Egy magyar kutatás szerint a mikroműanyagok az élőlények egészségén túl a viselkedésüket is befolyásolhatják. A talajlakó ászkarákok példáján keresztül most először sikerült kimutatni, hogy ezek az apró szennyező anyagok óvatlanabbá teszik az állatokat. Ez pedig súlyos következményekkel járhat.
A mikroműanyagok definiálásának sokféle kritériuma létezik, de leggyakrabban az 1 mikrométer és 1 milliméter közé eső töredékeket nevezi így a tudomány. Ezek a szennyező anyagok mára mindenütt jelen vannak, a mélytengerektől a talajon át a légkörig. Negatív hatásaikról egyre több tudományos adat áll rendelkezésre, de a viselkedésre gyakorolt hatásukat még nem kutatták mélyebben.
A HUN-REN–ELTE–MTM Integratív Ökológiai Kutatócsoport a közelmúltban a talajban élő közönséges gömbászkát (Armadillidium vulgare) vizsgálta viselkedésökológiai és ökotoxikológiai szempontok alapján. A szakemberek megállapították, hogy a mikroműanyagok hosszabb távú jelenléte hatással van az ászkarákok viselkedésére – az állatok kockázatvállalóbbá válnak, ha mikroműanyag kerül a szervezetükbe. A kutatásról az Environmental Pollution tudományos folyóiratban számoltak be Horváth Gergely, Herczeg Dávid és Herczeg Gábor vezetésével.
„A közönséges gömbászkák fontos szerepet játszanak a talajban az elhalt növényi anyagok lebontása révén. Ezek az apró állatok veszély esetén összegömbölyödnek. Az összegömbölyödött, mozdulatlan ászkák lágy hasi részéhez a kisebb ragadozók nem férnek hozzá, a nagyobbak pedig könnyen szem elől téveszthetik őket ebben az állapotban” – magyarázza Horváth Gergely.
A kutatók korábban már kimutatták, hogy egyedi különbségek vannak az összegömbölyödés időtartamában – a hamarabb „kigömbölyödő” ászkák kockázatvállalóbbnak számítanak. Most viszont azt tapasztalták, hogy azok az ászkarákok, amelyek táplálékukkal együtt mikroműanyagokat (konkrétan apró polisztirol golyókat) is fogyasztottak, gyorsabban feladták a gömbszerű, védekező pózt. Vagyis kevésbé óvatosak, mint azok a társaik, amelyek nem találkoztak mikroműanyaggal.
Emellett az is kiderült, hogy ezeknél az egyedeknél kisebb volt a viselkedési eltérések egyéni változatossága, ami arra utal, hogy a mikroműanyag nemcsak az átlagos viselkedésre, hanem annak rugalmasságára is hatással van.
„Ez jelzi, hogy az egyedi viselkedési stratégiák fő komponensei, azaz az átlagos viselkedés (mennyire vagyok kockázatvállaló?) és a viselkedési változatosság (mennyire hasonlít a kockázatvállalásom a hét különböző napjain?) a mikroműanyag hatására összekapcsolódhatnak, azaz a független evolúciójuk nehézségekbe ütközhet” – mutat rá Herczeg Gábor, a kutatócsoport vezetője.
A mikroműanyagok mind a szárazföldi, mind a vízi ökoszisztémákban tartós szennyezést okoznak, aminek változatos negatív hatásait még csak most kezdik feltárni. „A közvetlen élettani vagy viselkedési hatások mellett a közvetett hatásokat csak most kezdjük észlelni. Elképzelhető, hogy a mikroműanyag részecskék felületén a különböző kemikáliák mellett aktív, fertőzőképes kórokozókat is szállíthatnak” – fejti ki Herczeg Dávid.
Az ászkák vonatkozásában egyelőre úgy tűnik, a mikroműanyag-szennyezés negatívan befolyásolja ragadozók elleni védekezésüket, ami populációjuk esetleges csökkenését is okozhatja. Az ELTE kutatói jelenleg is dolgoznak a témán, és további vizsgálatokkal szeretnék feltérképezni a mikroműanyagok viselkedésformáló hatásait.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
Nagy feltűnést keltett és sok díjat elnyert A fehér várkastély című, Japánban, az Edo-korban játszódó társasjáték. Az alapötlete olyan, hogy elsőre nem is érti az ember, hogy lehet ezt kivitelezni, de az első játék után kiderül: A fehér várkastély rászolgált a sikerére.
Pálinkás József, az MTA volt elnöke a Népszavának arról is beszélt, hogy a magyar kormánynak nincs semmiféle tudománypolitikája, csak kósza ötletei.
A Gyurcsány-tánc óta nem láttunk ilyet.
