Stefan Szymanski, a világ egyik legismertebb sportközgazdásza szerint nem lesz bombaüzlet a 2010-es labdarúgó világbajnokság megrendezése Dél-Afrikának. Már a 2006-os rendező Németország sem kaszált úgy, ahogy előzetesen tervezte, ráadásul az államnak sokkal kevesebb pénzt kellett beletenni az eseménybe, hiszen a virágzó német futballkultúra miatt a sok minden adott volt – stadionok, infrastruktúra, szurkolók.

„A következő világbajnokság biztosan nem hoz rengeteg pénzt Dél-Afrikának – állítja a legendák valós hátterét előszeretettel feltáró szerzőpáros, Szymanski és Simon Kuper legújabb, „Soccernomics” című könyvében, mely a pénteki sorsolás apropóján került a könyvesboltokba. A könyv a világbajnokságok eddig története és a pszichológiai háttér alapján elemzi a 2010-es vb kilátásait.

„Dél-Afrika esetében az a gond, hogy sok stadiont kellett építenie – nyilatkozta Szymanski egy londoni telefonos interjúban. – Németország megengedhette magának a rendezést, mert sokkal több stadionja volt, de az afrikai országnak sokba kerülhet ugyanez.” A 2002-es világbajnokság után például Dél-Korea sem tudta megtölteni a több mint kétmilliárd dollárba kerülő stadionjait.

Van még mit finomítani, de égetőbb kérdés, mi lesz a vb után? © AP

A könyv szerint a világbajnoki vagy olimpiai rendezés nem a leghatékonyabb módja egy város vagy ország felvirágoztatásának. Különösen igaz ez Dél-Afrikára, ahol a lakosság harmada naponta kevesebb, mint két dollárból él. Az esemény talán növelheti a nemzet erkölcsi szintjét és önképét, de semmi több. „Ha olimpiai medencét szeretnél bemelegítő pályával, akkor gyerünk, építsd meg. Sőt, építhetsz medencéket például egész Londonban, még az is olcsóbb lesz, mint olimpiát rendezni.”

„Nem az a szándékunk, hogy elvegyük a foci varázsát – tette hozzá a Szymanski, aki egy londoni iskola közgazdasági professzora. – Viszont szeretnénk megérteni és másokkal is megértetni ezeket a sablonokat, mert szerintünk egyáltalán nem véletlenszerűek.” A könyv szerint az Egyesült Államok, Japán és Ausztrália lehetnek azok az államok, melyek az elkövetkezendő években egyre komolyabb szerepet kapnak a világ futballjában. Kína, Irak, Törökország és India is képes a fejlődésre és rentábilissá tenni országa fociját, közben pedig magáévá tenni az európai profizmust.

Afrika ebből a szempontból a legrosszabb helyzetben van, mert országai szegények és nem tudják megfizetni az európai szakembereket, játékosokat. Gazdaságilag még legjobbnak minősülő klubjai is szinte csak vegetálnak, azt is csak nehezen. Nem is beszélve arról, hogy hiányzik a médiaháttér: a magazinok, TV- és rádió show-k, szurkolói ankétok. Egyáltalán az, hogy a klubok megpróbáljanak a közgondolkodásban maradni.

Afrikában ez egyelőre teljes mértékben hiányzik. Könnyen lehet, hogy a világbajnokság után ez a sok lelkes helyi szurkoló, aki most szinte megőrül a futballért, a stadionok környékére sem néz majd, mert napi két dollárból nem tudja kifizetni a jegyet. Afrikában pedig messze nincs olyan hagyománya a klubszintű futballnak, mint Európában vagy Dél-Amerikában.