szerző:
techline.hu
Tetszett a cikk?

A „meg lehet-e még újulni az online játékok terén?

A „meg lehet-e még újulni az online játékok terén?” kérdésre valószínűleg mindannyian rávágnánk, hogy „nem… már mindent kitaláltak, amit lehetett.” Szerencsére tévednénk.

Gabe Newell és csapata (ők a híres-hírhedt Half Life c. játék fejlesztői) megint bebizonyították, hogy bizony van még a játékfejlesztők tarsolyában ötlet, és nem is kevés.

Az interneten játszható akciójátékok általában ugyanarra a sémára épülnek: beteszünk pár embert egy szerverre, ők pedig buzgón lövik/ágyúzzák/szeletelik/robbantják egymást buzgón. Néha csapatban (terroristák vs. kommandósok, lásd. Counter Strike és hasonló „kommandós” játékok), néha csak úgy egyénileg (deathmatch). Ezen a piacon nehéz újdonságot és érdekeset alkotni, az L4D készítőinek mégis sikerült. 

Vedd meg a játékot… menj fel az internetre… dugd be a mikrofont… csatlakozz egy szerverre - és menthetetlenül elvesztél – hosszú éjszakákat fogsz átvirrasztani, zombikat gyilkolászva. Miért is?

A Left 4 Dead varázsa pontosan abban rejlik, hogy nem a csapattársaink ellen dolgozunk: azaz nem kell megölnünk a többi játékost. A játék indulása után tehát ne lőjünk bele a sörétes puskával társainkba (persze megtehetjük, de akkor meghalnak), ellenben egy-egy kampány erejéig, azaz bő két-három óra hosszat, három másik idegennel fogunk vállvetve „túlélni”.

Egymást segítve, néha egymás sebesülésit kötözgetve, a másikat a földről felszedve, húzni-vonni fogjuk egymást egészen a menekülésig – vagy a heroikus önfeláldozásig. Ezek a „kampányok” olyanok, mint egy-egy jól felépített zombis film, kis bevezetővel, majd megmeneküléssel vagy halállal és stáblistával végződnek – a stáblistában persze a mi neveinkkel, ha valaki közülünk esetleg elhullott a hosszú úton, akkor „in memories of…” felirattal. Aki hátra marad, meghal. Akire nem figyelnek a többiek – vagy aki nem figyel a többiekre – meghal. Aki előreszalad „rambózni” – meghal. 

Három idegennel, egymást bizalmatlanul méregetve fogjuk kezdeni a játékot, és pár óra múlva azt vesszük észre, hogy egy kupacban állunk a sarokban, a hátunkat egymásnak vetve, tökéletesen bízva abban, hogy társunk „fedez” – megpróbáljuk közösen túlélni a véget nem érő zombik (a játékban „infected” azaz fertőzöttek”) hullámait. 

A játék felépítéséből adódik, hogy nem hősöket, szuperembereket vagy jól felszerelt kommandósokat alakítunk (végre… az utóbbi pár évben kissé unalmas volt már a séma). 

A négy játékos, négy átlagos ember bőrébe bújhat a képzeletbeli túlélő film során: Bill, az öregecske, folyton dohányzó háborús veterán, Louis, a fehér inges, nyakkendős irodista fazon, Francis, a bőrkabátos-tetkós motoros és Zoey, aki ugyan apuci elkényeztetett kedvenc kislánya, de azért képes kezelni egy sörétes puskát.

Négy átlagos figura - és sok száz zombi.

A szereposztásnak megfelelően ne várjunk szuperképességeket – ha a földre kerülünk, csak a társainkban bízhatunk, hogy megvédenek (és „felkaparnak” a földről), ha ránk ugrik és a torkunknak esik egy zombi, akkor bizony magatehetetlenül vergődünk alatta, és csak abban bízhatunk, hogy a csapatból valaki leszedi rólunk. Cserébe persze mi is megtesszük mindezt nekik, sőt, ha nagyon rossz bőrben vannak, egyetlen egészségügyi csomagunkat feláldozva még be is kötözzük őket, hiszen a cél az, hogy mindannyian megmeneküljünk. Fegyverarzenált sem cipelhetünk magunkkal: van egy pisztolyunk, illetve felkaphatunk mellé még egy valamit – sörétes puskát, UZI-t, ezt-azt, amit a játék során találunk. Persze a lőszer is véges… ráadásul, társaink ugyanúgy érzik, ha beléjük lövünk, így nem érdemes vaktában „rambóskodni” – lehet, hogy a megcélzott zombi helyett valamelyik csapattagot fogjuk fejbe lőni, és ez nem túl szerencsés a „csapatmunka” szempontjából. És persze bemutatkozásnak is előnytelen.

