Ha egy fideszes megmondóember arra a kérdésre, hogy választási győzelem esetén mit kezdene a felcsúti stadionnal, azzal viccelődne, hogy azt börtönné alakítaná kommunista és liberális foglyok számára, elképzelhetjük, milyen reakciók jönnének a Fideszen kívüli médiavilágból. Az ilyen viccekért egyébként tőlünk nyugatra a kalapját is vehetné, de jó, Magyarországon élünk, nem venné, nyilván.

Ha azonban Szanyi Tibor, az MSZP megmondóembere a fenti kérdésre azzal mókázhat a Hírhatár portálon, hogy "Szerintem azt a stadiont fogházzá kell átalakítani a fociultrák és náci csatlósaik számára", akkor az olyannyira nem ügy, hogy föl sem tűnik senkinek, ó, csak a Tibi vicceskedik, ugyan már, hát tudjuk, hogy ő amolyan tréfás ember, olyan, mint az a másik fickó, aki lemengelézte a Fideszt, hát nem meg kell szakadni?

Szanyi Tibort nyilván sok mindenért lehet szeretni, de a humorérzéke nem sorolható ezen tulajdonságok közé. Az MSZP szempontjából elévülhetetlen érdemei közé tartozhat, hogy az elmúlt években erőteljes retorikai csapásokkal balra vitte pártját, a balon belül egészen a falig, de ez a fal csak mostanáig létezett, amíg a gyurcsányizmussal meg az átkos neoliberalizmussal kellett önkritikusan leszámolni: bocs, fiúk, hogy belesétáltunk a csapdába, többet nem fog előfordulni. Legutóbbi publicisztikájában Szanyi kapitány már ledöntötte és átlépte a falat, kijelentve, hogy az MSZP-nek nyitnia kell a szélsőbal felé ("előttünk áll még a tőlünk balra lévő tömegek korrekt észlelése").

"A válság előtti évtizedek pezsgése, pontosabban a versenyszerű előre rohanás, az erőforrások hitelbe habzsolása, a kizsákmányolás felpörgetése valamelyest elfedte a kapitalizmus eddig ismert formájának haláltusáját" – olvashattuk 1973-ban 2013-ban a Népszavában a Népszavában a szerzőtől, aki mély megértéssel fogadja, hogy "egyre nagyobb erőre kapnak a marxista mozgalmak, amelyek legitimációja viszont megkérdőjelezhetetlen a másik oldalon ordaskodó szélsőjobb sajnálatos létéhez képest."

A náci ordaskodás adja tehát a komcsi ordaskodás megkérdőjelezhetetlen legitimációját, de nem, hát ezek nem ordaskodnak, épp ez a lényeg, hogy ők csak "mozgalmak", jót akarnak, nyilván. De mit jelent a korrekt észlelés, kit tekintsünk idehaza radikálbalosnak? Thürmerék pártját nem, hiszen "ők a baloldali horizont határainak túloldalán vannak, ha vannak egyáltalán", ezzel szemben "(akár több) százezres nagyságúra tehető viszont a Munkáspárt 2006, illetve a nem kevés egyéb baloldali szervezet, mozgalom tábora". Azok vannak tehát a horizont innenső oldalán, akiknek a világnézetéhez képest Thürmerék pártja egy thatcherista klub.

Ezeket a szervezeteket egyebek mellett arról lehet felismerni, hogy szintén nyomatják a Szanyi által mostanában felfedezett feltétel nélküli alapjövedelmet "és egyéb, többnyire újmarxista gondolat mögé szerveződnek, amint ez szépen bontakozik is ki az igen színvonalas ideológiai műhelyeik (pl. Munkások Újsága, rednews.hu, transform.hu) tanúsága révén". A tanúság révén azonban egyelőre csak az bontakozik ki, hogy egy deklaráltan szocdem párt vezető arca nyíltan felkarolja az "újmarxista" szélsőbalosok orgánumait, olyanokat, amelyek nyugaton már a fenti horizont határainak túloldalán lennének. Legalábbis egy deklaráltan szocdem párt számára.

Színvonalas ideológiai műhelyek? Nézzük csak meg, mi bontakozik ki itten, természetesen összefüggéseiből kiragadva.

