Lenyomják-e Usain Boltot? Nyer-e érmet Pars?
Kicsit (nagyon) férfiközpontúak leszünk. Szerintünk ezen az olimpián a legérdekesebb vagy éppen legneccesebb atlétikai döntőket a férfiak fogják vívni. Elmondjuk, miért.
Amíg az atlétaszeretők egy része az Ultra Trail Mont Blanc-ra figyel, a másik része az olimpiát lesi majd tévén. Amire mindenki kíváncsi, és ahova a legnehezebben lehetett jegyet kapni, az a férfi 100 méteres síkfutás döntője lesz Usain Bolttal és kihívóival. A francia Lemaitre tartogatja a puskaport a 200 méterre, tehát jamaikai háziverseny lehet a klasszikus távon, mindesetre Blake és az utolsó olimpiájára készülő Powell befűthet Boltnak, akárcsak a hazaiak kedvence, Chambers vagy az amerikai Gay. Mindenesetre a nagy kérdés az, hogy Bolt megvédi-e címét és hogy lesz-e világcsúcs. A 4x100 méteres férfi váltó miatt is nagy a hype, hisz az Egyesült Államok csapata méltó kihívója Boltéknak. Kérdés, hol „megy végig a bot”, ki ront esetleg. A nőknél is amerikai-jamaikai összecsapás várható, de a váltóknál, és főleg az egykörös, 4x400 méternél már számolni kell más csapatokkal is. Érdekes lesz majd látni, hogy valószínűleg szinte minden számban lesz pár brit induló és azon sem lepődnénk meg, ha a legtöbb döntőben is esélyesként látnánk viszont őket: a hazaiak gőzerővel készültek az játékokra, már évekkel korábban megalapozva az idei eredményeket.
Minden esély megvan, hogy rekordok sorát lássuk az olimpián. A WADA előtt egy lépéssel járó doppingolók névsorát nem latolgatnánk, de tény, hogy a Mondotrack-borítás igen gyors rekortánnal ajándékozza meg a szögescipős atlétákat. A férfi 800 méteren David Rudishának előre odaadhatják az aranyat, igazi klasszis. Ugyanez nem mondható el a hullámzó teljesítményt nyújtó Caster Semenyáról, de a hermafrodita női versenyző nyolcszázon akár simán tarolhat, ha jobb napot fog ki. A középtávokon ugyan nincsenek már akkora idolok, mint pár éve, nincs már egy el-Gerúzs a pályán, és a világ legszebb előzését is már megcsinálták a tízezer méter hajrájában 2000-ben, de azért igazi öldöklés várható a mezőnyben. Férfi 5000 méteren csodálkoznánk, ha nem a címvédő, az etióp Kenenisa Bekele nyerne, sőt 10 000 méteren is hajszálnyival ő számít esélyesebbnek a trónkövetelő, és a britek milliói által győzelembe hajszolt Mo Farahnál. Ha ez utóbbi sikerülne az etiópnak, akkor Nurmi, Zatopek, Viren és Gebrselassie nyomdokaiba lépne: egymást követően kétszer nyerné meg az egyik legklasszikusabb és leggyilkosabb távot. Az eritrai Tadese próbálja majd megszorítani Bekelét, de még mások is beleszólhatnak, és itt a csapattársi felvezetés az etióp Gebremariamtól, az okos nyulazás is nagyon sokat fog számítani. Amíg itt szinte borítékolható etióp siker várható, addig ugyanezen a távon a nőknél a kenyai győzelem, de tán a teljes kenyai dobogó sem kizárt: Vivian Cheruiyot az esélyes.
Fogalmunk sincs, mi lesz a 4x400 méteres férfi váltó végén, de már a selejtezőtől, augusztus 9-től érdemes figyelni, mire képes az űrtechnikával megalkotott műlábas Oscar Pistorius és a dél-afrikai csapat. A Time magazin a világ 100 legbefolyásosabb emberének kiáltotta ki, de az olimpián nemcsak lobbizni, hanem futni is kell, azt pedig a Blade Runner becenevű igencsak tud. Mint a mozgáskorlátozottak tömegsportba integrálását szem előtt tartó aktivisták őszintén drukkolunk nekik!
Azért nem csak a körpályára, Usain Boltra és a futókra, hanem a pálya közepén lévő zöld mezőre is figyeljünk. Az ügyességi számokban is izgalmas versenyek várhatók, ráadásul mi, magyarok inkább ott vagyunk érdekeltek, de erről később.