A régi sláger - egyedül nem megy - itt hatványozottan igaz.

A játékban egy ún. „Director AI” nevű modul gondoskodik arról (azért „director”, mivel ez egy zombi film, és a jó zombi filmnek kell, hogy legyen egy rendezője), hogy az adrenalin ne csökkenjen, ellenben túlélési esélyeink csökkenjenek. Ha nagyon ügyes a csapat, akkor a Director a leggonoszabb helyeken és helyzetekben uszít a négy túlélőre egy zombi hordát. Ha nagyon bénák vagyunk, akkor molotov koktélokat és több lőszert helyez el itt-ott. A „rendező AI”-nak köszönhetően nincs két egyforma játék, szinte mindig máshol és máshogyan történnek a dolgok – a Left4Dead-ben nincsen fix helye semminek, mindent a rendező pakolgat tetszés szerint. 

És hogy miért is izgalmas a Left4Dead? Nos, a fentieken felül, a Valve Software a zombi-kérdéshez is alaposan hozzányúlt – ezek a zombik nem csoszognak, mohognak – ellenben szaladnak, mint az őrült (valószínűleg a „28 days later” c. filmből vették a „reform-zombi” ötletet a készítők), visítozva vetik ránk magunkat – és sokan vannak. Nagyon sokan. Elképesztően sokan. És ha ez még nem lenne elég, vannak különleges, elég erős „mutáns-zombik” is, csápjaikkal a csatornába húznak, ránk ugorva a földre tepernek vagy éppen autókat és épületdarabokat vágnak hozzánk.

Nincs az a fertőzött zombi a világon, amit ne gyógyítana a sörétes puska.

A játék alatt a Valve Source motorja ketyeg, a látványra tehát nem lehet panaszunk. Bár a Source nem egy mai darab, de még mindig nagyon szép és részletes, a karakterek kidolgozása pedig példaértékű lehet minden játékfejlesztő számára. 

Ha mindehhez még beüzemeljük a mikrofont is, és a beépített voice-chat lehetőséget használva kommunikálunk társainkkal, máris érthető lesz, miért olyan élménygazdag ez a játék. Igaz, a kommunikáció az első tíz perc után, rémült és hangos „szedjétek le rólam!” sikoltozásba fog átcsapni – de pont ez benne a poén. 

És végül egy kis adalék: a zombi inváziónak népművelő hatása is van… Mivel a szervereken minden nemzetiségű játékos megtalálható, megtudhatjuk, hogyan viselkedik stressz-helyzetben egy francia, mennyire segítőkész egy orosz, és azon is tanakodhatunk, hogy a német srác, aki már másodszor lő a lábunkba „véletlenül”, vajon direkt csinálja-e, vagy csak ennyire remeg a keze?

Ha pedig meguntuk a „túlélősdit”, vagy csak elég volt a stresszből, választhatjuk a játék ” versus” módját és átállhatunk a zombik oldalára. De az már egy másik történet…

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
techline.hu Tech

Kipróbáltuk: Fallout 3

Végre megjelent a Fallout 3 – igaz, a honosított megjelenésre még várnunk...

„Illetlen” sütik miatt tartóztattak le egy egyiptomi cukrászt

„Illetlen” sütik miatt tartóztattak le egy egyiptomi cukrászt

Átláthatatlan káosz lett abból, hogy a kormány hozzányúlt az egészségügyhöz

Átláthatatlan káosz lett abból, hogy a kormány hozzányúlt az egészségügyhöz

Ez a fogkefe rásegít, ha úgy érzékeli, nem mossa rendesen a fogait

Ez a fogkefe rásegít, ha úgy érzékeli, nem mossa rendesen a fogait