Két beszédhelyzet van, amit a jobboldali politikusnak kerülni kellene: a Hír tévés interjú és az ünnepi szónoklat. Ilyenkor ugyanis a külső civilizációs kontroll mérséklő hatása eltűnik, mondhatnak bármit, az önkontroll régen megszűnt működni, a közönség hálás, a riporter bólogat, a legnagyobb őrültséget is megtapsolják, ami kevéssé előnyös, mert az így előtörő gondolatok legalább olyan zavarba ejtőek, mint Gajdics Ottó hosszantartó szerelmes pillantásai, midőn a Párt éppen jelen lévő képviselőjére tekint azzal a csillogással és odaadással a szemében, ahogyan a grófi inas kamasz lánya pillantott az ébredező fiatalúrra, amikor kivételesen ő vihette be reggel a teát.

Rogán Antal nem volt elég óvatos. Miközben a pocakos tábornok rutinosan csak a szónoklatot vállalta be, a kettős égés lehetőségét meghagyta a lelkes tanítványnak. És Rogán, aki valamikor Pokorni Zoltán és Navracsics Tibor között lehetett az emberarcú orbánizmus ügyeletes képviselője a baloldali sajtóban, előbb a Hír tévé stúdiójában magyarázta háborítatlanul, hogy a pénzfelvétel megadóztatása nem megszorítás, majd elment beszédet tartani, ahol a nap központi üzenetének megfelelően kifejtette:

„Ahogy ’56-ban sem kaptunk segítséget sem Amerikától, sem Európától, úgy ma sem kapunk.”

Ami elég kemény, főleg ha belegondolunk, hogy mindezt a legnagyobb büszkesége helyszínén, a „Belváros új főutcája” sarkán mondta, mely nagyszabású építkezés költségeit dán halászok és andalúziai borászok fizették. Akárcsak a napokban induló beruházást, a Ferenciek terének átalakítását, amely a Heti Válasz tudósítása szerint „83,5 százalékban az Európai Unió támogatásával valósul meg, összköltsége eléri a 4,3 milliárdot”. Ezenfelül van még az a potom 8 ezer milliárd forintnyi euró, amelyet az európai adófizetők azért dobtak össze, hogy a kontinens egy elmaradott zugában terek és utcák újuljanak meg, melyeken aztán különféle szónokok lázíthatnak az önző Európával szemben. Még a hordó is uniós támogatással készült, amin állnak.

- Mit is adtak nekünk az európaiak?

- Több száz kilométer autópályát. Komplett kórházi szárnyakat, orvosi rendelőket, hidakat.

- Jó, jó, de mit adtak nekünk az európaiak az autópályákon, a kórházakon és a hidakon kívül?

- Csatornázást és víztisztítót. Műemléki felújításokat és vállalatfejlesztést.

- Rendben, de eltekintve a csatornázástól és a víztisztítótól, a műemléki felújításoktól és a vállalatfejlesztéstől, mit adtak nekünk az európaiak?

- Minden egyebet.

Utóbbit a Turul Népe Front parancsnoka mondta még a nyáron, két Európa-ellenes kirohanás között. Szó szerint:

"Van itt egy szomorú szám. Ez a szám arról szól, hogy Magyarországon az összes megvalósuló fejlesztés 90 százaléka európai uniós pénz és ahhoz kapcsolódó önerő, vagyis a magyar költségvetésnek az európai uniós pénzekhez rendelt önerőn túl lényegében nincsen saját költségvetési, magyar bevételre támaszkodó fejlesztéspolitikája; egész egyszerűen nincsen rá pénz."

Mindebből természetesen azt a következtetést vonják le, hogy segítséget nem kapunk. Soha. Ahogy régen, ma sem. Holott az unió direkt azért jött létre, hogy kizárólag Magyarországnak kedvezzen, cserébe ne kapjon semmit, csak csulát. Ez a küldetése. Ha nem teljesíti, pusztuljon.

Majd élősködünk máson.