Néhány évvel ezelőtt az NFC nyugati csoportját az NFL-rajongók nagy többsége egyszerűen körberöhögte. A négy csapat tulajdonképpen pofozógépnek számított, és még az is megtörténhetett, hogy az egyik gárda 7-9-es mérleggel jutott be a rájátszásba. 2010-ben a Seattle Seahawks produkálta ezt a negatív bravúrt, aztán persze a playoff első körében nagy meglepetésre, egy rendkívül emlékezetes meccsen megverte a New Orleans Saints csapatát. (Az NFL lebonyolításáról lásd keretes rövid magyarázatunkat – szerk.)

Mostanra azonban ez már a múlté, hiszen az együttes Russell Wilson személyében talált egy fiatal irányítót, aki remekül vezeti a támadósort, Marshawn Lynch pedig elképesztő futásokkal támogatja a passzjátékot. Az erőfutó előtt pedig nem akárki, mint a liga leginspirálóbb játékosa, Derrick Coleman blokkol. A három éves kora óta siket játékosról senki nem gondolta volna, hogy valaha az amerikai futball ligában fog tudni játszani, ám a kemény munkának köszönhetően hétfő hajnalban mégis Lynch előtt töri az utat. 

Mégis a Seahawksból elsőorban a védelmet kell kiemelnünk, ami idén kétségtelenül a liga legjobbja volt. Ennek a minden tekintetben kiválóan összerakott defense-nek egyik legismertebb alakja Richard Sherman, aki botrányokat kavaró médiaszerepléseivel, saját maga dicsőítésével, és nem mellesleg remek játékával is rendkívül érdekes figurájává vált a Sehawks-nak.

A Seahawks ellenfele az a Denver Broncos, amely két évvel ezelőtt még óriási kockázatot vállalt Peyton Manning szerződtetésével. Ma már teljes képtelenségnek hangzik, hogy a liga korszakos irányítója bármilyen kockázatot jelentett korábban, de nem szabad elfelejteni, hogy Manning akkor kihagyott egy teljes szezont, több nyakműtéten is átesett, és talán ő maga sem tudta, hogy vajon képes lesz-e újra felvenni a profi liga ritmusát. 

Nos a QB (quarterback, irányító – szerk.) bizony fölvette méghozzá nem is akárhogyan, hiszen élete legjobb szezonját produkálta. Tavaly még a későbbi győztes Baltimore Ravens megállította a Vadlovakat (a csapat nevét anno a szurkolók szavazták meg – szerk.), de ebben az idényben nem igazán volt ellenszere a legjobb támadósornak, ami sorra döntötte meg a rekordokat. 

AFP / Timothy Clary

A csapatnál jól működik a futójáték, ami elsősorban Knowshon Moreno (meg persze a támadófal) érdeme, de Manning számára elkapókban sem volt hiány: a Demaryius Thomas, Eric Decker, Wes Welker hármas szállította a yardokat és a TD-ket (touchdown – lásd Mi van, ha zöld vagyok az amerikai focihoz? című keretest) is, kiegészülve a szinte teljes ismeretlenségből feltűnt tight enddel, Julius Thomas-szal. Ha pedig ilyen fegyverarzenál van az offense oldalán, akkor a védelemnek tulajdonképpen már nincs is más feladata, mint egy erős közepes teljesítménnyel és néhány labdaszerzéssel előrukkolni, és kész is a nagydöntős csapat. 

A liga legjobb védelme tehát a liga legjobb támadósora ellen száll majd harcba, sőt, ha úgy vesszük, ez az összecsapás már meg is történt. A két gyerekkori jóbarát kiélezett, remek végjátékot hozó mérkőzésen előre eldöntötte, hogy ki a XLVIII (segítünk egy kicsit: 48.) Super Bowl bajnoka. A játékban persze néha feltűnnek olyan karakterek, akik a valós döntőn már biztosan nem szerepelhetnek. És bár korántsem mérvadó, a játék végül a hivatalos szimulációhoz egészen hasonló eredményt hozott.