„A meccs előtt azt jósoltam, hogy amíg nem szerez valamelyik csapat gólt, addig nem lesz látványos a meccs – kezdte Illés Béla, a hvg.hu vb-szakértője. – Ez most bejött, sok szempontból nem is voltam megelégedve.”

„A hollandok durván és alattomosan játszottak, pedig ez a stílus nem jellemző rájuk. A játékuk sem az, amit a döntőben mutattak, mert általában többet birtokolják a labdát, de most mintha nem is törekedtek volna erre. Végig kontrára játszottak.”

„A meccsen az első perctől kezdve feszült volt a légkör, amit nyilván a hatalmas tét váltott ki, de Howard Webbnek nem sikerült ezt jól kezelnie. De Jong talpalásos belépőjénél például kapásból fel kellett volna mutatnia a piros lapot.”

De Jong belépője Xabi Alonso mellkasába

AP

Az eset egyértelműen rossz döntés volt, hiszen azzal, hogy a szabálytalankodó játékosnak sárga lapot adott, jelezte, hogy látta az esetet, ha viszont látta, azonnal ki kellett volna állítania a hollandot.

„Úgy éreztem, az angol bíró nem mert belenyúlni a meccsbe. Nem merte előhúzni a pirosat a 28. percben, és később Robben sípszó után elrúgott labdájánál sem lépett fel határozottan, a töméntelen megtorlatlan, ütemtelen szerelésről már nem is beszélve.”

A spanyol csapat a hosszabbításban bátor futballt vállalt fel, Xavi és Fábregas is óriási ziccerbe került. „A rendes játékidő után eldönthették volna a meccset. A holland csapatra jellemző volt, hogy végig visszahúzódtak a saját térfelükre, szemben a spanyolokkal, akik gyakran már az ellenfél térfelén megpróbálták visszaszerezni a labdát.”

„Mindazonáltal a hollandoknak is megvoltak a maguk helyzeteik még a rendes játékidőben, de a hosszabbítás nem az övék volt.” Bár jóval többet várt a finálétól, Illés Béla szerint a spanyol győzelem megérdemelt.