Mintegy ötszáz szibériai tigris élhet még a szabad természetben. Az effektív állománynagyság a faj genetikai sokféleségének mérőszáma. Amennyiben a sokféleség nagymértékben lecsökken, megnő az esélye, hogy a betegségek illetve ritka genetikai rendellenességek iránti érzékenység továbbadódjon a következő generációnak. A világ legnagyobb macskaféléjének túlélési esélyei tehát nem túl rózsásak - derül ki a Mammalian Biology című szaklapban megjelent tanulmányból, amelyet orosz, spanyol és német kutatók állítottak össze. 

A szibériai tigris egykor Kína északi részén, a Koreai-félszigeten valamint Kelet-Oroszország legdélebbi területein fordult elő. A 20. század elején csaknem kipusztult a terjeszkedő emberi települések, élőhelyének megfogyatkozása és az orvvadászat miatt. Korábbi előfordulási területe tizedére zsugorodott. Az 1940-es évekre mindössze húsz-harminc egyed maradt a vadonban. A mostani kutatás kimutatta, hogy a populáció ekkori leszűkülése (úgynevezett bottleneck effektus) gyérítette meg a szibériai tigris génállományát - írja a BBC hírportálja. 

A genetikailag sokféle állatpopulációknak sokkal nagyobb a túlélési esélyük. Nagyobb a valószínűsége, hogy különféle betegségekkel szemben ellenálló egyedeket tartalmaznak, és kisebb valószínűséggel esnek áldozatul ritka genetikai rendellenességeknek. A kutatók tizenöt vadon élő szibériai tigristől vettek DNS mintát Oroszország keleti részén. A vérmintákat bizonyos markerekre vizsgálták meg. A markerek a DNS kód azon pontjai, amelyek kimutatják, ha egy állatnak genetikailag igen eltérő szülei voltak. Az eredmények arról árulkodtak, hogy az állomány közelmúltbeli leszűkülése nyomot hagyott a faj génállományán. A továbbadott gének sokfélesége drámai mértékben csökkent. Az aggasztóan alacsony effektív állománynagyság megkérdőjelezi, hogy valaha magához fog-e térni a hatalmas szibériai nagymacska - írták a kutatók.