Lehet azon kerseregni, hogy pont a belga válogatottat kapta a magyar csapat a nyolcaddöntőben, hiszen egy Wales vagy Anglia ellen talán nagyobb esélyünk lett volna a meccs szorosabbá tételére, de legalább testközelből figyelhettük miért is olyan félelmetes a belga középpálya. Hazard legjobb pillanatait idézően ficánkolt, De Bruyne sorban osztotta a kulcspasszokat, Nainggolan pedig nekünk ugyan nem lőtt bombagólt, de így is uralta a középpályás védekezést.

Már két éve is titkos esélyesként emlegették ezt a belga csapatot, akkor azonban egy katartikus győzelem után kifejezetten fantáziátlanul játszottak Argentína ellen a negyeddöntőben, aminek kiesés lett a vége. Még egyszer ezt a hibát csak nem követik el, így idén jöhet össze az első nagyobb sikere Hazardék sokra hivatott generációjának.

Pedig emlékezhetünk, milyen rémálomszerűen kezdődött számukra az Eb, hiszen taktikailag lemosta őket a pályáról Olaszország az első meccsen, de azóta már több önbizalomnövelő győzelemmel a zsebükben készülhetnek Wales ellen. Az azonban továbbra sem derült ki, hogy a korábbi játékoslegenda, Marc Wilmots van-e annyira jó edző, hogy egy nagy tornán a képességeinek megfelelően a döntőig vezényelje ezt a játékosgarnitúrát. Sokan ugyanis épp Wilmotsot tatrják a belgák gyenge pontjának, mondván, a sztárokból álló válogatotthoz ő már kevés. Wilmots ráadásul nincs könnyű helyzetben, hiszen egyik kulcsjátékosa, Jan Vertonghen kiesett a védelemből, így Romelu Lukaku öccse, Jordan először játszhat ma az Eb-n.

Wilmots tudja az irányt, de képes lesz elvezényelni a belgákat a döntőig?

AFP / Jonathan Nackstrand

Arról nem is beszélve, hogy Gareth Bale-ék valószínűleg nem teszik meg azt a szívességet, amit a magyar válogatott, és nem játszanak majd annyira nyíltan az elképesztő tempóváltásokra képes belgák ellen (igaz, Storcknak miután gyorsan hátrányba került a magyar válogatott nem is volt nagyon más választása a kockáztatáson kívül).

Egyszer már kifejtettem, miért szurkolok Walesnek, így örülök annak, hogy végül az Anglia elleni vereség után kárpótolta őket a sors, mivel tovább jutottak, mint az ősi rivális angolok. A mai negyeddöntőben azonban nem kérdés, hogy a belgákért dobog a szívem. Nem titkolom, leginkább annak örülnék, ha megismétlődne a csoportmeccs, és az idei Eb-n Olaszország-Belgium döntőt rendeznének, mivel ez a két csapat okozta eddig a legtöbb emékezetes pillanatot az Eb-n. Úgyhogy most megyek, és bontok is egy Jupilert a Diables Rouges egészségére.

A meccset és annak előzményeit - már részrehajlás nélkül - természetesen itt a hvg.hu-n is követjük majd percről percre tudósításunkban.