Faragó Tamás, aki a Magyar Vízilabda Szövetség szakmai testületének, a sportág fejlesztésére hivatott grémiumának elnöke először júniusban adott interjút a válogatott honalpjának. Akkor többek között kifejtette: „Sajnos a magyar vízilabdázás elsősorban a válogatott szereplésére lehet büszke. A magyar vízilabda éveken keresztül meghatározó szerepet töltött be a világban, de ez nemcsak azt jelenti, hogy eredményesek voltunk, hanem azt is, hogy a sportág fejlődésének irányát mi határoztuk meg.” Faragó szerint ez már régóta nem így van függetlenül attól, hogy a válogatott még mindig nagyon jól szerepel. Egy sportág népszerűségét a játékosok és a nézők száma adja. A játékosok számában talán nálunk is van előrelépés, a nézőkében viszont mindenképpen visszaesés tapasztalható. És hogyha nem tudjuk ezt a problémát rövid időn belül megoldani, akkor komoly nehézségek lesznek – fejtette ki a szakember.

Két legenda: Faragó Tamás és Kemény Dénes. Kafkai félelem helyett megújulás

waterpolplanet.com

Nem rejtette véka alá, hogy a sportág problémáinak gyökerét hol látja: „Nagy-nagy gond, hogy a vízilabda 120 éves történetében egyetlen értelmes ember nem került a legfőbb vezetésbe. A ’legfőbb vezetés’ mindig szabályokat hoz, de valójában próbálja azokat minél bonyolultabbá tenni, elsősorban azért, hogy a saját szerepét még jobban előtérbe helyezze. Mindezt úgy teszik, hogy a FINA meg a LEN nem több, mint egy kafkai fogalom, tehát félünk tőlük, de igazából azt se tudjuk, hogy kik ők. Mi megtehetnénk azt, hogy a saját elképzelésünk alapján játszanánk bajnokságot, találnánk ki szabályokat és igazából ha már a játék fejlődését nem tudjuk befolyásolni, a vízilabda megmentésének ügyét mindenképpen a kezünkbe vehetnénk.”

Faragó úgy látja: „Lehet vitatni, hogy a vízilabda mennyire jó, érdekes sport, de hogyha ideális körülmények között játsszák, akkor minden vitán felül egy esztétikai élmény.  És ez nem véletlen. Süt a nap, kék a víz, a nézők fürdőruhában szurkolhatnak, strandolva a lelátón, ami a legfontosabb. Igazából ez egy szezonális sportág, amit nagyjából három hónapon át lenne érdemes előtérbe helyezni. Ez alapvető kérdés: nyáron kellene vízilabdázni. Ebben az időszakban az összes sporttévé csak vakarózik, mert nem tud mit közvetíteni, pedig minden egyes nap lehetne vízilabda képernyőn!

A legenda a minap ismét megszólalt, hiszen szerinte mára a vízilabda olyan rossz helyzetbe sodródott, amelyből már csak radikális változtatásokkal van kiút. Sőt akár egy új szabályokkal játszott „hasonló” játék megteremtése is megfontolandó volna. „A mi célunk az, hogy a vízilabdát ne csak érthetővé és látványossá tegyük, hanem népszerűvé is. Nyilvánvaló hogy egy sportág népszerűségét az igazolt versenyzők és a nézők száma adja, és ebben előre kell lépni. Ha kicsit többen néznék a játékot, máris óriási lépést tennénk afelé, hogy népszerűbb legyen ez a sport. Ugyanakkor, ha nem tudjuk elérni, hogy olyan sportnagyhatalmak számára, mint amilyen Franciaország, Anglia, Japán, Kína vagy Brazília fontos legyen a sportág, akkor gyakorlatilag a saját sírunkat ássuk” – szögezte le Faragó Tamás a vlv.hu-n.

Azzal folytatta hogy el kéne dönteni: „adjunk-e még egy sanszot a vízilabdának, vagy esetleg ki kellene találni egy új játékot, a kosárlabda illetve a rögbi irányába elindulva. Az az igazság, hogy az érvek többsége amellett szól, hogy megérdemel még egy esélyt a vízilabda. Ez egy tradicionális, klasszikus sportág, az emberek nagyon szeretik, élményt jelent számukra a kemény, test test elleni küzdelem. Az ókori görögök óta a férfiak és a nők is szeretik a férfias, embert próbáló sportágakat, már csak az esztétikai élmény miatt is.”

