A robotok témája parttalan, az itt leírható karakterek száma véges. Nincs más megoldás: koncentráljunk egy sokak számára fontos és érdekes kérdésre: a robotok és az ember versenyére. Miközben ezeket a mondatokat írom, ezer és ezer vezető gondolkodik azon, hogy valamilyen esedékes fejlesztést miként oldjon meg: embereket vegyen fel, vagy robotokat állítson csatasorba. Lássuk, milyen érvek szólhatnak az egyes megoldások mellett! Bár emberek vagyunk, legyünk udvariasak a gépekkel szemben, és kezdjük a robotokkal.

Miben lehet jobb a gép az embernél? Például pontosságban. Egy jó robot rendkívül precíz munkára képes, a figyelme nem kalandozik el, nem lesz álmos, este pont úgy dolgozik, mint reggel, nem nyomasztják személyes gondok, nem haragszik meg a főnökére. A robot előnye a gyorsaság: a sebességét csak a fizika törvényei korlátozzák; aki már látta a valóságban vagy filmen például az Amazon raktári robotjait, érti, mire gondolok.

A következő előny: a robotot nem zavarja az ismétlődés, a monotonitás, nem unja el magát, nem lesz depressziós, nem veszti el a munkakedvét, ha ugyanazt kell csinálnia egész nap. A robot kitartó, nem lassul le ebéd után vagy a munkaidő végén, nem adja fel, nem roskad magába, mindig kész az újrakezdésre. Az intelligens robot előnye az előrelátás: ha fejlett a szoftvere, rengeteg adatot tud villámgyorsan feldolgozni, előrejelzést tud készíteni, ki tudja számítani, ami kiszámítható.

Ne feledkezzünk meg a skálázhatóságról sem: a robotot szoftver vezérli, tudása szoftverben van kódolva, a szoftver pedig korlátlanul és nagyon olcsón szaporítható: amit az egyik robot megtanult, pillanatok alatt átveheti egy másik is; ha én emberként megtanultam autót vezetni, csak sok idő és fáradság árán tudom átadni neked a tudásomat; egy önvezető autó „tanult” szoftvere viszont egyszerűen áttölthető akárhány hasonló járgányba.

MTI / EPA / Srdjan Suki

A sort folytathatnánk tovább is, de térjük át az emberre! Miben lehet jobb az ember a gépnél? A leggyakrabban emlegetett képesség a kreativitás: az ember tud alkotni, valami újat, szokatlant teremteni, a robot viszont csak azt tudja, amire utasították. A gép ismétel, az ember viszont improvizálni is tud, ha megszállja az ihlet. Az ember meglepően ügyes bizonyos helyzetekben, jók a szenzomotoros képességei, ami fölöttébb hasznos például bútorok összeszerelésénél vagy szőlőmetszésnél.

A gép a beleírt programot követi, az embernek viszont széles a látóköre, váratlan, „programon kívüli” információkat is fel tud dolgozni, összetett, szokatlan helyzeteket is meg tud ítélni, képes bonyolult mintázatokat felismerni. Az ember társas lény, fontos szociális képességei is vannak, például érzelmeket tud kifejezni és felfogni, gazdag eszköztárral kommunikál, átérez és beleérez. Az ember tud más embereket vezetni, motiválni, konfliktusokat megoldani, lelkesedést kelteni, együtt érezni, barátkozni, bizalmat ébreszteni és így tovább. Az embernek van morálja, etikája, vannak értékei, elvei – a gép „zengő érc és pengő cimbalom” csupán.

Szóval: fejleszteni, beruházni, növekedni kell – gép vagy ember? Legyen inkább ember? A fenti emberi előnyök mérlegelhetők, de van velük egy gond: nem biztos, hogy léteznek, vagy ha ma léteznek, nem biztos, hogy a mai fölény holnapra is megmarad. Kreatívabb, innovatívabb az ember a robotnál? Intelligens robotok (szoftverek) által tervezett tárgyak meglepő kreativitást tükröznek, a legfejlettebb sakkprogramok „innovációi” a nagymestereket is meglepik.

Jobb az ember a szenzomotoros mozgásban? Nézzünk csak meg egy tesztelés alatt álló önvezető autót vagy egy lombok és vezetékek között cikázó dróncsapatot! Bonyolult mintázatok felismerése? Arcfelismerésben a mesterséges intelligencia már ma is jobb az embernél (nálam egész biztosan). Érzelmek felismerése? Az arcokon megjelenő érzelmek mesterséges intelligenciával történő értelmezése új lehetőségeket nyitott a marketingben, a jobb csevegő robotok alkalmazkodni tudnak az emberi partnerük szövegeiben megmutatkozó érzelmekhez.

Vezetés, motiválás: egy jó kommunikációs robot adatokból fel tudja mérni, mire kattannak be, mire gerjednek az emberek, és ehhez szabja az üzeneteit. Morál, etika? Vajon kinek a „moráljában” bíznánk jobban: egy fejlett automata autóéban, vagy egy kialvatlan, agresszív, hadonászva telefonáló sofőrében? Ha valamilyen állásra pályázunk, vagy hitelt szeretnénk kapni, embertől vagy robottól számíthatunk objektívebb elbírálásra?

Mi ebből a tanulság? Nem a pillanatnyi helyzet a döntő, hanem a potenciál és a dinamizmus. Úgy tűnik, a robotok világa dinamikusabb az emberénél, következésképpen a gépek számos felsorolt tulajdonság és képesség tekintetében meg fogják előzni az embereket, vagy ez már meg is történt. Milyen következményei lesznek ennek? Csak találgatni tudunk.

A szerző közgazdász professzor, a CEU tanára.