Kaká, Beckham és Maldini - egyikük sem küzd anyagi gondokkal © AP

Kérdés azonban, hogy az Egyesült Államokban – többé-kevésbé – működő modell Európában is alkalmazható-e. Havi 225 millió forint – jelenlegi árfolyamon nagyjából ennyit kap klubjától Zlatan Ibrahimović és Kaka a világ két legjobban fizetett labdarúgója.

Jellemző módon az élen két Olaszországban légióskodó játékos áll, a svédnek az Inter, a brazilnak a városi rivális AC Milan fizeti ki ezt a hatalmas összeget. Őket egyébként Lionell Messi követi, aki még mindig többet kap havi 200 milliónál a Barcelonától.

A fizetések emelkedésének eddig semmi nem szabott határt. Öt esztendővel ezelőtt alig volt Európában olyan focista, aki 7 millió euró körül keresett évente, most 9 milliónál járunk. A növekedés ütemét jól mutatja, hogy az említett 2003/2004-es idényben a Real Madrid legnagyobb sztárjai (David Beckham, Zinedin Zidane, Luis Figo, vagy éppen Ronaldo) is „csak” hat milliót tehettek zsebre a szezon során, míg most nagyjából húsz játékos keres ennyit, vagy ennél is többet Európában.

Ezt a rohamos, s irreálisnak tűnő növekedést igyekszik mindenáron megállítani az UEFA. Az európai szövetség már évek óta próbálkozik a fizetési sapka bevezetésével, ám a legnagyobb csapatok részéről eddig mindig komoly ellenállásba ütközött. Az UEFA most a válságot használná fel arra, hogy elfogadtassa az eddig ódzkodó klubokkal az Amerikából importált modellt.

A legjobban fizetett focisták (millió euró)

Zlatan Ibrahimović (svéd, Internazionale) 9,00 Ricardo Kaká (brazil, AC Milan) 9,00 Lionel Messi (argentin, FC Barcelona) 8,40 John Terry (angol, Chelsea FC) 7,58 Frank Lampard (angol, Chelsea FC) 7,58 Thierry Henry (francia, FC Barcelona) 7,50 Samuel Eto'o (kameruni, FC Barcelona) 7,50 Cristiano Ronaldo (portugál, Manchester United) 6,76 Ronaldinho Gaucho (brazil, AC Milan) 6,5 Andrij Sevcsenko (ukrán, AC Milan) 6,50 Michael Ballack (német, Chelsea FC) 6,50 Steven Gerrard (angol, Liverpool FC) 6,50 Rio Ferdinand (angol, Manchester United) 6,50 Raúl González (spanyol, Real Madrid) 6,40 Ruud van Nistelrooy (holland, Real Madrid) 6,40 Iker Casillas (spanyol, Real Madrid) 6,00 Frédéric Kanouté (mali-i, Sevilla FC) 6,00 Wayne Rooney (angol, Manchester United) 6,00 Michael Owen (angol, Newcastle United) 6,00 Forrás: Futebolfinance

Kérdés persze, hogy Európában működőképes lehet-e egyáltalán a fizetési sapka, az amerikai major ligák – ahol a sapkát egymástól eltérő formában, de bevezették – ugyanis teljesen más felépítésben működnek, mint az európai futball. A keresetek korlátozása szempontjából a legfontosabb különbség, hogy míg az öreg kontinens labdarúgó-bajnokságai nyíltak, addig az amerikai ligák zárt bajnokságok. Ez azt jelenti, hogy Európában egy rosszul teljesítő csapat kieshet az élvonalból (s ezt követően több évig is a második-harmadik vonalba kerülhet), az Egyesült Államokban azonban ilyen nem fordulhat elő, a gyengén teljesítő teamek annyit veszthetnek, hogy az adott szezonban nem jutnak be a rájátszásba.

Gazdasági szempontból azonban ez a különbség finoman szólva sem elhanyagolható. Az európai bajnokságok második vonalában ugyanis korántsem áramlik annyi pénz, mint az első osztályba, azaz egy rossz idény több évre visszavetheti az érintett csapat bevételeit. Az arányokat jól mutatja a Juventus esete: az olasz csapatot a 2006-os bundabotrányt követően sorolták vissza egy osztállyal, s bár csak egy idényt töltött a csapat a Serie-B-ben, költségvetése a 2006/2007-es szezonban több, mint 100 millió euróval 145 millióra csökkent.

Nem véletlen tehát, hogy a nagy csapatok eddig mindig elutasították a fizetési sapkát, hiszen a jó teljesítmény egyik záloga az erős játékosállomány lehet, amit úgy biztosíthatnak maguknak, ha kihasználják pénzügyi fölényüket, s olyan magas fizetéseket ajánlanak a futballistáknak, amellyel a kisebb költségvetésű versenytársak már nem tudnak versenyezni. A folyamat a labdarúgás szempontjából azonban korántsem biztos, hogy előnyös, hiszen rögzítheti az erőviszonyokat, s minden bizonnyal ez is hozzájárult ahhoz, hogy tulajdonképpen évek óta ugyanazok a csapatok küzdenek a Bajnokok Ligája serlegért.

Érdekes kérdés lehet, hogy a válságot kihasználva mit tud átverni a csapatokon az UEFA, bár valószínűleg az úgy nevezett „kemény fizetési sapkát” (a bérek szigorúan egy fix összegben történő rögzítését) még kedvezőtlen gazdasági körülmények között nem fogják hagyni a nagyobb csapatok. A „puha fizetési sapka” bevezetése azonban nem lehetetlen vállalkozás, márpedig az UEFA a közelmúltban már erre vonatkozó javaslattal is előállt. Az elképzelés lényege, hogy a meghatározni kívánt felső limitet átléphetik az egyes csapatok, azonban ez esetben úgynevezett luxusadót kell fizetniük a szövetségnek. Ez a modell működik például az észak-amerikai profi baseball-ligában (MLB), s ha az erőviszonyok kiegyenlítésére nem is feltétlenül alkalmas, a fizetésének rohamos emelkedését, s így a kis és nagycsapatok közötti távolság növekedését lassíthatja.

Jandó Zoltán