A természetes fénytörés mellett (lent) abszurdnak hat az ún. negatív fénytörés (fent) © nrel.gov |
A módszer segítségével magát a fényt lehet használni arra, hogy számítógépek memóriakapacitását bővíthessék - a lassított fénnyel pedig az optikai hálózatok, azaz például az internet sebességét lehet megnövelni. A világháló főbb kapcsolódási pontjain, ahova egyszerre milliárdnyi adatcsomag érkezik, hasznosnak bizonyulhatna, ha a forgalmat optikailag lehetne irányítani. Egyes adatcsomagokat így le lehetne lassítani, hogy másokat hamarabb átengedhessenek, az adatok haladási sebességének esetenkénti csökkentése pedig biztosabb forgalomfolyást eredményezhetne.
A fény "befogására" Hess és Tsakmakidis egy különleges üvegprizmát használt, amelyet negatív fénytörésű metaanyagokkal borítottak be - ezek különleges szintetikus anyagok, amelyek tulajdonságai jobban függnek a szerkezettől, mint az összetételtől.
Ha az újszerű prizmára fehér fény egy nyalábját sugározzák rá, a sugár a test egy bizonyos pontján teljesen megáll. Mivel a fehér fény különböző komponenseinek különböző frekvenciái vannak, ezért a prizmában azok más-más pontokon állnak meg, így jön létre az ún. "csapdába ejtett szivárvány" effektus. A kutatók állításuk szerint kihasználták az ilyen esetben jelentkező Goos-Hänchen effektust is, amely akkor jelentkezik, amikor a fény egy testtel ütközik: ilyenkor nem pattan vissza azonnal, hanem egy rövid ideig az adott testén mentén utazik, metaanyagok esetén pedig enyhén, de visszafele csúszik a testen.
A fény lelassítására és befogására tett korábbi kísérletek extrém alacsony hőmérsékletet igényeltek, nagyon költségesek voltak és csak a fény bizonyos frekvenciáját tudták kezelni.
