Kemény munka és Cortina-hatás: történelmi lehetőség előtt áll a női hokiválogatott
Ott lehet a jövő évi téli olimpián a magyar női jégkorong-válogatott, ha a jövő heti selejtezőtornán csoportjában az első helyen végez. A Pat Cortina szövetségi kapitány irányította együttes nem akar számolgatni, minden meccsen a legjobbját nyújtaná, kabalaként pedig az ötkarikás bronzérmes női vízilabdacsapat mantráját viszi magával.
Ha nem mi, akkor ki? Ha nem most, akkor mikor?”
– ez volt a magyar női vízilabda-válogatott mottója a tokiói olimpián, ahol három negyedik helyezés után sikerült végre (bronz)érmet nyernie. Egy ilyen feliratú sállal lepte meg a milánói téli játékok selejtezőtornájára készülő női jégkorong-válogatottat a pólós Gurisatti Gréta, aki azt reméli, a hokis lányoknak legalább annyit jelent majd ez az üzenet a jövő heti németországi eseményen, amennyit nekik jelentett.
Női csapatoknak 1998 óta rendeznek jégkorongtornát a téli olimpián. A magyarok mostanáig egyszer jutottak el az utolsó selejtezőkörig, a 2021. novemberi kvalifikációs tornán előbb a lengyeleket, majd a norvégokat is legyőzték, a csehekkel azonban nem bírtak, márpedig a játékokra akkor, ahogyan most is, csak a csoportelsők kvalifikáltak. De nem csak ezért jelentene sporttörténeti mérföldkövet a részvételük: a férfiak is három alkalommal lehettek ott, legutóbb 1964-ben.
Nem szabad a játékosokra nagy nyomást helyezni, tudják, mi vár rájuk, és hogy mit akarnak”
– mondta a tornát felvezető sajtótájékoztatón Kolbenheyer Zsuzsanna, a Magyar Jégkorong-szövetség (MJSZ) elnöke, hozzátéve, hogy a csoportban, amelyben Magyarország mellett Szlovákia, Németország és Ausztria csapata szerepel, nagyon kiegyenlítettek az erőviszonyok. – „A másik két csoportban nagyon más a helyzet, az egyikben a svédek az abszolút favoritok, a japánoké pedig sokkal könnyebb. De nincs mit tenni, nekünk ez jutott. Minden megvan ebben a csapatban, hogy sikerüljön a kijutás. Mindhárom együttest győzték már le tétmérkőzésen, így minden azon fog múlni, hogy a három meccsnapon mennyire tudnak majd fókuszálni.”
„A közös munka során voltak jó meccseink, kialakítottuk a csapatunk identitását, elkezdtük megérteni, mi kell ahhoz, hogy sikeresek legyünk ezen a szinten. Hogy most hol tartunk? Azt kell gondolnom, hogy annyira vagyunk készen, amennyire lehetünk. Most fogunk megméretni. Kemény kihívás előtt állunk, tudjuk, de nagyon várjuk” – mondta videóüzenetében Pat Cortina, a válogatott szövetségi kapitánya.
Ő is úgy látja, hogy nehéz a csoport, bármelyik csapat meg tudja verni bármelyik ellenfelét. „Ami a kiemelést illeti, a német együttes a legmagasabban rangsorolt, ők játszanak otthon, így biztosan nagyok velük szemben az elvárások, és tudom, hogy sok munkát fektettek a felkészülésre. A magyar csapat a második a sorban, az osztrákkal és a szlovákokkal pedig kemény csatákat harcoltunk meg a múltban. Készen kell állnunk minden meccsre, és nem szabad egyik mérkőzésről sem azt gondolnunk, hogy sorsdöntő.
Lépésről lépésre kell haladnunk, ugyanazzal a kitartással, amely már az előző szezonokban is jellemző volt ránk.”
Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke az eseményen bevallotta, hogy maga is nagy hokirajongó, aktív kajakozóként a felkészülése része volt a játék. Akkoriban lányokból álló csapattal is mérkőztek, ma azonban ezt már nem vállalná, hiszen rengeteget fejlődött, professzionálissá vált a női szakág.
„A csapatok mindig a motorjai az olimpiai küldöttségeknek, óriásit dob a hangulaton, ha egynek vagy akár többnek lehet szurkolni” – magyarázta, megjegyezve: hatalmas lökést adna a magyar téli sportoknak, ha a válogatott tudna élni az eséllyel. – „A téli olimpiákon eddig nem sok babér termett Magyarországnak, de a közelmúltban a rövidpályás gyorskorcsolyázó Liu testvérek révén felcsillant a remény, hogy mégis oda tudunk érni. Csalódás ért azonban minket, amikor Liuék visszaigazoltak Kínába, de azt gondolom, ezért is kárpótolna minket, ha szurkolhatnánk a jégkorongozóknak”.
