szerző:
-ha
Tetszett a cikk?

A Good Day to Die Hard és a munkás-paraszthatalom.

Félhomály. Kihalt, komor utcák. A szürkületben lassan kirajzolódik a főhős sziluettje. Tesz néhány lépést felénk, már élesedik a kép. Délceg, bár erősen kopaszodó férfi áll előttünk. Jobbra-balra mozgatja fejét, mintha szimatolna. A látási viszonyok ellenére napszemüveget visel, füle mögött amerikai zászló, ballonkabátján a szponzorok márkajelzései. Az egyik sarkon túl neszezés. Az Ellenfél kontúrja sejlik föl. Előlép. Oszama-szakállas kémnő, kézfején ukránnyelvű tetoválás, zsebében plutónium és a drogkartellek által begyömöszölt dollárköteg. Egy másodpercig farkasszemet néznek, a következő pillanatban a főhős ellenfele irányába veti magát. Ekkor hirtelen egy csapat vörös inges nyugdíjas tűnik föl a semmiből, brosúrákat osztogatva, Internacionálét énekelve, szívük felett Kádár-jelvény, karjuk vas, tekintetük Aczél. A főhős és ellenfele megrettenve néz, némi tétovázás után fejvesztve menekülni kezdenek.

Innentől ez így lesz, más nem elképzelhető.

A Magyar Kommunista Munkáspárt ugyanis közleményben tiltakozik, mert Budapesten forgatják Bruce Willis „A Good Day to Die Hard” című filmjét. A párt a filmforgatás kapcsán „kulturális gyarmatosítást” emleget. A KGST minden kincséért sem olvasnám fejükre az 1990 előtti évtizedek művelődéspolitikáját, mert a szocializmus állampártjának eszmei örököse, magatartásmintáinak hordozója, nyelvének éltetője nem a Munkáspárt, hanem az én egykori pártom (igen, a Fidesz), ám mégiscsak mókás, hogy éppen ők beszélnek kulturális gyarmatosításról.

A derék komcsik azonban nem válogatnak a kifejezésekben, roppantul dühösek. „Unjuk már a felfordulást, az útlezárásokat” – írják, és gondolom, ez csak olaj a tűzre, mert a párt és elnöke e nélkül is harcias hangulatban leledzik. Nemrég Kádár halálának évfordulóján Thürmer pártelnök szemrehányóan tette föl a kérdést, hogy mit tettek övéi annak idején. „Fegyvert fogtunk, hogy megvédjük a munkás-paraszthatalmat?” Nem, nem fogtak fegyvert, pedig „éreztük a veszélyt, mi, a dolgozó emberek, a munkások, a parasztok”. Thürmer Gyula életrajzi adatainak ismeretében (budapesti Fazekas Gimnázium, Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Egyeteme, Külügyminisztérium, moszkvai magyar nagykövetség, MSZMP KB Külügyi Osztálya, a főtitkárság külügyi tanácsadói posztja, és azóta egyfolytában az MSZMP/Munkáspárt/Magyar Kommunista Munkáspárt elnöki tisztsége) nehéz eldönteni, hogy ő melyik kategóriába tartozik, de nekem nincs olyan mélyen megélt kapcsolatom a munkássággal és a parasztsággal, mint neki. Így azt sem éreztem át egyből, hogy a munkás-paraszthatalmat ezúttal Bruce Willis fenyegeti.

Van azonban más is. A párt azt is zokon veszi, hogy a „film ráadásul nem is Budapesten játszódik, hanem valahol Oroszországban”. Bár el nem tudom képzelni, hogy mi kifogásuk van Oroszországgal szemben, de ez így már tényleg problémás.

Ahogy az már lenni szokott.

Los Angeles lakói is folyton aláírásokat gyűjtenek afeletti fölháborodásukban, hogy a hollywoodi stúdiókban forgatott filmek nem a tényleges helyet ábrázolják, hanem mindenféle más, sőt, egyenesen fiktív helyszíneken játszódnak, és a tunéziai berberek se büszkén mutogatják a turistáknak a Star Wars-felvételek helyszíneit, hanem beadványokkal bombázzák George Lucast, hogy azonnal töröljön több részletet a filmből, mert Luke Skywalker otthona nem is a Tatooine, hanem a Szahara pereme. Vagy ha mégsem tesznek így, akkor el vannak maradva tőlünk.

Mi már évek óta keverjük a valóságot a díszletekkel, fejünkben filmforgatókönyvek mosódnak össze a határidőnapló bejegyzéseivel. Példának okáért, amikor a „Sorstalanságot” készítették, és az auschwitzi tábor barakkjait a Pilisben akarták fölépíteni, akkor a polgári körök mozgalma élőlánccal kívánta megakadályozni ezt, mondván, hogy a Pilisben nem is volt koncentrációs tábor. Igaz, ez az ideológiai pálya túlsó térfelén történt, de nem könnyű a különbségeket észrevenni. A Munkáspárt kommünikéjének azon mondata mely a potom 150 milliós bérleti díjról azt kérdezi, hogy „megéri-e ennyiért, hogy meghunyászkodjunk magyar voltunkban, megéri-e, hogy akár egy darabkát is elveszítsünk nemzeti önbecsülésünkből?” származhatna akár a Jobbiktól is.

Szegény, szerencsétlen old school kommunisták simán teljesítik a magyar politikai hülyeségátlagot, miért nincsenek a parlamentben?

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!