La terza volta, miszerint harmadjára
 
Ugyan Prandelli nem játszott Trapattoni alatt a Juvéban (alig pár évvel kerülték el egymást), játékfelfogásuk, futballkultúrájuk ugyanarról a tőről fakad. Még akkor is, ha a 18 évvel idősebb, a Juvéval minden lehető címet elnyerő Trap mester most hozott anyagból dolgozik, és az előző két meccs tanulsága szerint nem erőszakolta rá magát a britesen játszó fiaira. Ha akarta sem tudta volna. Az ír legények ugyebár nem olaszok.

AP / Jon Super

A játékosként majd trénerként hosszú évekig az olasz foci legfőbb utánpótlásnevelőjeként számon tartott bergamói Atalantát erősítő Prandelli viszont színtiszta saját materiából gazdálkodhat. Ő tökéletesen tisztában van azzal, hogy mire képes a kerete. A Balotelli, Motta és Sirigiu kivételével ma is Á-szériás (Seria A) olaszok képesek lehetnek az egyöntetű játékra, hiszen kölyök koruk óta ismerik egymást, ahogy Prandelli is ismeri őket. (A nagyválogatottba beérő egykori utánpótlás-edzők – knézyiádával élve – akár „kisebbfajta világszenzációra” is képesek lehetnek. Hogy ugye a mi Egervárink rézsikereire is utaljak.)

AP / Michael Sohn

Győzni lenne muszáj, különben, mint már közhelykedtem a minap, csak a matek marad. A zömmel huszonévesekből álló csapat képes is lehet rá, hogy levédekezze és egy-két góllal lelépje a hátul nem igazán acélos, kapus-peches, elől pedig tökéletesen kiszámítható, ugyanakkor tagadhatatlanul jól kontrázó  íreket, és mivel nem valószínű, hogy a spanyol-horvát x-re menne, már csak a spirit miatt sem, így szerintem tovább battyognak a ragazzók. És aztán élesben már minden lehet. Forza Azzuri!