Minden emberben valószínűleg genetikailag kódolt néhány érzelem felismerése és kifejezése. A pápuáktól a nyugati egyetemistákig ugyanis mindenki képes felismerni legalább hat úgynevezett alapérzelmet. A düh, a szomorúság, az öröm, a meglepetés, az undor és a félelem olyan arckifejezéssel párosul, amelyet bolygónk minden sarkában egyértelműen azonosítani tudnak az emberek. Mindezt Paul Ekman és Wallace V. Friesen kutatásaiból tudjuk. Ekmanék Darwin evolúciós teóriája alapján azt feltételezték, hogy arckifejezéseink velünk született jellemzőink, ezért nem kulturálisan meghatározottak. Vannak, akik szerint hatnál több alapérzelem létezik, így például a megvetést, az érdeklődést és a szégyent vagy ezek valamelyikét is idesorolják bizonyos kutatók. (A bevezetőben is említett hat érzelmet ugyanakkor szinte minden szakértő megemlíti Ekmanék nyomán.)

Az alapérzelmek kutatása kriminalisztikai, igazságszolgáltatási, nemzetbiztonsági vagy éppen gazdasági szempontból is rendkívül fontos, mert az alapérzelmek ugyanúgy nyilvánulnak meg, mint a nehezen vagy egyáltalán nem felismerhető másodlagos, bonyolultabb érzelmek. Ilyen például a hazugság, amelyet az emberek többsége nem tud megkülönböztetni az igazságtól - ha csak az arckifejezésre támaszkodik. A hazugságvizsgáló készülékek, a poligráfok éppen az igazmondás ellenőrzésére szolgálnak, miután mimika alapján nem azonosíthatók a bonyolultabb érzelmek.

Hogyan csinál pénzt a mozi az alapérzelmekből?

Az alapérzelmek "hasznosítása" időnként komoly profitot hozhat, például a moziiparban. A horrorfilmek vagy thrillerek gyártásakor a hatást rendkívüli módon fokozza, ha valódi állathangokat kevernek a filmzenébe - állapította meg egy tavalyi kutatás, amely a Royal Society Biology Letters című folyóiratban jelent meg. A tanulmány társszerzője, Daniel Blumstein a Discovery News-nak elmondta: a filmzenék összeállítói egy az emlősökre vagy talán még a madarakra nézve is közös jelenségre tapintanak rá - arra, hogy bizonyos típusú hangok meghatározott érzelmeket keltenek bennünk.

A filmzenék szerzői egyre jobban kihasználják az emberi érzelmekkel foglalkozó kutatások eredményeit, mivel így jobban tudják manipulálni a moziközönséget - állapítja meg a Discovery News. Az állatok vonyítása, üvöltése, a kisgyermekek sírása és más „fontos” hangok – ha váratlanul érkeznek -, természetes módon váltanak ki belőlünk érzelmeket. A filmgyártásban máris megindult az „állati” hangfelvételek nagymennyiségű előállítása, felvétele. Oroszlánok, madarak, delfinek sőt még halak (!) keltette hanghatásokat is rögzítenek a hatás fokozására.

Rémfilmek és drámák: mikor, milyen érzelem kell?

A rémfilmeknél a félelem alapérzésére próbálnak a zeneszerzők hatni, a drámák hangulatváltozásait pedig frekvenciaváltásokkal és hangerősség-módosulással lehet fokozni. A horrorfilmek közben női sikolyokat hallhatunk sokszor, a kalandfilmeknél férfiak, illetve hímállatok üvöltöznek, a háborús moziknál ugyanakkor a hangerősség változik feltűnően.

Ami jó az „ösztönös” hatás eléréséhez, az nem biztos, hogy kedvező a „hosszú távú”, tudatos döntések meghozatalakor. Az alapérzelmek sajátos „haszna” mellett bizonyos dolgokra alkalmatlanok - erről Mérő László, az ELTE gazdaságpszichológiai tanszékének kutatója beszélt nemrégiben a Cason Akadémián. Mérő szerint az alapérzelmek - bár valóban mindenki által felismerhetőek - reklámokban nehezen használhatók fel.

