Először alkalmazták az Internet2-ben rejlő lehetőségeket nagy távolságon, amikor 100 gigabájtos másodpercenkénti adattovábbításra alkalmas kapcsolattal kötötték össze az Egyesült Államok keleti és nyugati partját.
Az Internet2 hálózatát eddig csak kutatóközpontok és oktatási (egyetemi) közösségek közti rendkívül gyors adatátvitelre használták. A javasolt felhasználási területek közt az orvosi és gyógyászati kutatások, a nagy precizitású távolról vezérelt műtőrobotok, valamint a szuperszámítógépek közti közvetlen összeköttetés szerepel. S természetesen ez a Doom hálózat alapvető platformja is.
© sxc.hu |
A hálózat technológiai alapját az Infinera optikai hálózati készlete, a Ciena kapcsolói - melyek a kapcsolat létrejöttéért és a alhullámhossz rendben tartásáért felel - s a Juniper T640 útválasztói adják, így téve teljessé a az észak-amerikai kontinens keleti és nyugati partja közti leggyorsabb IP kapcsolatot.
Nem volt azonban mindig ilyen sebes a világháló, elég ha egy-másfél évtizedet megyünk vissza az időben és ma már szinte elképzelhetetlen sebességű internetet használta az az elenyésző kisebbség, melynek megadatott az szörfözés akkori luxusa.
A kilencvenes évek elején néhány bájtos leveleket küldtünk, s a teljes amerikai adatforgalom havi néhány terabájtot tett ki, s ez duplázódott évente. Aztán a kilencvenes évek második felében megjelentek a grafikában és és egyéb tartalomban gazdag weboldalak, s a netpolgárok a képek mellett egyre inkább mp3-akat is töltögettek, ezzel pedig az átlag felhasználó egy-egy alaklommal több megabájtnyi adatot töltött le és fel. Az évente duplázódó adatforgalom továbbra is jól leírta a net bővülését.
2003 óta azonban újabb változás észlelhető a világhálót használók közt, a YouTube generáció videó sugárzást használ és egyszerre gigabájtos videókat tölt le.
| URLguru |
További jelentős változás, hogy a valós idejű videoközvetítésnél nem megengedhető a hiba, mert míg egy levél küldésénél mindegy, hogy az 10 vagy 11 másodperc alatt megy-e el, addig ez nem igaz a videók esetében.
Ezek után kevéssé meglepő, hogy a különböző szakemberek minden évben újból riogatnak a világháló összeomlásával, amely szerintük a hatalmas mennyiségű adatcsere miatt következik majd be. A kilencvenes évek végén dollármilliárdokat költöttek a cégek a hálózat fejlesztésére, de az internet-lufi kipukkadása óta abból élnek a cégek, hogy a piacról kivonult és tönkrement vállatok infrastruktúrájában rejlő kapacitást használják ki a végletekig – elmélkedik a BBC kérdésre válaszolva Bill Thompson netszakértő.
© sxc.hu |
„A kábel végén működő útválasztónak másodpercenként milliónyi döntést kell hoznia, melyik információmorzsát merre küldje, s ez ugyan nem nagyon összetett feladat, de sokkal jobban korlátozott a fejlődése, mint a fényalapú jeltovábbításnak” – magyarázza Thompson.
Ha pedig mégis sikerül a fénysebességű adattovábbítással felvennie a versenyt az útválasztók fejlődésének, akkor adott a következő probléma, mely szerint az internetszolgáltatótól a végfelhasználóig a legtöbb helyen ma is évtizedes rézkábelek biztosítják az összeköttetést.
„Jelenleg a felhasználók sávszélességét mégsem ez fenyegeti leginkább, hanem hogy a szolgáltatók egyre inkább korlátozzák az elérések sebességét. Ezt hívják sávszélesség visszametszésnek” – teszi hozzá Thompson. Ezt azért teszik az internetszolgáltatók, mert egyszerre csupán korlátozott sávszélesség-igényt képesek teljesíteni, s mielőtt összeomlana a rendszer visszanyesik a szélsőségesen sok adatot továbbítókat felhasználókat.
A digitális forgalomkorlátozásnál sokkal nagyobb fejtörést okozhat, egy földrengés vagy terrortámadás, mely jelentős számú szervert és kiszolgálót tehet tönkre, s az egész rendszert alapjaiban veszélyeztetheti.
Paul Wood a MessageLabs vezető elemzője ellenben úgy véli: „az internet úgy van megtervezve, hogy ha egy router kidől, más útvonalon halad tovább az adatforgalom, de ilyenkor általában jelentősen lassul az elérés és erre csökkent internetezési igénnyel reagálnak a felhasználók. Ez azonban az online gazdaság számára rossz ómen – ezért a befektetések folytonosságát biztosítva látom, s nem tartok komolyan a világot behálózó rendszer összeomlásától.”
Érkezik a magyar fesztiválkultúra történetét feldolgozó dokumentumfilm. Arról, hogy miért és hogyan rendeződik át manapság a hazai fesztiválpiac és hogy szeretnek-e egyáltalán a fiatalok fesztiválozni és sörözni, a rendezővel, Csizmadia Attilával beszélgettünk.
15–9-re nyertek a mieink.