"A munkahelyen sosem járt jogászocskák, közgazdászocskák és egyéb szedett-vedett népek ma sem tesznek semmit értünk. Őket egy cseppet sem érdekli, hogy nekünk munkánk és tisztességes bérünk legyen! (…) A hatalom nem értünk van, hanem ellenünk! Rendőr áll a gyárkapuban, ha követeljük a fizetést, amiért megdolgoztunk, rendőr áll a végrehajtó mögött, aki utcára pakolja a családunkat. Ebből a rendszerből ennyi éppen elég volt! Nekünk, melósoknak hangosan nemet kell mondanunk a mostani parlamenti kutyakomédiára! Ki kell mondanunk, hogy elegünk van abból, hogy a magyar országgyűlésben csak kisebb és nagyobb parasztok ülnek!" (Munkások Újsága)

"Elaltatva magunkat tűrtük, hogy az álbaloldal asszisztálásával szétlopják az ország vagyonát, szétzilálják szervezeteinket, a jobboldal és a liberális oldal hazug baloldal ellenes politikájukkal meghamisították múltunkat. Mindeközben mi kapucsengős bérházak sötét zugaiban, tízegynéhányan értekeztünk a baloldal grandiózus teendőiről, tudomást sem véve arról, hogy a valóságban teljesen marginalizálódtunk és kísérleteink egyre szánalmasabbak lettek, kapcsolatunk azokkal, akiket képviselni akartunk szinte teljesen megszakadt." (Munkások Újsága)

"Figyelembe véve az adott körülményeket, jelenleg a közhatalmak nemzeti és európai szinten való megerősítése jelenti a modernitást, a lehető legnagyobb modernitást ezekben a viharos időkben. Ez a stratégia nem jelenti azt, hogy visszatérünk a nemzeti keretek közé. De a globalizáció bizonyos, jól megválasztott területeken való felszámolását jelenti, mondjuk például a pénzügyek területén." (transform.hu)

"A történelmi kapitalizmus bármilyen lehet, csupán tartós nem. A kapitalizmus a történelemnek csupán egy zárójelbe tehető rövid mozzanata. Alapvető megkérdőjelezése – amelyet a mai kor gondolkodóinak többsége nem tart 'lehetségesnek', de még 'kívánatosnak' sem – a dolgozó emberek és az alávetett népek (a perifériák népei, az emberiség 80 %-a) egyenjogúvá válásának megkerülhetetlen feltétele. (…) Sohasem volt még Marx olyannyira hasznos, szükséges ahhoz, hogy megértsük és átalakítsuk a világot, mint napjainkban. Marxistának lenni azt jelenti, hogy Marxból indulunk ki, de nem azt, hogy megállunk nála vagy Leninnél, vagy éppen Maónál, ahogyan ezt tették, gondolták és gyakorolták az elmúlt évszázadban történelmileg kialakult marxizmusok." (transform.hu)

"Egy kapitalista fétis nélküli szocializmusra van szükségünk, azaz munka, szórakozás, pénz, áru, állam és jog nélküli világra, ahol az emberi aktivitás végre valóban a szükségletek mind magasabb szinten való kielégítése felé fordul, ahol az élet igazában a boldogság keresése lesz minden mesterséges boldogságpótlék nélkül, ahol az emberek nem a pénz és az áru révén lépnek kapcsolatba egymással, ahol a döntéseket valóban közösen hozzuk meg, ahol a kényszerek igazában társadalmiak, nem jogiak... és így tovább. Ez az igazi szocializmus, amelyet létrehozhatunk, ha minden energiánkat ez irányba fordítjuk (…)" (rednews.hu)

"Jól tesszük, ha hatalmi ügyekben a jó öreg bolsevikokhoz fordulunk, hiszen végül is ők az igazi specialisták. Lenin egy zürichi kávéházban tucatnyi hívével a poltikai hatalom megragadásán töprengett: sohase mondd, hogy soha. (…) Az 1917-es lecke. A bolsevikok nem azt kérdezték a néptől, hogy akar-e közösségi társadalmat, hanem hogy akar-e békét, földet és 'kettős hatalmat', azaz közvetlen demokáciát. Akart. Mindez a gyakorlatban a rendszerrel (az örök kerenszkijek érthetelen módon állandóan háborúba keveredő liberális demokráciájával) való azonnali szakítást jelentette természetesen. A forradalmat." (rednews.hu)

"Bárhogy legyen is, az osztály nem világosan körülírható emberek csoportja, inkább antagonisztikus társadalmi viszony a munkaerő áruba bocsátói és a munkaerő vásárlói között, valamint együttműködő viszony a munkaerővel rendelkezők között (termelési és újratermelési folyamatokban egyaránt). A munkásosztály kialakulásának feltételei alá vannak vetve annak a dinamikus változásnak és belső megosztottságnak, amely egyrészt a munkamegosztás társadalmi, nemi, etnikai és nemzetközi dimenzióiban, másrészt az újratermelés és az életmód kollektív és individuális feltételeinek, valamint az ellentmondások feldolgozásának társadalmi-politikai-ideológiai formáiban tapasztalható." (rednews.hu)

Íme, az MSZP-től balra állók "színvonalas ideológiai műhelyei", Szanyi Tibor közeljövőbeni célcsoportjai. Reméljük, komolyan beszélt, mert tréfának durva lenne.