A Nature tudományos folyóiratban is közölt tanulmány szerint a csilipaprika csípősségét okozó kapszaicin és a fogászok által előszeretettel használt QX-314 lidokain-származék kombinációja célzottan hat a neuronokra, míg fájdalomcsillapítóként hatásos, nem csökkenti többek között a motorikus funkciókért felelős neuronok hatását sem.

A QX-314 csökkenti a fájdalomérzékelő neuronok aktivitását, de hatását csak ezek belsejében képes kifejteni, nyilatkozta Bruce Bean neurobiológiai professzor, a tanulmány egyik szerzője. Ezen probléma kiküszöböléséhez David Julius, a University of California fiziológiai professzorának felfedezését alkalmazták. Julius ugyanis arra lett figyelmes, hogy a kapszaicin apró csatornát nyít a fájdalomérzékelő idegsejtek membránján, mivel az azokon található TRPV1 nevű fehérjéhez kapcsolódik.

A Bean vezette kutatócsoport patkányokkal folytatott kísérleteket annak kiderítésére, hogy a QX-314 molekulái átférnek-e a kapszaicin által nyitott membránnyílásokon. Az először kapszaicinnel, majd lidokainszármazékkal befecskendezett állatok fájdalomtűrése olyannyira megnőtt, hogy nem érezték sem azt, amikor felforrósított vaslapra helyezték azt, sem azt, amikor műanyag eszközökkel böködték őket. Mindemellett az állatok egyikén sem tapasztaltak időleges bénulást, ami a a hagyományos altatás velejárója.

Alexander Binstok, a Harvard idegplaszticitást kutató szakembere, a tanulmány másik szerzője a kapszaicin kellemetlen, égető hatásait próbálja eliminálni, jelenleg azzal, hogy az injekciók sorrendjét. Ha a kapszaicin irritáló hatása semlegesíthető, az érzéstelenítő koktél minden bizonnyal hamar megjelenik az aneszteziológusok eszköztárában.