Négy napon belül másodszor játszott egymás ellen a Real Madrid és az FC Barcelona. A hétvégi bajnoki mérkőzés 1-1-s döntetlent hozott, ami a Barca malmára hajtotta a vizet, hiszen a tabellán maradt a nyolcpontos különség a két csapat között. Annyit viszont már szombaton is érezni lehetett, hogy valami megváltozott az erőegyensúlyt tekintve tavaly novemberhez képest, amikor a katalán gárda simán, 5-0-ra nyert a Camp Nouban.

A szerda esti kupadöntőt, amely 110. volt a Copa Del Rey történetében, a Real Madrid kezdte jobban, több veszélyes támadást is vezetett, a Lionel Messi semlegesítése miatt ma is középpályássá avanzsáló Pepe fejesénél pedig csak centiken múlt, hogy nem szerezte meg a vezetést José Mourinho csapata. Az első félóra azonban nem igazán a játékról szólt.

Kölcsönös szabálytalanságok, tapintható feszültség, állandó kakaskodások és reklamálások jellemezték az első félidőt. A játékvezető tehetetlensége mellett az is feltűnő volt, hogy a Barcelona nem tudja hozni jól megszokott kreatív, sokpasszos és nagy mezőnyfölénnyel járó játékát, amelynek köszönhetően általában megnyeri a mérkőzéseit. A szünet után azonban teljesen megváltozott a játék képe.

Mesut Özil (balra) és Sergio Busquets

MTI/EPA

Mintha az első negyvenöt perc meg sem történt volna, a második félidőben a Barca már a kezdő sípszótól kezdve a jól megszokott stílusban játszott. Egyre másra vezette a támadásokat Iker Casillas kapujára, akinek bizony nem egyszer kellett hatalmas bravúrral védenie, hogy maradjon a 0-0. A Messi - Xavi - Inesta - Pedro négyes egyre gyorsabban pörgette a játékot, ez volt a támadások motorja.

Ellenben a Real Madrid nehézkesebben hozta fel a labdát, már ha egyáltalán lehetőséghez jutott. Néha úgy tűnt - különösen hátul - mintha a játékosai szabadulni akartak volna a labdától, amely egyre többet volt a Real térfelén. A gól jött is, de Pedro Rodríguez 69. percben szerzett találatát a bíró nem adta meg les miatt. Ha már a Barca felpörgött, a fővárosi gárda is próbált alkalmazkodni a megváltozott játékhoz, és az ellentámadásokra rendezkedett be. Jól.

Sőt, a hajrában ezt kétszer majdnem gólt érően játszották meg a fehérmezes támadók. Előbb a csereként beállt Emmanuel Adebayor passzolt két védő között Cristiano Ronaldóhoz, aki a kelleténél egy ütemmel tovább tartotta meg a labdát, így a becsúszó Daniel Alves blokkolni tudta. Az utolsó percekben Angel Di María szúrta rá nagy erővel a labdát at ellenfél kapujára, José Manuel Pintónak a levegőben úszva kellett kitornáznia a labdát a jobb felső sarokból. A rendes játékidőben így maradt a 0-0.

A leheletnyivel kiegyenlítettebb hosszabbítás első félidejében aztán Cristiano Ronaldo megszerezte a mérkőzés egyetlen, mindent eldöntő gólját. José Mourinho tanítványai a Barca-védelem hagyta szűk területeket kihasználva építették fel a támadást, majd Di María bal oldali beadását a portugál támadó nyolc méterről, védhetetlenül fejelte be Pinto kapujába. (0-1) Ezzel a győzelemmel a Real Madrid 1993 után nyerte meg a spanyol Király Kupát (összesen tizennyolcadszor), amely nemcsak a valószínűleg elvesztett bajnokságért nyújthat némi vigaszt, de jelzi: a Barcelonát is meg lehet verni.