Kezdve a hölgyekkel: a szemnek is kedves látványon túl a legtöbb ügyességi számban a versenyek minőségére sem lesz panasz. Például ha csak a női rúdugrást vesszük, ahol a mindenki által ismert világcsúcstartó orosz Jelena Iszinbajeva próbálja meg visszahódítani a trónt, és ismét az ötméteres álommagasság fölé jutni, ami eddig csupán neki sikerült a világon. Meglepően nehéz helyzetbe kerülhet azonban, hiszen idén hárman is jobbat ugrottak már nála. A férfi oldalon is titánok harca várható, a bűvös 6 méter ostromlásával (és női szíveket megdobogtató sármos indulókkal, bár ez azért majdnem minden számnál elmondható mindkét nemnél). A magasugróknál a hölgyek közül idén nincs egyértelmű favorit, a horvát Vlasic nem indul, az édesanyák pedig, mint a címvédő belga Tia Hellebaut, az orosz Csikerova és az amerikai Lowe is már az édesen gügyögő utánpótlást nevelgetik kevés szabadidejükben. A férfiaknál pedig ki ne emlékezne (aki esetleg mégsem, az a legnagyobb videomegosztó oldalon rá tud keresni) a világranglistát vezető Ivan Ukhov pár évvel ezelőtti lausanne-i bakijára, amikor is egy versenyen ittasan próbált meg helyt állni – vagyis inkább ugrani – csekély sikerrel. Kihívói pár centiméterrel kevesebbet ugrottak idén, és az orosz – tiszta fejjel legalábbis – remek versenyző, ha hozza a formáját, képes túlszárnyalni saját magát.
A homokba ugrásoknál sem a női, sem a férfi mezőnyben nincsenek kiosztva az érmek. Sokan egy szinten vannak az elitben, és ilyenkor gyakran az dönti el a versenyt, hogy a döntő napján ki kelt „jobb” jobb lábbal: tutira centiméterek fognak dönteni. Az a tézis tehát, miszerint a méret nem számít, itt csúnyán megdőlni látszik. 1 centin egy világ múlhat, de egy olimpiai érem legalábbis minden további nélkül.
A dobásokra térve nekifoghatunk a magyarok esélyeinek latolgatásához is, hiszen mint kalapácsvető nemzet, Pars Krisztián reméljük, mindenkit megörvendeztet egy hasonlóan magabiztos versenyzéssel, mint az Európa-bajnokságon. Nem titok, hogy érmet várnak tőle, és ő is azt vár saját magától. Felnőtt a feladathoz, az utóbbi évekhez képest sokkal érettebben versenyez, júniusban pedig elsöprő fölénnyel volt a legjobb Helsinkiben. Női oldalon Orbán Éváért, magyar csúcstartónkért szoríthatunk, akitől a döntő is már remek eredmény lenne. Sajnos diszkoszvetésben rossz hírek árnyékolják be a magyar atlétikát. Két versenyzőnk is teljesítette a nevezési szintet, azonban egyiküket sem láthatjuk majd Londonban, pedig mindketten döntőbe juthattak volna és akkor ez elég szerény jóslat volt. Fazekas Róbertet és Kővágó Zoltánt is eltiltották a versenyzéstől, fellebbezésnek helye ugyan nincs – a kételyeknek viszont igen. Lehet összeesküvés-elméleteket gyártani, de ahhoz kevés itt a hely, bizonyítékok nincsenek. A tény fájó, remélhetőleg tisztázódnak atlétáink, hiszen egy ilyen eset nem vet jó fényt a magyar atlétikára sem. Ráadásul a múlt tükrében ez sajnos hatványozottan igaz, gondoljunk a 2004-es olimpiára.
Érdemes lesz azért pár futószámot is figyelemmel követnünk, hiszen indul két futónk – a súlyos lábműtétjéből nemrég felépült magyar csúcstartó, Kiss Dániel és edzőtársa Baji Balázs – a 110 méteres gátfutásban. Az ifjú tehetségnek, Deák-Nagy Marcellnek is drukkoljunk a 400 méter selejtezőin. A teljes névsor megtalálható például itt – alapvetően majdnem minden napon rajthoz áll majd egy-egy magyar induló.
| A legizgalmasabb események szerintünk |
- férfi triatlon döntő a kiszámíthatatlan esélyek miatt - férfi maraton a kenyai háziverseny miatt - női maraton Radcliffe miatt - férfi 100m síkfutás Bolt vs. a világ miatt - férfi 10 000m Bekele duplázása miatt - férfi 400m az amputált lábú Pistorius miatt - női 800m a hermafrodita Semenya miatt |
Az atlétikai stadionon kívül lesz tán a legélesebb verseny. Bevalljuk, az egyik leginkább várt szám – a szervezőbizottság jó dramaturg – az utolsó napra marad. Már a rajtlista is drámai. A férfi maraton elképesztő versenyt ígér, annak ellenére, hogy személyes kedvencünk, akinek arcát akár életnagyságban a hátunkra tetoválnánk, az etióp Haile Gebrselassie nem áll rajthoz. Nincs annyi szomorú szmájli, amivel elmondhatnánk a hiányát, de gyógyír, hogy az elit – igaz, kényszerűen megrostálva – rajthoz áll. A kenyaiak dominanciáját fix egyesre vesszük, még akkor is, ha a lakásából salto mortale-t ugró pekingi bajnok, Samuel Wanjiru szintén nem lesz ott.
