2014 a rezsiharc éve lesz, mondta a hadvezér a kötcsei támaszponton, ami remek, de ezzel mintha módosított volna egy aprócskát az eredeti haditerven. Aszerint ugyanis 2014 az Aratás, a Betakarítás, a Felvirágzás, a Szárnyalás, a Tündöklés más néven a Gyarapodás éve lett volna. 7 százalékos gazdasági növekedéssel (nem vicc) és félmillió új munkahellyel. Ehhez képest a gazdaság két év recesszió után idén bágyadtan stagnál (lásd még: 2013 az Emelkedés éve), beruházásból és új munkahelyből pontosan annyi van, mint növekedésből és gyarapodásból, az első négy éves terv tehát totális kudarc, már a társadalom azon szegmense számára, amelyik nem esik egybe a miniszterelnökkel, vagy a vele együtt szotyolázó művelt férfiak körével, ráadásul még a trafikosztásból is kimaradt.

Mert valakiknek már a tavalyi is a gyarapodás éve volt, és a tavalyelőtti is, a többieknek meg ott a rezsiharc. A történelmi, a korszakos, a kétharmados, a konzervatív, a nemzeti, a nagyszerű, a zseniális kormány három év alatt odáig jutott, hogy egész politikáját, értékrendjét, vízióját és önbecsülését egyetlen szóban össze tudja sűríteni: rezsiharc. Ennyi maradt a polgárosodás pátoszából. A fülkeforradalom és szabadságharc végső küldetése és értelme, a nemzeti együttműködés rendszerének léptéke és horizontja az ezer ötszáz forinttal olcsóbb villanyszámla.

Ami valószínűleg megfelelő terepismeretre vall. Csürdöngölés és rezsiharc – mi másra volna itt szükség? Talán gazdasági növekedésre, mert akkor jobban nőne a bér, mint amennyivel csökken a rezsi, de ennél az összefüggésnél csupán az a másik vált ki nagyobb közönyt, miszerint a gazdaság éppen az ilyen rezsiharcos csürdöngölés miatt nem növekedik immár három éve. Mindegy. Ha harc, legyen rezsiharc.

"Fel fognak vonulni velünk szemben a külföldi kézben lévő nagy energiaszolgáltatók és a mögöttük lévő politikai erők is. Nekünk azonban egyszer és mindenkorra le kell zárnunk azt a korszakot, amelyben nyerészkedni tudtak az energiaszolgáltatók az embereken" – közölte a rezsitábornok az eposzi ütközet hajnalán. Amiből előre kikövetkeztethető, hogy ha netán a népességfogyás-harc, az életszínvonal-harc és az államadósság-harc után a rezsiharcban is vereséget szenved, akkor jön majd a pékharc, mert azt a korszakot is végérvényesen le kell zárni, amikor a pékek nyerészkedni tudtak az embereken. Ha belegondolunk abba, hogy élelmiszerre többet költünk mint villanyra, valóban az lenne (lesz) az adekvát válasz, hogy először államosítják a pékségeket, aztán a boltokat, mert azok is nyerészkednek az embereken (leszámítva a trafikokat), végül államosítják a benzinkutakat, a gyárakat, a takarékszövetkezeteket (hopp, azok már megvannak) vagy a tankönyvterjesztést (hopp, ez is), és akkor tényleg lezárnak egy korszakot. Annyi a különbség, hogy nem szocialista üzemeknek fogják hívni, hanem nemzeti üzemeknek, mert az mindig bejön.

Erről is beszélt a rezsimarsall: „A Kádár-rendszert most tavasszal lehet végleg legyőzni”. Mintha itt is volna némi módosítás a haditervben, 2010 tavaszán még úgy volt, hogy azért van szükség a kétharmados győzelemre, mert azzal lehet „a Kádár-rendszert végleg legyőzni.” Aztán azért volt szükség az új alaptörvényre, mert azzal lehet „a Kádár-rendszert végleg legyőzni.” Végül azért alakítottak ki egyenlőtlen választási feltételeket, magyarul azért készülnek választási csalásra („a győzelemhez a Fidesznek elég lesz, ha 100 százalékosra teljesít, míg a baloldalnak legalább 120 százalékra kellene önmagához képest teljesítenie, ha le szeretné győzni a Fideszt”), mert „a Kádár-rendszert most tavasszal lehet végleg legyőzni”.

Mindez megerősíti azt az elméletet, mely szerint az elnyomó rendszerek legyőzésének két eltérő stratégiáját ismeri az emberiség. Az egyik, nevezzük Luke Skywalker módszernek, úgy foglalható össze, hogy az ellenállók odamennek a Halálcsillaghoz, és felrobbantják. Akik a másik módszer követik, szintén odamennek a Halálcsillaghoz, de inkább beköltöznek, és onnantól kezdve ők irányítják.