Az izraeli és nemzetközi kutatókból álló csoport áttörést ért el a Biblia szerzőinek azonosításában, amikor egy újonnan kifejlesztett statisztikai algoritmus segítségével képesek voltak azonosítani az egyes bibliai szövegrészek stilisztikai sajátosságait, és ezzel választ kaptak több, eddig vitatott kérdésre – jelentette a The Times of Israel.

A Biblia kilenc könyvének ötven fejezetét górcső alá helyező tanulmányuk minap jelent meg a rangos Plos One tudományos folyóiratban. A többi közt megvizsgálták a Teremtés, Sámuel, valamint Eszter könyvét, összehasonlították szóhasználatukat a három fő bibliai szerzői iskolával, melyek közül az első a korábbi kutatások alapján a Mózes ötödik könyvét írta (Deuteronomiumi hagyomány), a második Józsué, a Bírák, Sámuel, a Királyok történetét, valamint Jeremiás könyvét jegyezte le (Deuteronomista történeti hagyomány), valamint a harmadik, a Papi írások szerzői csoportja néven különítik el szövegeiket.

„A Biblia legkorábbi szövegei valószínűleg Izrael királyságában születtek az i. e. VIII. század első felében” – mondta a lapnak Iszráel Finkelstein, a Haifai Egyetem régészeti intézetének vezetője, hozzátéve, hogy a szövegalkotás az i. e. VII. században, Jósiás király uralkodása alatt, Júdában vált igazán intenzívvé.

A kutatás egyik különlegessége, hogy a tudósok nemcsak teológiai vagy történeti szempontból közelítették meg a Biblia szövegeinek rétegeit, hanem algoritmikus módszerekkel, például szógyakorisági vizsgálatokkal is. A Sira Faigenbaum-Golovin vezetésével kidolgozott rendszer lehetővé teszi, hogy adott szövegrészeket stilisztikai azonosságaik alapján ismert szerzői iskolákhoz kapcsoljanak.

Ez a módszer meglepően pontosnak bizonyult: az algoritmus az elemzett fejezetek 84 százalékában ugyanarra az eredményre jutott, mint a bibliatudomány korábbi becslései. Kimutatták, hogy az Elohim (Isten egyik neve) és a lo (nem) szó gyakori használata a Deuteronomiumi hagyományra jellemző, míg az arany (héberül zahav) szó a Papi írások stílusát tükrözi.

A kutatók a módszert olyan vitatott szakaszokra is alkalmazták, mint a Sámuel könyvében szereplő frigyládatörténet részei. Az eredmények alátámasztják azt az eddig kisebbségi véleményt, miszerint ennek a történetnek egyes részei nem egy szerzőtől származnak, és eltérő stiláris jegyeket hordoznak.

Hasonló megállapításra jutottak Ábrahám életének néhány epizódja (pl. Lót megmentése) és Eszter könyve esetében is, melyek feltehetően nem köthetők egyik hagyományos szerzői iskolához sem, és egy későbbi, hellenisztikus kori réteget képviselnek.

„A Biblia nem egyetlen szerző munkája, hanem különböző korokban, különféle ideológiai és teológiai szándékok mentén szerkesztett szövegek gyűjteménye” – hangsúlyozta Thomas Römer professzor, a College de France bibliatudósa és a tanulmány társszerzője, aki szerint ez a módszer segít objektívebb válaszokat adni régóta vitatott kérdésekre.

A kutatók a jövőben a prófétai könyvek és Mózes öt könyve későbbi szerkesztéseinek elemzését is tervezik a mesterséges intelligencia szövegelemzési módszerének felhasználásával, pontosabban megválaszolva a Biblia szerzőségének kérdéseit.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.