A kenyai futóválogatottból 150 (!) férfi és 50 (!) nő futotta meg az olimpiai szintet, ebből érkezik Wilson Kipsang Kiprotich (vigyázat, van egy francia Kiprotich is a mezőnyben), a kétszeres világbajnok Abel Kirui és Emmanuel Mutai. Olyan bitang erős a team, hogy sem a világcsúcstartó Patrick Makau, valamint a világ legjobb, de nem hitelesített idejét futó Geoffrey Mutai nem került be! Figyelniük kell a New York-i maratont kétszer megnyerő brazil Dos Santosra, a svájci Rothlinra, a harmadik olimpiáján induló amerikai Meb Keflezighire és a nyurga fehér fenoménra, Ryan Hallra, viszont meg sem tudjuk jósolni, hogy az etiópók mire lesznek képesek. Náluk is kimaradt Tsegay Kebede és Gebre Gebremariam, a két legmenőbb futójuk. Kérdés, hogy Ayele Abshero vagy Dino Sefir mire lesz képes. Itt is drukkolunk egy magyar Kovácsnak, hajrá Tamás!
A nőknél a helyzet tisztább, még ha az indulók látványa nem túl szívderítő. Konkrétan úgy néznek ki a hivatalos fotókon, mint megfáradt álláskereső negyvenes nők. A kenyaiaknál a maratoni világbajnok Edna Kiplagat – egy másik Kiplagat van a hollandoknál is – mellett Mary Keitany, Priscah Jeptoo rója majd a 26 mérföldet, az etiópok pedig Mare Dibabával, Tiki Gelanával fenyegetnek, de ott szaporázza majd a betonon a francia üdvöske, Christelle Daunay, és pár kiugró teljesítményre is képes nevű japán és koreai futó is (szinte mindegyiket Kimnek hívják), de izgalmasnak ígérkezik a 42 éves román Constantina Ditának, Peking bajnokának szereplése. 2008-ban minden idők legidősebb maratoni bajnoka lett, ha megnyeri most is, akkor minden idők legidősebb atlétikai bajnokává avanzsált. És akkor most viciózusak leszünk: a 38 éves Paula Radcliffe, az angolok hosszútávfutó csillaga, aki a Pireneusok 1800 méterén dúsította a vérét oxigénnel, nem fog tudni otthon nyerni. Nincs formában, nagy a tét, egész évben szenvedett. Viszont a dobogón ott lesz. Hősies futást jósolunk neki és egy bronzérmet, a magyar Rakonczai Beának, Erdélyi Zsófiának és Kálovics Anikónak – aki nyulazott már Radcliffe-nek londoni maratonon – pedig nagy hajrát és sok sikert kívánunk!
Tehát megéri a tévé elé kuporodni és szurkolni azzal a tudattal, hogy a magyar atléták eredményeit azért más szemmel kellene néznünk. Szakítani kellene a megszokott magyar mentalitással, miszerint csak a bajnoki cím az értékes. Atlétikában a hihetetlen konkurencia miatt (és még jó pár dolog, mint például a felkészülésre fordítható, szinte determináló anyagiak miatt) egy döntő, egy továbbjutást érő eredmény is elképesztő edzésmunkát, elszántságot, lemondást és melót, melót, melót kíván. Elcsépelt frázis, de igaz: sokszor a részvétel a fontos, valamint ha nem lenne mezőny, hogyan születhetnének a bajnokok? Legyünk tehát azért is hálásak, ha lesz kiért szurkolni és esetleg érintettként izgulhatjuk végig az adott versenyszámot. Emberek versenyeznek, érzésekkel, megfelelni vágyással: tudásuk legjavát akarják majd nyújtani, amivel nekünk nézőknek is örömöt szereznek. Vállalva, hogy ha nem úgy sikerül, saját maguknak okozzák a legnagyobb csalódást, a legnagyobb lelki fájdalmat. Segítsük őket és e szemüvegen át biztassunk, támogassunk minden magyar indulót minden magyar atlétát!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
