A jó Pásztor szereti a nyáját, csupán a szegényekkel van baja. Csak viszik a pénzt és az evangéliumát is megzavarják. Hát, milyen földi mennyország az, amelyikben kétmillióan éheznek? Naná, hogy kiírja őket a darabból, a hívek nem ilyen előadásra váltottak jegyet. A nemzeti együttműködés tökéletes, a nagy mű kész, a szegénység otromba lázadás a teremtés ellen. Ahelyett, hogy követnék a jó Pásztort a megvilágosodás és meggazdagodás útján, a szegények megkeményítik a szívüket és átadják magukat a nyomor hívságainak. Nem esznek, nem fűtenek, korán halnak. Megátalkodottságukban nem hajlandók lemondani ezekről az olcsó örömökről, miközben élhetnének ugyanolyan megszentelt életet, mint Lázár, aki a jó Pásztor szólítására felkelt és lézerblokkolóval járt.

A segély tehet minderről. A segély a gonosz csábítása a bűnbeesésre. Akit megkísért a segélyvárás mámora, a legragyogóbb munkalehetőségeket is visszautasítja, mert nem akar attól kezdve vagyont, házakat és autókat, egyedül élősködni akar, és szenvedni. De a jó Pásztor eldöntötte, hogy kikergeti a kígyófajzatokat nemzete templomából, és 40 ezer forintnál nem pazarol többet rájuk. Ha nem lenne mérhetetlenül könyörületes, rég rátalált volna a végső megoldásra. Az egyik lehetőség, hogy kiűzi a segélykérőket a Paradicsomból, azután kiüríttet számukra egy megyét, a kétmillió koldust odaszállíttatja, élvezkedjenek magukban, ha ennyire boldogok. Ezzel a tervvel csak egy baj van, a szóban forgó területet odaígérte a pedikűrösének, márpedig a föld azé, aki eltünteti.

A másik változat még költségtakarékosabb, de a jó Pásztor persze ellenzi. Számoljunk: fejenként egy golyó, ez összesen 20 millió forint, illetve 20 millió 500 ezer, mert az első lövés nem mindig sikerül; a kivégzőosztag napidíja 2350 forint, ha közmunkaprogram keretében szervezik meg. Egy ember egy nap alatt 10 órás műszakban, félórás ebédszünettel 500 ingyenélőt tud elintézni. Az azt jelenti, hogy 40 ezer közmunkás egy hónap alatt végezne az egész feladattal, az ő költségük erre az időszakra 1,88 milliárd forint, a nők és gyerekek miatti pótlékkal együtt 2 milliárd. Ez elsőre soknak tűnik, de ne felejtsük el, hogy egyszeri kiadásról van szó. Tömegsír létrehozása, földmunkák elvégzése közmunkával 400 millió forint, közbeszerzéssel 4 milliárd, tehát mindenképpen az utóbbival érdemes kalkulálni, az más kérdés, hogy aztán a Közgép megcsináltatja a közmunkásokkal 400 millióért. Virág: 1450 forint. Ez így mindösszesen: 6 020 501 450 Forint, valamint 30 fillér a katolikus egyháznak az áldásért, magyarul alig több mint 6 milliárd forintból megszabadulnánk az egész segélyezés problémától, miközben a kormány most havonta költ el ennyit rájuk, holott fordíthatná ezeket a pénzeket sokkal humánusabb célokra is, például a felső tízezret segítő újabb adócsökkentésre.

Vagy közbeszerzésre. És most mondja meg őszintén bárki, kire bízná inkább a pénzét: egy borsodi munkanélkülire vagy Lajos apostolra, a kősziklára, amelyre az új egyház épült?

Boldogok az irgalmasok. A mi Pásztorunk ugyan nem szegény, de láthatóan boldog. A mi Pásztorunk tehát irgalmas. Nem sújt le éktelen haragjával a bűnösökre, hanem újabb esélyt ad nekik a segélyplafonnal. A havi 40 ezer forint egyáltalán nem alamizsna. Egy csomag száz darabos befőttes gumi 99 forintba kerül. Azaz a segélyből 40 404 befőttes gumit vásárolhat valaki havonta. Ami, lássuk be, luxus. Mi szüksége van egy embernek havonta 40 404 befőttes gumira? Legfeljebb, ha négyet használ el. A maradék 40 400 teljesen felesleges. Mégis megkapja rá a pénzt. Vagy, ott a 28x65-ös bognárszeg. Ebből 350 forintért egy kilót is kapni. A segélyből havonta 114 kiló (!) bognárszög vehető, ami sokszorosa a tényleges szükségletnek. Létezik-e ennél nagyvonalúbb szeretet?

