Nagy változások előtt állunk. Nem először, s talán nem is utoljára. A földi élet regényéről írt kíváló könyvükben John Maynard Smith és Szathmáry Eörs az élet első jeleit mutató szervezet megjelenésétől az ember felbukkanásáig nyolc átmenetet írnak le. Mindegyik átmenet elve ugyanaz volt: megmaradni és örökíteni. A könyvből kiderül, hogy az emberig vezető evolúciós folyamat lépései nem terv szerint mentek végbe. A semmiből jött, véletlen adta lehetőségek közül egyes lehetőségek valósággá váltak, mások pedig a semmibe vesztek.

Bojár Gábor idézi Klaus Schwab kijelentését, miszerint az emberiség nagy változások elé néz. Egyetértek Bojárral, aki azt mondja, hogy a változások, melyek már javában tartanak, korántsem maradnak meg a gazdaság, az ipar keretein belül. A 4.0 ipari forradalmat az Ember 1.0 robbantotta ki, de gyümölcseit, akár keserűek, akár édesek lesznek azok, az Ember 2.0 fogja leszakítani.

A földi élet regénye minden bizonnyal egy új, kilencedik fejezettel fog bővülni. Ha belegondolunk a tevékenységbe, melyet munkának nevezünk, akkor könnyen beláthatjuk, hogy a munkák többsége könnyen algoritmizálható, banális testi és szellemi erőfeszítést igénylő, rutintevékenység, melyet könnyen kiválthatnak már a Daniel Dennett által Good Old Fashioned Artificial Intelligence (GOFAI) néven nevezett mesterséges intelligencia alkalmazások is. A kiváltást megkönnyíti a dolgokat és az embereket egyetemesen összekapcsoló, a Föld minden pontján elérhető információs hálózat, mely nemcsak a kommunikációt teszi lehetővé mindig, mindenütt, mindenkivel és mindenről, hanem megőrizve, tárolva és visszakereshetővé téve a jelenlét nyomait, az ottlétet öröklétté alakítja.

ESET

A Big Data a hálózatra valaha került adatok folyamatosan bővülő tárháza. A nagyság nem egyszerűen az adattömeg jelzője, hanem a bővülés, a növekedés potenciáljára vonatkozik. Mintha Parmenidész látomása valósult volna meg, aki szerint Minden Egy.

A Big Data azonban süket és néma, ha nincs aki kihallja, kiolvassa belőle az egykor valós idejű, majd már múlt idejű mozgások nyomaiból a mintázatokat, melyekben ott a jövő is. A Google iszonyatos mennyiségű adathalmaza alapján minden Google felhasználó ideje jobban előre látható, mint azt a felhasználó maga sejtené. Ő csak azt tapasztalja, hogy

a Google emlékezik, választ, dönt, tervez helyette, s ezt egyre jobban és eredményesebben teszi.

A jövő mesterséges intelligencia alkalmazásai nemcsak abban különböznek a régi divatú mesterséges intelligencia alkalmazásoktól, hogy több adat áll rendelkezésre, és az adatok a dolgok és az emberek összekapcsoltsága okán igen nagy, s egyre bővülő számban állnak rendelkezésre, hanem abban, hogy a bizonytalanságokat kezelni képesek és tanulnak, tanulnak, tanulnak.

Ma még külön-külön látunk tanuló mesterséges intelligencia alkalmazások által kiváltott tevékenységeket, melyek bevezetése nem tölti el örömmel azokat, akiknek eddig az egzisztenciája alapult az adott tevékenységek foglalkozásszerű végzésén. Az ügyvitel, az ügyfélszolgálat, az egészségügyi diagnosztika, a logisztikai szervezés, az autóvezetés, a hadviselés, a bűnmegelőzés, hogy csak néhány pédát említsünk, már ma is megnyílt a mesterséges intelligencia alkalmazások előtt, hogy a 4.0 ipar univerzumáról ne is beszéljünk.

Még hátra van a következő, az élet regényének kilencedik fejezetébe irandó nagy lépés, a Kurzweil szerint közelítő szingularitás, mely egyesíti az emberi és a gépi intelligenciát, s esélyt ad az utóbbinak, hogy kiváltsa az előbbit.

Bojár Gábor erre utalhat, amikor Schwab kijelentése kapcsán azt írja, hogy

az informatika eszközeinek haszbálatából eredő legnagybb haszon (és veszély) nem az emberi munka gépesítése, hanem sokkal inkább az informatika hatalma (B.G. kiemelése).

A szuperintelligencia, ha lesz benne ember, ha nem lesz, totális ellenőrzést jelent, amit Heidegger machinációnak nevezett évtizedekkel ezelőtt, amikor még számítógépeknek, digitális adatoknak hírük, hamvuk nem vollt.

Az élet regényének kilencedik fejezetének főhöse a szuperintelligencia, ez a természeténél fogva túlterjeszkedő, mindent magába kebelező totális szervezet, melynek jellemzője a planetáris idiotizmus. Planetáris, mert a földgolyó egészét maga alá gyűti, s idióta, mert csak önmagára gerjed, nincs benne semmi, amit továbbadni, örökíteni érdemes.

Az új technológiai világ alakítóinak nagy lehetősége, hogy az élet regényének kilencedik fejezete happy end-del végződjön, s ne az emberi színjáték utolsó színe legyen, melyben az embernek már nem is jut szerep és hely.

Nehéz e helyről megmondani, hogy lesz-e esély az ember szellemi örökségének átmentésére, lesz-e valaki, aki “viszi át fogában tartva a Szerelmet a tulsó partra?”

Én hiszem, hogy lesz.