Miközben a Ferrari, a Red Bull, a McLaren és a Lotus megkezdte év végi hajráját a világbajnoki címért (a Mercedes valahogy megint lemaradt), ugyanilyen ádáz csata folyik a Forma-1-ben a középmezőny legjobb pozícióiért. Bernie Ecclestone és a FOM kasszája súlyos eurómilliókkal vastagítja a bajnokság élmezőnyében végzett csapatok banszámláját, a konstruktőr-világbajnoki helyezések függvényében. A kiscsapatok számára éppen olyan fontos, sőt, sokszor életmentő segítséget jelent a hatodik, hetedik helyért járó néhány százezer euró, mint a nagyoknak a milliók.

A Nagy Négyes, illetve a többiek között tátongó rést jól érzékelteti, hogy a szezonban a Szingapúri nagydíjig megszerezhető 1414 világbajnoki pontból 1170-et (az összes pont 82,7 százalékát) a Red Bull, a McLaren, a Ferrari, a Lotus és a Mercedes zsebelte be. A maradék 244 ponton négy középcsapat osztozik: a Sauber, a Force India, a Williams és a Toro Rosso.

Kobayashi repülő üzemmódban

MTI / EPA

Eddig egyértelműen a Sauber szolgáltatta az idény meglepetését. Az alapokat már 2011 végén lerakták, amikor technikai igazgatójuk, James Key (aki alig két hete, Monzában jelentette be, hogy a Toro Rossóhoz szerződött) kiváló „all-rounder” versenyautót tervezett a svájciaknak. A C31-es a szezon elejétől kezdve gyakorlatilag mindenféle pályán gyors volt, Sepang nyújtott kanyarjaitól Monaco és a Hungaroring kanyarrengetegén át a végtelen monzai egyenesekig. Különösen Sergio Perez irányításával, aki idén már három dobogós helyezésnél jár, ezzel csodagyerekből béna kacsává degradálta csapattársát, Kobajasi Kamuit. Peter Sauber gádája tavaly ilyenkor (14 futam után) 36 ponttal szerénykedett a konstruktőr-vb hetedik helyén. Jelenleg 101 ponttal a hatodikak, ami csak harmincöt ponttal kevesebb, mint a dupla akkora költségvetésből gazdálkodó Mercedes AMG termése.

A pontszámok szerint a Williams lépett legnagyobbat előre tavalyhoz képest. 2011-ben Szingapúr után csupán öt pont árválkodott Sir Frank Williams alakulatának neve mellett, jelenleg 54, ami 108 százalékos fejlődést mutat. Mindezt úgy, hogy Pastor Maldonado legalább egy dobogós helyezést (Valencia) és jó néhány erős pontszerző helyet (Melbourne-ben a hatodikat, Silverstone-ban a nyolcadikat, Szingapúrban a negyediket) dobott már el saját forrófejűsége, illetve műszaki hibák miatt.

Maldonado - ahogy eddig csak egyszer láttuk

AP / Alvaro Barrientos

Tavaly év végén távozott az egyik csapatalapító, Patrick Head, aki páratlan mérnöki tudásával annak idején világbajnoki címekhez segítette Jonest, Piquet-t, Mansellt, Prostot, Damon Hillt és Jacques Villeneuve-öt. A helyére Mike Coughlan érkezett, akinek a neve onnan lehet ismerős, hogy 2007-ben ő szerezte meg a Ferrari teljes technikai dokumentációját a McLaren részére, és akit az úgynevezett kémbotrányban betöltött szerepe miatt öt évre az USA-ba száműztek. Maldonado talán nem a világ legjobb versenyzője, de aki időről időre lépést tud tartani Vettellel, Hamiltonnal és Alonsóval – ahogy Szingapúrban láttuk –, az nem lehet kutyaütő sem.

