Zsarunyelven szólva: a Nemzeti Együttműködés Rendszerének csúcskáderei beismerésben vannak. A minap tette közhírré az orbáni agytröszt egyik fejese, hogy nyugdíjfronton horrorszerű megszorításokra lenne szükség. Ami indirekt bevallása annak: Matolcsy György gazdaságpolitikája talán mégse olyan nyerő. El sem ült az izgalom, jön a következő vallomás: a Polt Péter által ismertetett mutatókból egyértelmű: nemhogy két hét, de két év alatt se lett rend. A bűnözés – ahogy a Kékfényben mondták volt – emelkedő tendenciát mutat. A gazdasági bűncselekmények terén a helyzet: „Mind az összes bűncselekményhez viszonyított arányát (7,2 százalék), mind az előfordulási számát tekintve az elmúlt húsz év legmagasabb nagyságrendjét mutatja.” – tartalmazza a legfőbb ügyész parlamenti beszámolója. Hasonló az általános összegzés is. „Egy évtizede nem volt olyan magas az ismertté vált bűncselekmények száma Magyarországon, mint tavaly…A hatóságok utoljára 2000-ben regisztráltak több mint 451 ezer bűncselekményt, amennyit a 2011-es adatok is mutatnak.” – vagyis mind az első, mind a második Orbán-kormány alatt rekordokat állított fel a bűnözés. Ennyit Pintér Sándorról, a rendpárti csodafegyverről. A hatalomba a csillárt szétlövő, a vadnyugati kocsmát összetörő nagyarcú seriffként belépő Orbán leglátványosabban két területen vallott kudarcot: a gazdaság és a közbiztonság vonalán.

Na de miért is lehetnek ilyen reményteljes perspektívái a gazdasági bűnözésnek? Mondjuk a korrupciónak? A Transparency szerint azért, mert „a közelmúltbeli magyarországi alkotmányos változások hatalmi visszaélések kockázatát vetik fel az erős kormányzat, valamint az olyan parlament által, amelyben az ellenzéknek kevés rálátása van a kormányzó többségre. Az általános tanulmány közzététele utáni vitában Alexa Noémi, a TI Magyarország ügyvezető igazgatója elmondta; Magyarországon többek között a számvevőszéknél is felmerül a jelentős befolyás kockázata. Kitért arra, hogy az ÁSZ elnöke korábban a Fidesz frakcióvezető-helyettese volt.” Az ÁSZ persze határozottan visszautasítja a méltatlan támadást. Ahogy néhány hete vagy pár hónapja a bűnüldözés kormányzati illetékesei is az ország felháborító rágalmazásának tekintették volna, hogy minálunk nő a bűnözés, és egyáltalán nem lett rend. Most pedig kiderült – mégpedig az ő emberük szájából – hogy pontosan így van.

Polt Péternek a korrupcióról is van véleménye. Van bizony. Kijelentette például, hogy az ő szakmájának képviselői „rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a különböző hatóságok pártatlan, diszkriminációmentes működése megfelelő összeférhetetlenségi szabályokkal legyen körülbástyázva. Ezen szabályok intézményes garanciát jelenthetnek arra, hogy a hatóság döntését, eljárását nem befolyásolja olyan üzleti, munkahelyi vagy magánéletbeli összefonódás, amely alkalmat kínál a korrupt magatartásra is.” Tényleg, Polt úr? Nagyon jól tetszik mondani. Nem is jó a magánéleti összefonódás, az mindennek az elrontója! Mondjuk, ha egy politikusfeleség által felügyelt jogrendszer ítélkezik a férje pártjának emberei által indított (vagy épp ellenük indult) perekben. Mert az könnyen lehet az illetéktelen befolyásolás melegágya, igaz-e? Polt Péter amúgy a fent idézett sorokat még az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyetteseként írta. (Az ombudsman szerepe a korrupció elleni küzdelemben. Korrupció Magyarországon I. Transparency International Magyarországi Tagozata Egyesület East-West Management Institute, Budapest 2000. 178.o.) Mikor ezt tette, akkor szintén egy kétharmados többség jóvoltából ülhetett a posztján. 1995 júniusában az MSZP-SZDSZ kétharmad választotta Gönczöl Katalin helyettesévé Poltot, a Fidesz korábbi tagját és képviselőjelöltjét. Eleget téve annak a jogállami princípiumnak, miszerint aggályos, hogy független közintézmények (pl. médiahatóság, kuratóriumok, stb.) vezetésében csak egy párt delegáltjai ülnek. Mert az növeli a korrupciórizikót, a politikai segédlettel folyó szervezett bűnözést, ugye, jól mondom, legfőbb ügyész úr?