A Policy Solutions 2010-es kutatása szerint az LMP-szavazók 86, a Medián 2012-es adatai szerint 80 százaléka az LMP szavazói között az EU-párti választók aránya, és a Republikon egy 2013-as felmérésére alapozott elemezése szerint is az LMP választói a leginkább EU-pártiak. Schiffer András társelnök az LMP európai parlamenti kampányát „eurokritikusként” határozta meg, ráadásul Vona Gábor Jobbik-elnök a Jobbik kampányát euroszkeptikusként leíró nyilatkozatára reagálva.

Az „eurokritikus” fogalmat a politikatudomány nem ismeri – az euroszkepticizmusét igen. Persze politikusok gyakran kreálnak a tudományos szóhasználattól eltérő kifejezéseket, és jól is teszik, mert különben szörnyen érdektelen (és pontos) lenne a politikai nyelv. Schiffer meghatározása röviden azt jelenti: az LMP nem gondolkozik az unióból való kilépésen, de sok problémája van az EU-val kapcsolatban. Érdekes ellentét van tehát a párt által képviselni kívánt értékek és a szavazók preferenciái között. Persze feltételezhetjük, hogy az uniós tagságot támogató szavazóknak is lehet problémájuk az EU-val: valószínűbb azonban, hogy számukra finoman szólva sem az EU kritikája a legadekvátabb üzenet.

Innentől kezdve két dolog lehetséges. Az első, hogy az LMP elszámította magát, nem ismeri saját szavazóit és rossz üzenettel kampányol. Ez esetben a párt abban bízhat, hogy a szavazókat nem elsősorban a kampány üzenete érdekli majd, hanem a párt attitűdje, távolságtartása a Fidesztől és a baloldali tömbtől. Másképpen fogalmazva: ha ez így van, akkor a párt nem az EP-kampány miatt, hanem annak ellenére jut majd be az Európai Parlamentbe – feltéve, hogy ez sikerül az LMP-nek.

A második eshetőség, hogy az LMP politikusai és kampánystratégái szerint a párt szavazótábora lecserélődött. Erre utalt már Schiffer András egy márciusi Népszabadság-interjúban is. Ezt azonban a választási eredmények nem igazolják: hiába fókuszált vidékre az LMP kampánya, a választási eredmények azért továbbra is azt sugallják, hogy az LMP főként ott tudott erős lenni, ahol korábban az SZDSZ. Ez nem jelenti, hogy az LMP liberális párt lenne, azt viszont igen, hogy jó eséllyel liberális bázis szavaz rá. Ha viszont a szavazótábor-csere mégis bekövetkezett, az LMP akár jól is kalkulálhat: a kiábrándult jobboldali szavazók számára az euroszkeptikus (eurokritikus) üzenet szimpatikus lehet, így akár még bővítheti is a bázisát Schiffer András pártja.

Akárhogy is, az LMP jobbra fordulása bekövetkezett. Ez egyelőre nem jelent közelítést a Fideszhez – a Fidesznek nincs is szüksége külső támogatókra –, retorikában azonban mintha valóban és egyre erősebben távolodna az LMP baloldali-liberális politikától. Ha a jobboldalból kiábrándult szavazók hajlandóak voltak (és lesznek) Schiffer András pártjára szavazni, ez hosszú távon még sikerre is vezethet. Én azonban valószínűbbnek tartom, hogy az LMP félreismeri saját szavazóinak jelentős részét. Támogatottságát ez eddig kizárólag azért nem erodálta a parlamenti küszöb alá, mert a baloldali összefogás is mindent megtett azért az elmúlt években, hogy távol tartsa magától a szavazóit.

És ne felejtsük el: az LMP listájára 120 ezerrel kevesebb ember szavazott 2014-ben, mint 2010-ben. Ha a Lehet Más a Politika továbbra is számukra ellenszenves üzenetekkel bombázza majd a potenciális választóit, mehet ez még sokkal lejjebb is. Hamarosan kiderül, hogy tartósan léteznek-e tömegesen olyan szavazók, akiket antiliberális üzenetekkel, baloldali programmal és jobboldali attitűddel meg lehet szólítani, vagy az országgyűlési választások sikere inkább a szerencsének és az ellenfelek gyengeségének köszönhető, mintsem az LMP helyzetfelismerésének.