Az a durva, hogy a farizeusoknak ez sem elég. Azzal jönnek, hogy a jó Pásztor tanítványai mekkora cirkuszt műveltek, amikor 750 ezer forintos plafon alá akarták szorítani a tiszteletdíjukat. Ez nevetséges összehasonlítás, mert lényegesen drágább kifűteni egy villát, mint egy putrit, és sokkal költségesebb új ruhát venni, mint guberálni. Manapság nehéz időket élünk. Harrach testvérnek és a munkanélkülinek a hónap végére ugyanúgy alig marad a jövedelméből, ebből is látszik, milyen igazságos a rendszer.

Valahol mindannyian egyenlők vagyunk.

Az a másik jó Pásztor is megmondta, hogy „Mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik; akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van.” (Mt 25.29) Pontosan ez történik. Nem igaz, hogy a kormány lelketlen, képmutató, aljas gazemberekből áll, mert hű keresztényekhez illően csupán beteljesítik az Igét. Szó szerint veszik a tanítást.

Azért sem szabad mindezt az emberség teljes hiányának beállítani, minként azt a hamis próféták teszik, mert a jó Pásztor és a követői magukon kezdik a plafonok alkalmazását. Aki tud olvasni a jelekből, az láthatja, hogy új törvények világa közeledik. Hamarosan bevezetik a Kósa-Szijjártó-plafont. Ennek azért van jelentősége, mert valaki kiszámolta, hogy egy-egy idióta megszólalással többet veszít a költségvetés egy nap alatt, mint amennyit a segélyekre költenek négy éven át. Ez a parancsolat azt határozza meg, hogy a tanítványok mekkora baromságot beszélhetnek.

A másik előterjesztés munkacíme Simcska-plafon. Ebben azt írnák elő, hogy egy üzleti évben mennyi közpénz áramolhat a felekezet nem létező oligarcháihoz. A tervezet felett még vita folyik, egyelőre a nemzetgazdasági összjövedelem 50 százalékában gondolkodnak, hiszen azzal mindenki egyetért, hogy a császárnak is meg kell adni, ami a császáré. A másik fele úgyis az Istené. Mert övé az ország, a hatalom és a dicsőség. Mindörökkön örökké, amint arról a választási regisztráció is gondoskodik.

Állami beszerzésiplafon nem lesz, mert már van. Igaz, ennek ellenére elköltöttek az elmúlt két évben másfél segélykasszányit bútorra, autóra, telefonra, de az vesse rájuk az első követ, aki még nem vett magának bútort vagy telefont. Viszont lesz propagandaplafon. Alázattal teli kezdeményezés, hiszen egyedül a közmédiára annyit fordít a kormány, mint valamennyi segélyre együttvéve, és ha már itt is, ott is semmirekellők vannak, az arányokon megpróbálnak módosítani. Az angyali szelídség megnyilvánulása továbbá, hogy mostantól a inkvizítorok maguk fizetik a perköltségeiket, mert akkor esetleg meggondolják, hány ember életét teszik tönkre.

Hazugságplafon, bunkóságplafon, Hoffmann Rósza-plafon – nemesebbnél nemesebb parancsolatok. De a legnagyszerűbb mind közül mégis az, amit maga a jó Pásztor visz a Ház elé. Az elkúrásplafonhoz szankciók is tartoznak majd. Ha például a Médiatanács miatt a magyar államnak kártérítést kell fizetnie, akkor a hatóság vezetői számára a mindenkori segélyplafonnak megfelelő bért és nyugdíjat folyósítják egészen addig, amíg a kárt ki nem egyenlítik.

Ez a javaslat azért igazán jámbor és önfeláldozó, mert az eltékozolt 3000 milliárd forintos nyugdíjvagyon miatt a jó Pásztort is várja a csökkentett minimálbéres közmunka. Jobb még idejében elkezdeni a megváltást, mivel 5 319 149 év kell ahhoz, hogy visszafizesse. Bizony mondom néktek, meg fog érte fizetni. Ámen.