszont a Podgoricának meg nincsen Görbicz-szintű zsenije, és Löke is egymaga megtestesíti azt a kétféle beálló játékot, amit odaát ketten képviselnek.
Az dönthet, hogy melyik csapat tudja a támadójátékát felállt fal ellen precízebben megoldani, hogy ne kapjon sok indítás gólt. Mivel a kapusok extrák, döntő lehet, hogy hány tiszta ziccert enged az ellenfélnek a két csapat.
A Buducsnoszt nem fog megijedni a veszprémi légkörtől, az biztos. Valceában tízzel nyertek, pedig ott senkinek sem egyszerű. A visszavágó pokoli hangulatot ígér, sportszerűtlenül szurkolnak, kemény kihívás lesz. Ljubljanában nekem fiatalabb csapatom volt, de a vezetőség akkor is a döntőbe jutást várta el, türelmetlenek, ahogy a Győrnek, nekik is megvannak a kudarcaik a múltból. Mindkét csapat most érett meg a végső győzelemre.
A Fradinál az a kérdés, hogy viselik az esélyesség terhét, mert én esélyesebbnek gondolom őket a Viborgnál. Megértek a BL-re is – és nekik nagyon sokat jelenthet a dabasi csarnok hangulata, Dániában, a visszavágón megközelítőleg sem lesz olyan az atmoszféra, ebben biztos vagyok.
Óriási siker lenne, ha két magyar klub húzná be a két legerősebb kupát. Helyre tenné a magyar női kézilabdát a tavalyi kudarcok után, megmutatná, hogy csak szövetségi döntési hibák vezettek a válogatott kudarcához (a női kézilabda-válogatott sem a vb-re, sem a londoni olimpiára nem jutott ki - a szerk.). Férfi szakágban sem sokszor fordul elő, hogy egy ország két csapata üljön a trónra – hatalmas dicsőség volna.”
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
