Zlatan Ibrahimovic még a Barcelonában

AP

2009-ben nagy visszhangot váltott ki a nemzetközi futballéletben, mikor Joan Laporta, az FC Barcelona akkori elnöke bejelentette, hogy a klub megszerezte Zlatan Ibrahimović-ot, az olasz Internazionale támadóját. Az ára 48 millió euró volt - plusz a katalán klub sikereiben addig főszerepet játszó Samuel Eto’o.

A kameruni támadó számára ez az üzlet akár lealacsonyító is lehetett volna, hiszen a kontraktusban foglaltak alapján jóval többre értékelték a svéd csatárt (66 millió euró), mint őt (20 millió euró). „Én Samuel Eto’o vagyok, nem szeretném senkihez sem hasonlítgatni magamat – kommentálta akkor a kontraktust. – Én azt hiszem, hogy az eddigi győzelmeim mutatják meg a valódi értékemet."

Azóta a csatár újfent bizonyított. „Azt nem mondom, hogy életem legnagyobb átigazolási húzása volt, de az tény, hogy a klubnak nagyon-nagyon jót tett az érkezése – mondta Massimo Moratti, az Inter elnöke az olasz Tuttosportnak. – Nem akarom kisebbíteni Ibrahimović érdemeit, de Eto’o megszerzése nagyon jó üzletnek bizonyult számunkra. Különleges játékos.”

A kameruni támadó a milánói csapatban is kulcsjátékos. 2010-ben főszerepet játszott az Inter Bajnokok Ligája-győzelmében, ahogy kedden a Bayern München legyőzésében is. Nemcsak gólt szerzett, de kivette a részét az előkészítésekből is. Hazai (értsd: Seria A) teljesítménye is impozáns: a 2010/2011-es szezonban eddig 19 alkalommal talált az ellenfél hálójába az olasz bajnokságban.

Hogy Zlatan Ibrahimović végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket Barcelonában, az nem az eredménytelenségnek, hanem a vezetőedzőnek volt köszönhető. Josep Guardiola elképzeléseibe ugyanis nem fért bele a játékos, ami leginkább a személyes ellentétüknek volt köszönhető.

Így hiába az ötéves szerződés, a szakmai érvek és a rengeteg pénz, egy év múlva 24 millió euró fejében kölcsönadták szezon végéig az AC Milannak, ahol jelenleg is játszik. A 2009-es kontraktussal csak az egyik fél, az Inter és Eto'o jártak jól. Pénzügyileg és eredményességben is.