Faragó szerint: „abban mindenki egyetért, hogy ez nyári sportág. Olyan időszakban kell vízilabdázni, amikor a többi sportágnál éppen szünet van. A nyár az, amikor holtszezon van a sportéletben, s még a tévétársaságoknak is gondot okoz, hogy mit közvetítsenek. A másik, ami teljesen egyértelmű: kisebb pályára van szükség. Ha belegondolunk abba, hogy hány 25 méteres vagy 25 yardos medence van a világon, akkor teljesen egyértelmű, hogy ezeket az uszodákat nagyon könnyen be lehetne kapcsolni a vízilabda-élet körfogásába. Csak az kell hozzá, hogy huszonöt méteres, vagy huszonöt yardos legyen a hivatalos vízilabda-pálya. Mérnökök által könnyen igazolható tény, hogy egy huszonöt méteres medence és egy ötven méteres medence között nem kétszeres az árkülönbség, hanem nyolcszoros, ráadásul nyolcszor annyiba kerül a fenntartás is. Tehát annyi logikai érv szól eme újítás mellett, hogy csak egy dologra van szükség: azok az emberek is gondolják végig, akiknek döntési joguk van.”

A játék gyorsabbá és látványosabbá tétele érdekében szabályváltozásokra is szükség volna. „Kevesebb mezőnyjátékos játsszon egy időben, hat helyett csak öt. A játék gyorsítására megoldás volna, ha egy játékos öt másodpercnél tovább nem tarthatná kézben a labdát. Az iramot a labda sebessége határozza meg, tehát attól, hogy sokat úsznak a játékosok, még nem lesz nagyobb az iram. De az ötmásodperces szabály bevezetése rákényszerítené a játékosokat a labda gyorsaságának növelésére. Ezen kívül nagyobb kapura lenne szükség, meg kellene emelni a felső kapufa magasságát öt centivel (öt százalékkal), amit a legkisebb befektetéssel meg lehet valósítani.”

„Fontosnak tartom – mondta Faragó –, hogy a centert csak kitett kézzel lehessen fogni. Ma csak az óriások, csak az erősek lőhetnek centerből gólt, a kicsiknek sanszuk sincsen.”  Szerinte a változtatás lehetővé tenné, hogy technikai irányban fejlődhessen tovább a vízilabda. Ráadásul ez a center-bekk viszony, a legtöbb vitát kiváltó játékvezetői kérdés is tisztulhatna.”

„Abban reménykedem, hogy Magyarországon és azokban az országokban, ahol erre rákapnak, elkezdik az új szabályok kipróbálását a gyakorlatban. A hivatalos szabályváltozást évek óta hiába kérjük, javasoljuk, minden marad a régiben. Lépni kell, például Magyarországon a vidék-bajnokságban, a Budapest-bajnokságban, de akár OB-1-es bajnokságban is ki lehetne próbálni ezeknek a szabályoknak egy részét. Nem hiszem, hogy a válogatott rosszabbul szerepelne attól, hogy más szabályokkal játszanának a hétköznapokban játékosok” – fejtegette a szakember.

Faragó Tamás elmondta, hogy a Sport Televízióval karöltve rendeznek egy mérkőzést, megnézik, hogy miként fest ez a dolog a képernyőn. A Sport TV még abban is partner, hogy akár mind a három elképzelést teszteljék. Az előbb említett mellett szabályváltozásokkal játszott hagyományos vízilabda mellett legyen viktória (afféle bírkózós vízi rögbi) kétkapura, s egy amerikai kezdeményezést, a Bruce Wigo-féle kosárlabda-szabály alkalmazását is kipróbálják. (Bruce Wigo, az emeriki vízilabdaélet egyik meghatározó alakja a vlv.hu-n igen figyelemre méltó megjegyzéseket fűzött Faragó Tamás felvetéseihez.)

„A bemutató meccsre már csak a zágrábi EB után kerülhet sor. De megy tovább az egyeztetés, az e-mailezés is, ha úgy tetszik, a könyörgés, hogy próbáljuk meg ’hivatalosan’ a dolgot. Egyre inkább úgy érzem, hogy ebben lesznek partnerek. A legnagyobb lehetőséget továbbra is az amerikai egyetemi bajnokságban látom, ez lehetne a legnagyobb próbatétel. Abban reménykedem, hogy Bruce Wigo barátommal meg tudunk állapodni és talán ott könnyebben keresztülvihető a kísérleti játék megvalósítása” – értékelte a kezdeményezés helyzetét Faragó Tamás.