Nagyjából két éve annak, hogy megváltozott az a világ, amelyet megszoktunk magunk körül. Mások lettek a hétköznapok, az ünnepek, az emberi kapcsolatok. Járványhullámok követték és követik egymást, és hiába jelentek meg 2021-ben a vírus elleni oltások, az újabb és újabb mutációk megpróbálják kicselezni azokat.

Ebben az oltások egyenlőtlen elosztásának is nagy szerepe van, hiszen míg a fejletteb és gazdagabb országokban kis túlzással hegyekben áll a vakcina, és könyörögni kell az oltások felvételéért, addig a közepesen fejlett és szegény országokba egyáltalán nincsen oltóanyag, és ez szabad utat biztosít a mutációk kifejlődésének (mint ahogyan azt már tapasztalhattuk is). És sajnos nincsen biztosíték arra, hogy nem fog megjelenni egy, az eddigieknél veszélyesebb és halálosabb változat.

Egy kínai kutatócsoport matematikai modellek alkalmazásával próbálta kiszámítani, hogy az összes legyártott oltóanyag hány százalékát kellene beadni az alacsonyabb jövedelmű országokban élőknek ahhoz, hogy a lehető legkisebb legyen a mutációk kialakulásának a valószínűsége, ugyanakkor a lehető legnagyobb védelmet biztosítsák a gazdagabb országokban élőknek.

ECDC

Számításaik szerint az optimális érték 46 százalék, azaz ha a magasabb jövedelmű országok oltóanyagaik csaknem a felét átadnák a fejlődő országoknak, az reményt adhatna egy Covid–19 nélküli jövőre. Ez – írják a kutatók a Nature Human Behaviour folyóiratban – ugyan áldozatot jelentene a fejlett országok részéről, hiszen nem lenne mindenki számára elérhető oltóanyag, de a hosszú távú cél, azaz a vírus világra gyakorolt hatásának drasztikus csökkentése, erkölcsileg a leghelyesebb cselekedet lenne. Ráadásul a vakcinák egyenlőtlensége csak korlátozott és rövid távú előnyökkel jár ezen országok számára. A járványok nem ismernek határokat, és az egyenlőtlen oltóanyag-elosztás közegészségügyi és gazdasági költségeit végül minden ország viseli.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos kérdésekkel is foglalkozó Facebook-oldalát.