Mérő László

Wikipedia

Egy boldogságot sugárzó reklámból például a kellemes érzésre sokan emlékeznek később is, de az eladásra váró terméket csak a vizsgált emberek 10-15 százaléka tudta felidézni. Ezzel szemben a szexre, a kutyákra és a kisgyerekekre alapozott hirdetések nagyobb erővel tudják rábírni a potenciális vevőket a vásárlásra.

Magyarázatának első részében Mérő ismertette Ekman és Friesen híres kísérletét, amikor egy a civilizációtól távol élő új-guineai törzs tagjai képesek voltak felismerni fényképekről - nyugati emberek mimikája alapján - az érzelmeket. Ám a pápuák csak az alapérzelmeket tudták megkülönböztetni, a bonyolultabb, társas vagy „tiszta” érzelmeket – másodlagos vagy akár harmadlagos - nem. „Arcmimikáról felismerhetetlen” - másodlagos, vagyis tanult - érzelmek például a szeretet, a szerelem vagy az olyan „tiszta” érzelmek, mint a hála vagy a hazafiság.

Nehéz felismerni a másodlagos érzelmeket

Minthogy a másodlagos érzelmeket nehéz felismerni, nagyon nehéz a hazugságot tetten érni. Létezik ugyanis ma már a poligráf, vagyis a hazugságvizsgáló, sőt vannak akár 60 csatornás ilyen műszerek, melyek hatvan fizikai, orvosi jellemzőt mérnek. Ennek ellenére nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy van olyan biológiai, biofizikai jellemző, amelynek változása alapján tökéletes pontossággal meg lehet mondani: valaki hazudik-e vagy sem.

Az alapérzelmek és a másodlagos érzelmek keveredését a pszichológia hajnalán már megsejtette egy kutató. William James (a híres író, Henry James bátyja) mondta például azt, hogy „nem azért ütünk, mert dühösek vagyunk, hanem azért vagyunk dühösek, mert üthetnékünk van”. Illetve: nem azért ordítunk, mert dühösek vagyunk, hanem azért vagyunk dühösek, hogy ordítsunk. Mérő szerint mindez azzal függ össze, hogy a tanult érzelmek és az alapérzelmek ugyanazokon a csatornákon fejeződnek ki, így időnként összekeveredik az ok és az okozat az emberek gondolkodásában és érzéseiben.

Nem érzelemmentes a gondolkodás sem

Mérő ezek után rátért arra, hogy a gondolkodás sem tisztán logikus, érzelemmentes folyamat. Sokszor kapcsolódik érzelmekhez, elsődleges érzelmekhez. Ilyenkor az emberek tudatosan hozzák valamilyen „érzelmi alapállapotba” magukat. A kontrollált düh, a kontrollált meglepődés üzleti tárgyalásokon, emberi kapcsolatokban is jól jöhet – annak, aki képes ezt tudatosan és hangsúlyozottan „kontrollált” módon használni. Mérő konkrét példákat is említett ezekre menedzserek esetében. Az érzelmi állapot és a gondolkodás összefüggéseit elemezve számos tanulságra jutottak a pszichológusok. Így például jó stratégiai döntéseket nyugodt körülmények között, megfelelő érzelmi állapotban lehet hozni, erre szolgálhat egy puritán „meditációs szoba” egy vállalat központjában. Szintén bonyolult kísérletek eredményeként kiderült, hogy a pénz a kreatív gondolkodásra negatívan hat, a monoton feladatokat végző alkalmazottak tevékenységét ugyanakkor kissé ösztönzi.

Negatív hangulatban az észlelés, a részletek megfigyelése jobb, pontosabb, mint örömteli állapotban. Ugyanakkor – nem meglepő módon - negatív hangulatban szkeptikusabbak vagyunk, ám – és ez már nem teljesen magától értetődő: realistábbak is. Tehát stratégiai döntéseink viszonylag rossz hangulatban megalapozottabbak és helyesebbek lehetnek, ezért érdemes ilyenkor nyugodt, kicsit puritán körülmények között gondolkodni a nagyobb problémákon. Ugyanakkor Mérő szerint a jó hangulatnak is megvan az előnye: kreatív feladatokat vidám környezetben könnyebb megoldani.