4-0-ra verte hazai pályán szerda este a Manchester City a Real Madridot, így pedig 5-1-es összesítéssel jutott be a Bajnokok Ligája isztambuli döntőjébe, ahol az olasz Inter lesz az ellenfele. Néhány pontban próbáljuk értelmezni, mit ronthatott el a Real Madrid, miután hazai pályán még sima 1-1-et játszottak a City ellen.

A Real Madridnak gyakorlatilag Marcelo tavalyi távozása óta nincs baloldalon játszó védekező játékosa. Nem hátvédről van szó, annak nincsenek híján, a francia Ferland Mendy játssza azt a posztot, amikor éppen nem sérült. Carlo Ancelotti viszont Mendy sérülése után kezdett el azzal kísérletezni, hogy Eduardo Camavingát próbálja átképezni védekező középpályásból Marcelo utódjává, vagyis olyan játékossá, aki egyszerre tud a baloldalon védekezni és érdemben együtt mozogni a támadásokkal. Ferland Mendy viszont felgyógyult a Manchester City elleni visszavágóra, Camavinga mégis kezdett – a City pedig pont itt tudott botot dugni a Real védelmének küllői közé.

Pep Guardiola ugyanis pontosan tudta, hogy a Real védelme Erling Haalanddal lesz elfoglalva, ez pedig a meccsen látványos is volt: ahogy Madridban Rüdiger, úgy Manchesterben a kezdőcsapatban őt váltó Militao feladata volt, hogy folyamatosan együtt mozogjon Haalanddal. Haaland viszont mozgásával nem csak őt, de a másik belső védőt, Alabát is elvitte, így viszont Alaba nem játszott ki a baloldalra az amúgy középpályás poszthoz szokott Camavingának segíteni. A City jobb, vagyis a Real bal oldalán érkező Bernardo Silva pedig az első gólnál pont ezt tudta kihasználni: a Manchester City játékosai átrohantak a túl magasra kilépő Camavingán, miközben Haaland elvitte Alabát és Rüdigert is, így nyitott volt az út a kapuhoz.

Ancelotti érezte, hogy baj van, és hozzányúlt a csapat bal széléhez: a 63. percben Modric helyére Rüdigert küldte be, így Alaba húzódott ki a védelem bal oldalára (immár klasszikus balbekként), Rüdiger és Militao pedig középen próbálták tartani a frontot, miközben Camavinga fellépett Modric posztjára – ami látványosan sokkal jobban állt neki, mint a baloldalon védekezés.

De Modricot nem csak a védelem átalakítása miatt kellett lecserélni (hiszen ha Ancelotti csak ahhoz akart volna hozzányúlni, akkor Camavingát szedi le a pályáról). Mind Luka Modric, mind a szintén lecserélt Toni Kroos rosszul játszott a Manchester City mellett. A védőből középpályássá feltolt Stones Rodrival, Gündogannal és De Bruynével folyamatosan elkapkodta a passzaikat, ha pedig hozzájuk került a labda, azonnal szerelték őket.

Működő középpálya híján pedig a Real támadósora és védekezése között nem volt összekötő kapocs.

Erre a Real is rájött: Vinicius rendszeresen lépett vissza közvetlenül Camavinga elé, Benzema messze visszamozgott befejezőként a saját térfelére, de őket ugyanúgy fogták meg, ahogy Kroost, vagy Modricot.

Arra pontos választ adni, hogy a Real hogyan javíthatott volna a játékán meccs közben, szinte lehetetlen. Ancelotti felismerhette volna korábban, de legkésőbb a Silváról bekapott két gól után, hogy a bal széllel kezdenie kellene valamit. Észrevehette, hogy Kroos nem tud szűrni a védelem előtt, hogy Modric és Valverde passzai nem jutnak el Benzemáékhoz, cserélhetett volna korábban, de arról csak találgatni tudunk, hogy miért nem nyúlt bele korábban a csapatba. Óvatos következtetésünk, hogy azért, mert a Real specialitása, hogy teljesen vert helyzetekből, sokgólos hátrányból áll fel veterán játékosai rutinjának és technikai tudásának köszönhetően, Ancelotti tehát bízhatott ebben. Guardiola csapata viszont sem teret, sem labdát nem hagyott erre – így egy távoli Kroos lövést és egy utolsó pillanatos nagy helyzetet leszámítva a Real képtelen volt veszélyes helyzeteket kidolgozni a City kapuja előtt.