szerző:
Schilling Árpád
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Schilling Árpád beszéde a Budapest Pride-on. Pride után 2. rész.

Magyarország jelenlegi kormánya nem nemzetben, hanem törzsben (családi és vérségi közösségben) gondolkodik. A „magyarság” ebben az értelmezési keretben nem egy vállalt identitás, hanem egy genetikai kód, amelyhez konkrét attitűdök és orientációk társíthatók. A hamisítatlan, fajtiszta magyar ember heteroszexuális, keresztény, házas és a FIDESZ-re szavaz. Orbán Viktor szavai és tettei egy pontosan körülhatárolható magyarságképet rajzolnak ki, amelyet az általa jóváhagyott Alaptörvény hűen követ. A magyar faj védelme érdekében kell távol tartani az LMBTQ közösség tagjait az egészséges magyaroktól. Ez egy nyilvánvaló őrültség, de jelenleg ezt üzeni nekünk a kormánypropaganda. 

Ezen az állapotunkon sokat javíthatna a katolikus egyház, amelynek elsődleges, lényegi missziója az egyetemes emberszeretet ideájának és gyakorlatának terjesztése. Sajnos a magyar katolikus egyház a kormány fajvédő politikájának a foglya: az eszement uralkodó kisebbség érdekeit szolgálja, ahelyett, hogy a nemzet, s még inkább az emberiség egészének érdekeire volna tekintettel. A katolikus egyház lapít.

Ahogy mindazok, akik tűrik a magyar társadalomban egyre csak erősödő szegregációt. A romák után az értelmileg vagy mentálisan sérültek közösségét is kirekesztették az „egészségesek” oktatásából. Az iskolában, a médiában, a politikában és a kulturális életben egyre gyakoribb a megbélyegzés, a másképp élő, gondolkodó, cselekvő vagy akár csak öltözködő emberek ellehetetlenítése.

Ékes példája ennek a folyamatnak Kósa Lajos, aki a városi színház leköszönő igazgatóját, Vidnyánszky Attilát nemrég ezekkel a szavakkal búcsúztatta: „Ha Budapesten túlságosan meleg lenne, visszavárunk”. Kósa Lajos, az ország második legnagyobb városának, Debrecennek a polgármestere azt gondolja, hogy menő dolog a budapesti Nemzeti Színház volt munkatársainak szexuális orientációján viccelődni. Kósa Lajos egy éretlen és buta férfiember. Éretlen, mert amit nem ér fel ésszel, azon kényszeredetten viccelődik. Buta, mert mindezt a nyilvánosság előtt teszi. Ugyan hányan röhögtek kéjesen ezen a megjegyzésén? A debreceni színházban a hírek szerint sokan. És a Nemzetiben? A buzizós köszöntőnek a Nemzeti jelenlegi igazgatója volt a címzettje. Elhatárolódott Vidnyánszky Kósától? Nem. A Nemzeti társulata Vidnyánszkytól? Nem. Bocsánatot kért Kósa az érintettektől? Nem. Virágozhat a homofób közbeszéd Magyarországon? Igen. Mert nincs senki az említett úr környezetében, aki szembesítené őt a közfeladatával együtt járó felelősségével. Hozzá kell tenni, hogy a felelőtlen és kirekesztő beszédmód nem csak a jobboldali pártok és azok holdudvarának sajátossága. Mesterházy Attila nem is olyan régen azzal a fenyegetéssel riogatta a választókat, hogy aki nem az MSZP-re szavaz, az Orbán Viktor kormányát támogatja. Újabb megbélyegzés, újabb kirekesztés.

Lássuk be, ott tartunk, mint nyolcvan éve. A különbség az, hogy ma már több tapasztalat és eszköz áll a rendelkezésére azoknak, akiknek elege van ebből a szellemi leépülésből. Mit tehetünk? Bojkottáljunk. Ne vegyünk igénybe olyan szolgáltatást, amelynek köze van a kirekesztéshez. Nem járunk olyan gőzfürdőbe, ahol megalázták embertársainkat, és még bocsánatot sem kértek ezért.  Példa a Király-fürdő. Nem megyünk olyan színházba, ahol nem határolódnak el egyértelműen és határozottan a homofóboktól. Példa a budapesti Nemzeti Színház. Nem szavazunk olyan pártra, amelynek tagjai kirekesztő beszédmódot használnak. A többségük sajnos ilyen. Ezenfelül pedig amikor csak tehetjük, ott vagyunk, ahol házat foglalnak a hajléktalanok, munkát követelnek a szegények, integrációt a tanárok, alkotmányt a diákok, tisztességes és átlátható pályáztatást a gazdák, a trafikosok vagy a művészek.

A szolidaritás nem az együttérzés, hanem az együtt cselekvés: aktív jelenlét a segítségre szorulók életében. A szolidaritás tehát cselekvő együttlétet jelent. Addig, amíg nem cselekszünk és nem vállaljuk fel az együtt-létet, nem szolidárisak vagyunk, legfeljebb sajnálkozunk. Ha nem adjuk fel, akkor idővel győzni fogunk. Mi nem egy másik kormányt vagy korszakot akarunk, hanem egy másik világot. A kettő nem ugyanaz.  

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!