A San Diego-i Kaliforniai Egyetem idegkutatói egérkísérletekkel igazolták, hogy az agynak és a szívnek egyaránt szerepe van abban, ha valaki elveszíti az eszméletét. Felfedezték azt az idegpályát, amelyik irányítja ezt a kellemetlen jelenséget, és a szívet az agytörzssel összekötő szenzoros neuronok egy csoportját érinti. A Nature folyóiratban megjelent tanulmányuk arról számol be, hogy ezeknek a neuronoknak az aktiválása arra késztette az egereket, hogy szinte azonnal megmerevedjenek, majd felboruljanak, és az emberi ájulás során megfigyelt tüneteket, például gyors pupillatágulást és szemforgatást mutattak, emellett csökkent pulzusszámuk, a vérnyomásuk, a légzésszámuk.

A szerzők szerint meglelték az ájulás megértésének kulcsát, túl azon a régi megfigyelésen, hogy az ájulás az agyi véráramlás csökkenésének következménye. Ez természetesen szerintük is helytálló magyarázat, ugyanakkor az agyban külön áramkörök vannak, amelyek ezt manipulálják.

Azt feltételezték, hogy az ájulást a vagus ideg aktivációja okozza – ez a neuronok vagy idegsejtek egyfajta szupersztrádája, amely összeköti az agyat más szervekkel. A vagus ideg a paraszimpatikus idegrendszer része, amely segíti a test pihenését és ellazulását. A tudósok azt gyanítják, hogy amikor az emberek elájulnak, paraszimpatikus reakciójuk túlzóvá válik, így a pulzusuk, a vérnyomásuk és a légzésük túlságosan lelassul.

Annak kiderítésére, hogy a vagus ideg milyen szerepet játszhat az ájulásban, a kutatók egerek belső szerveit vizsgálták mikroszkóp alatt. Innen azonosították a vagus idegben a neuronok egy speciális szakaszát (az NPY2R VSN-eket), amelyek a szív alsó kamráiból az agytörzsbe vagy az agy alsó részébe jutnak. Miközben manipulálták az említett neuronokat, valós időben vizualizálták a szívet. Így sikerült is megtalálniuk, hogy mely neuronok okozzák az ájulást, és eközben hogyan hatnak a szív bizonyos receptoraira.

Hogy jobban megértsék, mi történik az agyban az ájulás alatt, a kutatók elektródák segítségével rögzítették az egerek különböző agyi régióiból származó neuronok ezreinek aktivitását, amikor az állatok elájultak. Az aktivitás az agy minden területén csökkent, kivéve a hipotalamusz egy specifikus régióját, amelyet periventrikuláris zónának (PVZ) neveznek.

Ezután blokkolták ennek a zónának az aktivitását, és az egerek hosszabb ájulási epizódokat tapasztaltak. A régió stimulálása viszont arra késztette az állatokat, hogy felébredjenek és újra mozogjanak. A kutatók azt a következtetést vonták le, hogy az ájulást és a felépülést egy koordinált neurális hálózat szabályozza, amely magában foglalja az NPY2R VSN-eket és a PVZ-t. Fontos megjegyezni azonban, hogy az eredmények nem vonatkoznak a mögöttes szívproblémák, például a rendkívül lassú vagy gyors szívritmus okozta ájulásra.

A mostani kutatás persze még csak a kezdet. Még mindig nem tudják, hogy a való életben mi aktiválja a szóban forgó idegpályát, vagy hogy az egereken történt megfigyelések vonatkoztathatók-e az emberekre. Ettől függetlenül az eredmények ígéretesek. Míg az orvosoknak jelenleg nincs módjuk a spontán ájulások megelőzésére, a mostani vizsgálat során azonosított neuronok megcélzása lehet az egyik megközelítés. Például az orvosok eltávolíthatnak vagy helyettesíthetnek bizonyos géneket, amelyek részt vesznek a vagus idegpályában.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, kövesse a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.