A hőségről és a szélsőséges körülményeiről ismert Merkúr az utolsó hely, ahol az embernek eszébe jut, hogy gleccsereket keressen. A bolygókutatók azonban gleccserszerű struktúrák lehetséges bizonyítékait fedezték fel a Naphoz legközelebbi bolygón – számolt be róla az Interesting Engineering.

Persze az amerikai Bolygókutató Intézet (Planetary Science Institute, PSI) tudósai azt is gyorsan leszögezték a Planetary Science Journal című tudományos folyóiratban megjelent publikációban, hogy ezek nem a felénk ismert jeges gleccserek, hanem sóból álló struktúrák. De állítják, hogy ezek kedvező feltételeket biztosíthatnak bizonyos baktériumtípusok számára, hogy a Földön is tapasztalható extrém körülmények között szaporodjanak.

Alexis Rodriguez, a PSI tudósa szerint bizonyos sóvegyületek lakható területet hozhatnak létre még a legzordabb környezetben is. A Földön ilyen hely például a chilei száraz Atacama-sivatag. Mindez azt jelentheti, hogy a felszín alatt baktériumok bújhatnak meg, ott ugyanis kevésbé zordak a körülmények, mint a felszínen.

A tanulmány arra is rámutat: a különböző gleccserek sokkal elterjedtebbek lehetnek a Naprendszerben, mint azt eddig gondoltuk. A Földön és a Marson is vannak gleccserek (jég- és sógleccserek), a Plutón pedig nitrogénből állhatnak ezek a képződmények. Mindez azt is jelenti, hogy a jegesedés a Naphoz közel és távol is megtörténhet.

Valóságos gyémántgyár lehet a Merkúr

A Naprendszer legbelsőbb bolygója, a Merkúr tele lehet meglepetésekkel. A szakértők azt sem zárják ki, hogy a planéta felszínét gyémántok borítják.

A kutatók szerint a Merkúr gleccserei az aszteroidákból származó illékony anyagokból álltak össze. A sógleccserek a létrejöttük után nagyjából 1 milliárd évig tarthatták meg az illékony anyagokat. A keletkezés pontosabb megértése érdekében a kutatók a bolygó északi pólusánál található Borealis Chaos régiót vizsgálta meg közelebbről. Ennek meglehetősen egyenetlen a felülete, ami ősi aszteroidák krátereit rejtheti. A legrégebbi ilyen kráter 4 milliárd éves lehet.

A bolygón valószínűleg víz is volt, ami a magas nyomás és a forróság miatt szuperkritikus állapotban lehetett. Ez olyan, mint egy nagyon sűrű, erősen sós gőz. Ez a gőz tette lehetővé a sólerakódások létrejöttét.

A mostani felfedezés azért is fontos, mert újabb helyszínt mutat, hogy hol érdemes az élet nyomai után kutatni.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.