Egy bátor kiscsapat, a Force India egyensúlyoz a márka-vébé hetedik helyén. Az indiai maharadzsa, Vijay Mallya gárdája 2008-ban érkezett a száguldó cirkuszba, és nem tojtak be a látványtól. A Silverstone-ban székelő istálló mérnökei között egy igazi nagyágyút sem találni, de Ken Tyrrell és Eddie Jordan magasságait ostromolják, ha arról van szó, hogyan kell viszonylag kis pénzből ütőképes autókat építeni. Második szezonjukban a futamgyőzelemért csatáztak Spában a Ferrarival (Giancarlo Fisichella jóvoltából), tavaly pedig hetedikek lettek a gyártók között. Van két ragyogóan tehetséges, becsvágyó pilótájuk – Paul di Resta és az egy év mellőzés után visszahozott Nico Hülkenberg – meg egy harmadik, Jules Bianchi, aki a Ferrarinál nevelkedett, de benyomták ide tartalékosnak, hadd tanulja meg az F1-et a gyerek. Hármuk átlagletkora 24 év, ami durván feleannyi, mint Michael Schumacher életkora. Mallya doktor – eddig legalábbis – kiváló gyógytapaszt kevert mindebből. A narancs-zöld-fehérek eddig 75 pontot gyűjtöttek (di Resta éppen Szingapúrban futott be negydiknek egy Red Bull, egy McLaren és egy Ferrari mögött), ami 36%-kal több, mint 2011 hasonló időszakában. És még hisznek abban, hogy befoghatják idén a Saubert.

A középosztály leszakadó dzsentrije a Toro Rosso, amely tavaly év végén mindkét versenyzőjét, Buemit és Alguersuarit is lapátra tette, mondván, nem elég jók az eredményeik. Akkor a konstruktőrök között nyolcadikként zártak, Szingapúr után 29 ponttal álltak – most 14 ponttal a kilencedikek, ami 51,8 százalékos visszaesést jelent. A hiba nem a két szilaj csikó, az ausztrál Ricciardo, vagy a francia Vergne készülékében van. Sokkal inkább abban, hogy a mérnökök a biztató idénykezdés után rossz irányba vitték el az az STR7 fejlesztését. Ebbe bukott bele a csapat egyik alapítója, az emblematikus Giorgio Ascanelli, akinek a helyére szerződtették le James Key-t. Az angol mérnöktől nem sajnálták a pénzt, miután két kiscsapattal (Force India, Sauber) már csodát tett, és a jelek szerint három az olasz igazság (is). Könnyű nekik – legyinthetnénk, hiszen a kiapadhatatlan pénzforrást jelentő Red Bull keze ide is elér. De a nagyobb költségvetés nagyobb elvárásokat is támaszt, vagyis, ha még az idén nem lendül be látványosan a Toro Rosso szekere, tényleg nem lesz több kifogása Franz Tost csapatfőnöknek, őt teszik lapátra.

Glock - akárcsak a Marussia - a pálya szélén van otthon

AP / Mark Baker

Az F1 alsóházában ugyanazok – a Caterham (anyja neve: Lotus), a Marussia (a.n. Virgin) és a HRT (a.n. Hispania) – gyeplják egymást, akik lassan három szezon alatt képtelenek voltak nulláról az egyre lépni. Az ádáz csata egyetlen nyomorult pontért, vagy ha az nem megy (mert bizony, ez is egy eshetőség a kortárs Forma-1-ben!) a futamok tizenegyedik, tizenkettedik helyezéséért folyik. Ecclestone és a FOM ugyanis csak azokkal osztozik a zsákmányon – vagyis az éves reklám- és jogdíjbevételeken –, amelyek az első tízben végeznek. Eddig a Caterham tűnt befutónak, de a szingapúri vaksötétben Timo Glocknak valahogy sikerült felporoszkálnia a 12. pozícióba, amivel a Marussia átvette az aranyat érő tizedik helyet a tabellán.

Nem csak a vasárnapi, éjszakai száguldás igazolja: vakok között a félszemű a király.