A meglepő felfedezésről John McCutcheon, az Arizonai Egyetem rovarásza számolt be a Current Biology című folyóiratban. Az apró Moranella endobia baktérium a nagyobb Tremblaya princeps baktérium sejtplazmájában él, és egyikük sem képes előállítani az összes élethez szükséges - esszenciális - aminosavat.

Az efféle kettős közösség, az euszimbiózis gyakori az élővilágban. Ebben az esetben azonban további fokozatot épített be az evolúció, ugyanis mindkét baktérium csak a legfelső szervezet, a gyapjastetű (Planococcus citri) révén jut hozzá a fenilalanin elnevezésű aminosavhoz - írja a Die Welt című német lap internetes kiadása.

A pár milliméteres pajzstetűfajnak ugyanakkor szüksége van albérlőire, ugyanis kizárólag a citrusfélék ágaiból és leveliből kiszívott cukros lével táplálkozik - az élethez azonban ez korántsem elegendő. Arra még nem jöttek rá a kutatók, hogyan működik az aminosavak cseréje a két baktérium, valamint a rovar között.

MTI/EPA

A megszokott kettős szimbiózisra számtalan példa létezik. Bizonyos halak jól járnak, ha korallzátonyokon élnek, a legtöbb fa csak bizonyos gyökérgombák segítségével képes felvenni a tápanyagokat a talajból, az emberek pedig éhen halnának a bélflórát alkotó baktériumok nélkül.

Az endoszimbiózis-elmélet is a szimbiózis elvén alapul. Az elmélet szerint az állati sejt erőművei, a mitokondriumok is baktériumok voltak egykor, amelyek beköltöztek más szervezetek sejtjeinek belsejébe, majd egyszer csak feladták önállóságukat, és sejtszervecskékké fokozódtak le.

A citrusligeti hármas szimbiózis további különlegessége, hogy a gyapjastetű belsejében más állatok is otthonra lelnek: a fémfürkészek (Chalcidoidea) lárvái. A fürkészdarazsak petéiket a tetűbe rakják le, a kikelő lárvák pedig belülről fokozatosan elfogyasztják gazdájukat, mire az elpusztul. A legösszetettebb szimbiózisnak is véget vethet tehát a parazitizmus.