Gurisatti Gréta előbb az olimpiai élményeiről számolt be, aztán jó tanácsokkal látta el a lányokat. Azt mondta, csapatban leírhatatlan, felemelő érzés sikert elérni, mert azt az országgal azonosítják, így talán a szurkolók is jobban tudnak hozzájuk kapcsolódni. Szerinte az olimpia hangulatára nem lehet felkészülni, őt is egészen más élmények érték, mint amilyeneket előzetesen elképzelt. „A sportoló annyi mindenen keresztülmegy már, mire kijut, hogy az az egyik legfontosabb, hogy meg tudja élni a jót és a rosszat is.”
OIimpia? Gyerekként nem is álmodtunk róla
Az eseményen részt vett a válogatott három meghatározó játékosa, Huszák Alexandra, Kiss-Simon Franciska és Mayer Fruzsina is. Ők is arról beszéltek, hogy nem szabad számolgatni, minden meccsen a legjobbjukat kell hozni, és bízni abban, hogy mindaz a munka, amit az elmúlt években a játékuk fejlesztésébe belefektettek, most megmutatkozik.
Kitértek az U18-as csapat világbajnoki győzelmére is – az együttes január elején Budapesten száz százalékos mérleggel vívta ki a feljutást az elitbe –, s arra, hogy az abban szereplő játékosok közül négyen a felnőtt válogatottba is bekerültek. „Mindannyian megérdemlik, hogy ott legyenek a szűk keretben, fiatalos lendületet tudnak hozni a csapatba” – mondta róluk Mayer Fruzsina.
A játékosokat arról is kérdezték, mit jelentene számukra az olimpiai részvétel. Mindannyian azt mondták, hogy beteljesülne egy álmuk, de azt is megemlítették: amikor gyerekként elkezdtek jégkorongozni, vagy később, amikor már a magyar bajnokságban játszottak, amelyet csupán három csapat alkotott, egyáltalán nem gondoltak arra, hogy olimpikonok lehetnek.
Öt-hat évesen kezdtem a Pólus Centerben, a McDonald’s székén ücsörögve húztam fel a korcsolyát, anyukámék ott öltöztettek. Meg sem fordult a fejemben, hogy ilyen közel legyünk az olimpiához”
– emlékezett vissza Huszák Alexandra.
A Cortina-hatás
Ő később a HVG-nek arról beszélt, hogy egyelőre a tornát megelőző, németek elleni felkészülési mérkőzésre és az azt követő, Szlovákia csapata elleni mérkőzésig lát csak el, mert hisz a szövetségi kapitány szavaiban, amely szerint lépésről lépésre kell haladni.
„Persze a háttérben folyamatosan zajlanak az előkészületek, dolgozik a videóelemzőnk, személyiségelemzések folynak.” Azt is elárulta, hogy ilyen szempontból nemcsak a saját csapatuk tagjait, de az ellenfeleket is vizsgálják. „Van egy-két mezszám, amit megadnak nekünk, és elmondják róluk például, hogy nyomás alatt jobban teljesítenek, vagy épp ennek az ellenkezője igaz rájuk. Persze amikor az ember a jégen van, és a teljesítőképessége száz százalékát kihasználja, erre elég nehéz odafigyelni, mégis hasznos lehet, hogy hozzájutunk ezekhez az apró információkhoz.”
A 2008-as „szapporói csoda” letéteményeséről, a női csapatot 2019-2020-ban, illetve 2022 óta vezető Cortináról azt mondta Huszák, „sokaknak érdemes lenne beülniük egy általa vezetett megbeszélésre, hogy lássák, milyen hatást vált ki belőlük. Szerintem nem csak edző, pszichológus is. Minden előadását nagy érdeklődéssel hallgatom, hatalmas tekintélye van. Nagyon hálás vagyok azért, hogy ő irányítja a válogatottat, minden játékos rengeteget tanult tőle, és reméljük, hogy nagyon szép eredményeket fogunk vele elérni”.
Jó úton
„Nagyon fontos következő lépcsőfok lenne az olimpiai szereplés, bizonyítaná, hogy a magyar jégkorong fejlődik” – mondta lapunknak Kolbenheyer Zsuzsanna, aki szerint az utánpótlásnak is jót tenne a kijutással járó népszerűségnövekedés. „Fiatalabb korosztályoknál, az U8-as, U10-es csapatoknál, ha nem is ötven százalékban, de elég jó arányban vannak a kislányok. Szerencsére már senki nem küldi el őket; az én időmben még erre is volt példa, azt mondták nekünk, menjünk inkább műkorcsolyázni. Ilyesmi ma már nem fordulhat elő” – jelentette ki.
