Ha így bánik velünk egy stratégiai partnerünk, akkor már nincs is szükségünk ellenségekre. Azt, hogy Azerbajdzsánnal kiemelt partnerségre törekszünk, magától a miniszterelnöktől tudjuk, aki június végi bakui látogatásán olyanokat hangsúlyozott, hogy Alijev elnökkel "megállapodtak abban, hogy tovább fogják erősíteni a Magyarország és Azerbajdzsán közötti stratégiai együttműködést". Ennek csak annyiban van jelentősége, hogy a két jóbarát, miután az egyik teljesítette a másik régi kívánságát, mintha kezdené felfedezni, hogy ez egy csodálatos barátság vége.

Orbán Viktor ugyanis a hvg.hu kérdésére úgy emlékezett, hogy semmilyen háttéralku nem köttetett az azeri elnökkel Bakuban. "Ez egy demokratikus európai állam. A nemzetközi jog szabályait nem titkos megállapodások szerint alakítják, hanem ahogyan azok írva vannak, nyilvánosan" – közölte a miniszterelnök, ahogy előtte Szijjártó Péter államtitkár is azt mondta, "túl élénk a fantáziája" annak, aki ilyen háttéralkut sejt a baltás gyilkos kiadatása mögött. Jó.

De akkor fogadjuk el, hogy azeri barátaink azok, akiknek élénk a fantáziája, ők ugyanis egyáltalán nem csinálnak titkot abból, hogy Orbán megállapodott Alijevvel a rasszista gyilkos átadásáról, igazolva az eseményeket élénken nyomon követő örmények makacs gyanúját. Orbánék transzparenciás retorikáján lazán túllépve, az azeri vezetők azt mondják, az elmúlt egy évben zárt ajtók mögött, titkos tárgyalások folytak az ügyről, "nem is volt szükség a nyilvánosságot erről az érzékeny kérdésről idő előtt tájékoztatni".

Az Armenpress hírügynökség is arról számolt be múlt pénteken, hogy Novruz Mammedov, az azeri államfő kül- és biztonságpolitikai főtanácsadója korábban elismerte: Alijev felügyelete alatt "közel egy éve titkos tárgyalás és levelezés folyt többek között a magyar igazságügyi szervekkel Safarov kiadatásáról".

Na mostan vagy voltak titkos tárgyalások, vagy nem (a tárgyalások tényét még az elővigyázatlan Magyar Nemzet is elismerte). Vagy Orbán–Alijev-alku döntött a kérdésben, vagy nem. Két igazság nem létezhet, valaki hazudik, de nagyon, és csupán saját, személyes gyanúnkat, nem pedig paranoiánkat osztjuk meg az olvasóval, ha azt sejtetjük, hogy az azeri, nem pedig a NER-rezsim az, amelyik igazat beszél. Más logikus magyarázat ugyanis elképzelhetetlen erre a lépésre, különösen az időzítésre.

Azt ugye nem sejthették Budapesten, hogy miután külön szívességet tettek bakui barátaiknak, amire az égvilágon semmilyen külső erő nem kényszerítette őket, ugyanezen bakui barátaik a) a világ előtt nevetségessé teszik, b) kommunikációilag meg is hazudtolják őket. Semmi nem indokolja egy ilyen szívesség meglépését azon kívül, hogy valamiféle jószándékot szerettek volna demonstrálni, nem sokkal a széles körben megszellőztetett, török közvetítéssel esetleg létrejövő 2-3 milliárd eurós deal előtt.

"A helyzet az, hogy egy száraz nemzetközi jogi eset és két ország gazdasági együttműködése semmilyen módon nincs hatással egymásra" – jelentette ki Szijjártó Péter a köztévében, miután előző nap elismerte, "volt egy ilyen felvetés az azeri részről". Hát, volt, köszönjük Péter, a transzparencia nevében is. Mint látjuk, a száraz nemzetközi jogi eset nem is annyira száraz, de abban lehet valami, hogy végül a két ügy nem hat egymásra. Az államkötvény-vásárlásra ugyanis továbbra sincs semmilyen garancia.

Magyarország nagy valószínűséggel ingyen és bérmentve ment házhoz egy gigantikus pofonért.