A XIX. századi jeles keletkutatóról szóló kétnapos konferencia első napján, október 1-jén a Régi nomád népektől a Kaukázusig, Kunok és tatárok, Az oszmán kultúra nyomdokaiban, Régi utazók, és a Vámbéry dilemmák témakörökben hallgathatók előadások.

A rendezvény második napján, október 2-án három témakörben tartanak előadásokat: elsőként A mai Törökország világához, majd a Perzsa nyomokon és végül Az iszlám világa témák kerülnek sorra.

A Vámbéry-konferencia fővédnöke Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, díszvendége pedig Dicle Kopuz, Törökország szlovákiai nagykövete.

A sánta dervisként is emlegetett Vámbéry Ármin 1832. március 19-én született Dunaszerdahelyen. Első törökországi útjára 1857-ben indulhatott el. A Konstantinápolyban eltöltött öt év alatt megismerkedett a szabadságharc emigránsaival, házitanító volt egy pasa családjánál, itt kapta a Resid efendi nevet, ami becsületes urat jelent. Ekkor kezdte tudományos munkásságát: 1858-ban jelent meg német-török zsebszótára, melyet számos nyelvészeti dolgozat követett, s a Magyar Tudományos Akadémia - távollétében - 29 éves korában levelező tagjai sorába választotta.

Levéltárakban kutatta a magyar múlt török emlékeit, és Kőrösi Csoma Sándor nyomán úgy gondolta, hogy a magyar őstörténet gyökereit Belső-Ázsiában kell keresni.

Az Akadémia támogatásával 1862-ben indult világhírnevet hozó második keleti útjára. Dervisnek öltözve jutott el Perzsia fővárosáig, Teheránig, majd inkognitóját megőrizve, egy Mekkát megjárt zarándokcsapathoz csatlakozva ért Hivába, Buharába és Szamarkandba. A mintegy 1500 kilométeres út során olyan világba nyert bepillantást, amely az európaiak számára szinte teljesen ismeretlen volt.

Tudományos munkásságával egész Európa elismerését kivívta. Itthon a keleti nyelvek tanáraként dolgozott a pesti egyetemen 1904. évi nyugalomba vonulásáig. Vámbéry Ármin 1913. szeptember 15-én hunyt el Budapesten.