Ceruzája van, ideje van, angolul is tud, hát ír. Schöpflin György, hazánk második Kumin Ference ezúttal a Financial Times igazságtalan kritikájával száll szembe. A legfeltűnőbb az, ahogy már ő sem tud mit mondani.

Schöpflin Philip Stephens cikkére próbál habogni valamit. Az eredeti anyag épp csak végigszaladt a dögvészen, amit Orbán eddig okozott; ezek annyira közismertek, hogy Magyarországon már tényleg csak a hörrtévében meg hasonló ciki helyeken áll neki tagadni, akinek van hozzá arcbőre. Ilyen az üzleti élet módszeres végigrablása a vazallusok seregével, az alkotmányos és választási rendszer Orbánra szabása, a kampányköltségek pofátlan kezelése (igen, bácsi, a CÖF látszik Londonból is, meg az is, honnan van a pénz rá). Ezenkívül természetesen az oroszbarátság is aggasztó onnan, amit talán könnyebb megérteni egy fideszesnek, ha utánaolvas, mit óbégatott erről Orbán Viktor, amikor még nem az ő zsebébe gurultak a rubelek.

Az utolérhetetlen Schöpflin György válasza az utóbbira nem más, mint hogy Nagy-Britanniában is van orosz tőke, még több is, mint az a tízmilliárd euró, amit most mi kölcsönkértünk tőlük.

Apró különbség, hogy az nem államadósság.

Van még a válaszlevélben egy cuki fejtegetés az európai "homogenizátorokról", akik egyszerűen nem tűrik meg a különvéleményt meg az alternatívákat. Bezzeg Magyarországon, ugyebár, virágzik száz virág. Schöpflin csapata irtózik az ilyen erőpolitikától. Eszükbe se jutna bármit is homogenizálni, még botmixert se vesznek a kezükbe.

Kampányról, jogrendről, maffiaállamról Schöpflin hallgat. Mást nem is tehet. A Nagy-Magyarországgal kapcsolatos vádakról ír inkább, és arról, hogy ilyen csak a nyugati újságírók lázálmaiban létezik, a Fidesz ehhez a témához soha hozzá se nyúlt.

Akkor már csak egy képeslapot küldenénk vissza, Schöpflin úr. Nézegesse, amíg gondolkodik azon, mit és meddig lehet még előadni civilizált embereknek arról, amit itthon a bunkók jó étvággyal megesznek. Üdvözlet Bazinagy-Magyarországról!

Népszava