Részletes leírás maradt az utókorra a Vezúv Kr.u. 79. évi kitöréséről, nagyon sok forrás számolt be a földrengésekről, és rengeteg felirat tesz említést a földmozgások követte újjáépítésekről is - mondta Borhy László, az ELTE ókori régészeti tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Az első ismert pannóniai földrengés, amelyről feljegyzések maradtak fenn, 456. szeptember 7-én, Avitus császár idején egy pénteki napon rázta meg Noricum dunamelléki római tartományban Savaria városát. A 6,1-es erősségűre becsült földrengés 100 kilométeres körzetben éreztette hatását, epicentruma a mai Ausztria területén volt. A rengés idejére és erejére a legpontosabb utalás Szent Severinus életét nyomon követő munkában található. "A földrengés nyomait viseli mind a mai napig a helytartói palota deformálódott mozaikpadlója Szombathelyen" - jegyezte meg Borhy László.

Míg a földrengésekkel és azok következményeivel gyakorta szembesült az antik világ embere, a szökőár, amely a Kr.u. IV. században sújtotta a Meditteráneumot, teljesen szokatlan dolog volt a Földközi-tenger medencéjében. "Ammianus Marcellinus, aki megírta Róma történetét Nerva császár uralkodásától, az I. század végétől a saját koráig, a IV. század utolsó évtizedéig, XXVI. könyvében egy olyan természeti jelenségről számol be, amelynek ismérvei egy cunamiszerű katasztrófának felelnek meg. Az univerzális kataklizmának nevezett természeti csapás a szerző szerint Valentinianus császár idején, 365. július 21-én következett be a Földközi-tenger medencéjében, amelynek keleti partvidékét hatalmas erejű földrengés rázta meg, majd tengeri áradat pusztított" - ismertette a professzor.

Ammianus Marcellinus tudósítása szerint borzalmas dolgok történtek az egész "földkerekségen", olyanok, amelyeket hiteles források nem említettek még. A szerző leírja a katasztrófát megelőző természeti jelenségeket, azt, hogy napkelte után cikázó villámok jelentek meg, az egész Föld megrázkódott, egyensúlya megrendült, a tenger pedig kettévált és felkorbácsolt hullámokkal visszavonult. Ahogy a hullámok visszavonultak, feltárult a tengerfenék, az iszapban vergődő tengeri állatokkal. A tenger visszavonulásával a hajók is a szárazföldre kerültek, mintha zátonyra futottak volna. "A szerző szerint az emberek bámulták a tenger fenekét, puszta kézzel fogdosták a halakat és állatokat, ahogy ez a hét évvel ezelőtti, 2004. december 26-i ázsiai szökőárnál is történt" - jegyezte meg Borhy László.

És ekkor következett be a természeti csapás: a zúgó tenger "mintegy megneheztelve kényszerű visszavonulásáért" ellenkező irányban visszazúdult, és a dühösen lecsapó hullámok elárasztották a szigeteket, a szárazföldet, a part menti településeket. Az ókori történetíró leírja, hogy a szökőár 2 mérföldre - mintegy 3 kilométerre - sodorta a hajókat a szárazföld belsejébe.

"Ammianus Marcellinus leírja, hogy a visszaáramló tenger sok ezer embert megölt, elnyelt, sok hajó tönkrement, hajótöröttek holttestei hevertek mindenütt. Nagy hajók, például Alexandriában, háztetőkön feneklettek meg, ahogy ezt a közelmúltban Japánban is történt" - fogalmazott Borhy László. Mint kifejtette, Ammianus Marcellinus isteni ítéletet látott a természeti csapásban, amelyet politikai események vontak maguk után. Procopius, egy keleti tartományi helytartó lázadást szított, majd Konstantinápolyban ellencsászárrá kiáltatta ki magát. Az ókori történetíró úgy tartja, hogy e lázadás miatt mértek a Római Birodalomra az istenek súlyos csapást, amelyet egyéb bajok is követtek - germán betörések, "félelmetes népek" lázadásai Germania tartomány legkülönbözőbb pontjain.

"Ókortörténészek, ókori földrajzzal és természetrajzzal foglalkozó tudósok próbálják a természeti csapásokat történetileg megfogni, katalogizálni, ennek külön tudományága van. A megfigyelések és régészeti leletek alapján megerősíthető, hogy a Kelet-Mediterráneumban valószínűleg valóban kipattant 365-ben egy hatalmas erejű földrengés, amelyet szökőár követett. Epicentruma Kréta közelében lehetett, és a természeti csapás az ókori Palesztinától Szicíliáig, sőt talán Spanyolországig éreztethette a hatását. Például Kréta nyugati partvidéke csaknem 9 méterrel emelkedett meg. Mérésekkel próbálják meghatározni azt is, hogy milyen erejű lehetett a szökőár. Úgy gondolják, hogyha Kréta közelében volt a földrengés epicentruma, akkor az óránkénti 600-900 kilométeres sebességgel száguldó hullámok egy óra alatt érhették el Alexandria partvidékét" - összegezte Borhy László.