Stiller Ákos: Ukrajna győzött és egyéb közhelyek
 
"Ukrajna olé-olé,
Előre a  sok-sok gólé’!
Nem nézünk mi hátra sose,
Veszteni nem fogunk most se’!"
 
Hát de micsoda meccs! Micsoda izgalmak! Mekkora gól? Hát nem? Hát de! A „leírt, utoljára betett, edzőnek köszöni szépen, hogy egyáltalán itt lehet, majdnem kiöregedett – de aztán mégse, most meg már nemzeti hős” Sevcsenko. Kelet-Európa aranyszőke Beckhamje. Az igazi bulvárpozitív címlapsztori. Itt bármi megtörténhet, vagy akár az sem.

AP / Ivan Sekretarev

Ibrahimovic gólja mi volt? Hát semmi. Egy viccgól. Egy kis semmiség. Egy ötméteres. Grundon ciki ilyet lőni. BEZZEG Sevcsenkó, most nem azért, de mégis. Mekkora giga, hogyúgymonjdam váratlan fordulat. A foci kerek, itt minden megtörténhet, itt semmi sem biztos, csak az, hogy huszonketten játszák és mindig az Ukránok győznek, és a sör drága. Juteszembe, láttak már egy stadionnyi tagbaszakadt férfit könnyeivel küszködni?
 
És erre ez a fejelgetős gyerek csak nem hagyja abba, és lő még egyet, de mekkorát. Micsoda ritmus! Könnyzacskógyilkos érzelmek, arcletépő gólok. Hát miről szól a foci, ha nem erről és a focistafeleségekről?
 
Utóiratnak írjuk oda, hogy az ilyen saját sikerétől szinte megszeppent válogatottat csak szeretni lehet, és ettől nem tántoríthat el az sem, hogy az országban jelenleg hiánycikk lett a vodka és a sör. Reméljünk minél több gólt a következő meccsen, mert Blohin szövetségi kapitány gólöröme mémgyanús – rengeteg vidám percet fog okozni nekünk évekkel később is.

Barsi Zoltán: Hajrá, Svédia!

AP / Efrem Lukackij

Pedig minden milyen szépen alakult. Egészen az 55. percig. Miután végigunatkoztuk a francia-angol meccset, ahogy azt már tegnap beharangoztam, megkezdődött az Eb. A svéd védelem, Mellberg jóvoltából állta a sarat és hiába került halovány gólhelyzetbe Sevcsenko, az igazi svédnek szeme sem rebbent, amikor a jobb kapufa mellé gurított, nem is kevéssel. Tudtuk, hogy öreg, tudtuk, hogy nincs formában. De legyünk őszinték, azt is tudtuk - és láttuk ezen a meccsen is -, hogy szenzációs játékos.

Az első félidő legszebb jelenete mégis az volt, amikor Ibra, a fejére ívelt labdát a kapufa külső részére fejelte. Már itt sejtettük, hogy a hazaiak szokásos védőszentje nem engedi, hogy Ukrajna leégjen a nyitómeccsén. Aztán a második félidő elején robbant a bomba. Az oldalvonal mellett szimuláló játékossal mit sem törődve a jobb oldalon a hazaiak védelme mögé kerültünk, majd az átívelt labdát egy centerezés után Zlatan élményszerűen helyezte a kapuba. Ezután viszont valami megtört a csapatnál. Az első pofont Sevcsenko feje adta. Meg a másodikat is. Négy visszajátszásra volt szükség, hogy előttem is világos legyen, az a labda bizony elfért a kapufa és a szöglet után menteni igyekvő védő között és nem a vicceskedő rendezők vágtak lyukat az oldalhálóba.

Itt végképp eldőlt, hogy sajnos - még ha aligha megérdemelten is - az Ukránok behúzzák a meccset. A mieink dícséretére legyen mondva, küzdöttünk becsülettel. Ibrahimovic lövése után úgy robbant fel a labda Pjatov kapus kezén, hogy az is kisebbfajta csoda, hogy a helyén maradt. A végén sikerült teljesen beszorítani a hazaiakat, akik a már lépni sem tudó Sevcsenkót is lehozták, helyére az inkább védekező feladatot ellátó Devics érkezett. Teljesen egyértelműen menekültek előlünk. Bele a győzelembe.

AP / Ivan Sekretarev

Mindez azonban hiábavaló lett volna, ha AZ az emelés nem a kapu tetején landol. És még így is hatalmas csend támadt a kijevi Olimpiai Stadionban. Érezhették, hogy csak szerencsével nyertek? Hogy nem a jobbik csapat nyert? Hogy ajándékba kapták a három pontot? Minden bizonnyal. De! Az ukrán csapat is néhol kulturáltan, európai módon játszott, szép kényszerítők után szinte mattolták a védelmünket. A mérkőzés egyes szakaszaiban örülhettünk, hogy csak egy a különbség.

Mégis, vannak olyan momentumok, amik azt bizonyítják, fel tudunk állni. Mégpedig már a következő, angolok elleni mérkőzésen. Főleg akkor, ha a franciák elleni szokásos, a hasonló tornákon bemutatott álmos, angolos, hűvös focijukat hozzák. De az majd egy másik mese lesz. Az igazság az, hogy most az ukránok nyertek egy csatát, de hol van még a háború vége? Mert ugye mindenki kívülről tudja a svéd himnusz harmadik versszakát, ami így hangzik:

Jag städs vill dig tjäna mitt älskade land,
din trohet till döden vill jag svära.
Din rätt, skall jag värna, med håg och med hand,
/:din fana, högt den bragderika bära. :/

Csak Téged akarlak szolgálni, szerelmetes hazám,
Hűséget esküszom neked halálomig
Kiállok érted testemmel lelkemmel,
/: Fáradhatatlanul viselem zászlódat :/

Ez lebegjen mindenki szeme előtt, amikor  tegnapi vereség után leír minket! Hajrá Svédia!