Az elnök arról is beszélt, hogy a szövetség tudatos építkezésének és a játékosok elhivatottságának gyümölcse az, hogy most olimpiai selejtezőt játszhat a csapat. Felidézte, hogy 2010-ben még csak felnőtt női válogatott létezett, s 27. volt a világranglistán. A következő őszön már összeállt egy U18-as csapat, amely néhány héten belül azonnal feljutott a divízió I/A-ba, aztán az A-csoportba. Annak az együttesnek több játékosa ma is meghatározó szereplője a felnőtt válogatottnak, az ő sikereik alapozták meg annak fejlődését.
„Én 2011-ben szerepeltem utoljára világbajnokságon, akkor néhány napnyi edzőtáborozás, egy vagy két edzőmérkőzés után utaztunk el. Nem volt a csapat mögött program, tudatosan felépített szezon, ami segíteni tudott volna a játékosoknak” – emlékezett vissza az elnök. Még abban az évben ő vette át a női válogatottak menedzselését, és a tao-rendszer lehetőségeit kihasználva akkor kezdődött a női program felépítése, amelybe fokozatosan vonták bele az egyre fiatalabbakat.
Az is sokat számít szerinte, hogy két-három magyar csapat szerepel a közép-európai női ligában (EWHL), a Hokiklub Budapest pedig most a német ligához csatlakozott. „Fontos, hogy azok a lányok is, akik itthon maradtak, tudtak, tudnak olyan versenylehetőséghez jutni, ami majdnem A-csoportos színvonalú. Mellettük vannak amerikai egyetemi ösztöndíjat elnyert játékosok, tavaly ketten szerepeltek az új észak-amerikai ligában, sokan Svédországban játszanak” – sorolta.
Bár a következő években várhatóan generációváltás megy majd végbe a csapatban – a 93-95-ben született játékosok vonulnak majd vissza az élsporttól –, Kolbenheyer Zsuzsanna úgy látja, hogy megvan az utánpótlás, „a női program továbbra is jó irányba halad”.
A 2021-es, sikertelen olimpiai selejtezőről azt mondta, nem azért csúsztak le a lányok a csoport első helyéről, mert nem tettek meg mindent a sikerért, hanem mert a legnehezebb csoportot kellett volna megnyerniük. „A cseheknek ez volt a negyedik olimpiai kvalifikációjuk, ahová esélyesként érkeztek, de akkor sikerült nekik először, aztán egyből bronzérmesek is lettek. Ott egy olyan feladatot kaptunk az élettől, amelynek a megoldása nem rajtunk múlott. A csehek tíz-tizenöt évvel előttünk kezdték el felfejleszteni a női hokit, és ott ez egyértelműen megmutatkozott. A cseh női bajnokság jelentéktelen, de sok játékosuk az Egyesült Államokban és Svédországban játszott, és látszott, hogy előrébb tartanak nálunk” – magyarázta.
A németekről azt mondta, most papíron ők a legkomolyabb ellenfelek, ők az előző olimpiára nem jutottak ki, ezért biztosan nagyon szeretnének visszatérni. Az osztrákokkal sokáig fej fej mellett haladtunk, de mostanra megelőztük őket, a szlovákok pedig bár régebben jártak olimpián, de az akkori sikeres generáció kikopása után a közelébe sem kerültek a lehetőségnek. Az U18-as válogatottjuk azonban évek óta az A-csoportban szerepel, vannak nagyon tehetséges fiatal játékosaik, így ők is biztosan keményen küzdenek majd a kijutásért.
Arra a kérdésre, mindezekkel együtt van-e realitása a kvalifikációnak, azt válaszolta: nagyon bízik a csapatban, s a szövetség elnökeként nem érezhetne másképp. „Láttam, hogy rengeteg áldozatot hoztak a fejlődésért, hogy rengeteget dolgoztak. Hiszek bennük” – fűzte hozzá.
A szabályok szerint a világranglista első hat csapata – Kanada, USA, Finnország, Csehország, Svájc és Oroszország – mellett a házigazda olaszok és a sejeltezőcsoportok győztesei alkotják a torna mezőnyét. Arról azonban egyelőre nem született döntés, hogy az oroszokat engedik-e indulni. Erről a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) fog határozni, amely a párizsi nyári olimpián csak egyéni számokban engedélyezte orosz sportolók részvételét, és csak semleges színekben. Amennyiben a milánó-cortinai téli játékokra sem mehetnek, egy hely felszabadul, s azt a legjobb második foglalhatja el.
Ugyanez a helyzet a férfi szakágban is, ahol a francia válogatott várja már lassan fél éve a NOB döntését.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
