Valószínűleg kevesen vitatnák, hogy teljesen jogos egy életre börtönbe zárni azokat az elvetemült gyilkosokat, akiket életveszélyes lenne újra a társadalomnak akárcsak a közelébe is engedni. Mármint akkor, ha valóban egyértelműek a bizonyítékok, ha pedig valamiért nem, akkor az ügy x év múlva kap esélyt a korrekcióra. Azt valószínűleg kevesebben tudták eddig (viszont most, hogy megtudták, valószínűleg utólag is helyeslik), hogy az ilyen embereket mindenfajta későbbi felülvizsgálati lehetőség nélkül zárták el egy életre, a szó szoros értelmében.

Pedig ahogy a halálbüntetés elleni egyik legkomolyabb érv a későbbi korrekció lehetetlensége, úgy a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés (tész) ellen is leginkább az szól: az elítéltek éppúgy áldozatai lehetnek egy esetleges tudatos justizmordnak, vagy körülmények szerencsétlen egybeesésének, mint a halálra ítéltek. Mindenfajta remény nélkül, a jogállami és az emberi jogi minimum nélkül elvegetálni állami rácsok mögött, közpénzen: ez valószínűleg a halálnál is rosszabb. Lényegében ezt mondta most ki a strasbourgi bíróság és nem mást. Tehát (szerencsére) nem mondta ki azt, hogy bárkit bármikor ki kéne engedni – azt viszont igen, hogy a tész hazai verziója sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét.

Akadt azonban magyar kormánypárt és magyar miniszterelnök, amely és aki annyira elmerült a Brüsszellel szembeni szabadságharc mélységeiben, hogy az EU elleni küzdelmet a nem brüsszeli, nem az EU alá (hanem az Európa Tanács alá) tartozó bírói intézmény ellen is felvette, mondván, "Nem engedünk a tényleges életfogytiglanból!", és "A Fidesz ragaszkodik a tényleges életfogytiglanhoz, mert a bűnözőknek a börtönben a helyük", mintha Strasbourg legalábbis mást mondott volna.

A válasz persze rutinszerűen fideszes, éppúgy, mint amikor Navracsics Tibor egy másik strasbourgi döntés (a vörös csillagot érintően) egyszerűen közölte, hogy a kifogásolt passzust a kormány "alkotmányosan megfelelőnek tartja, így a Magyarországot elmarasztaló ítélet végrehajtásával, továbbá a törvény módosításával nem ért egyet". Mintha mi bármikor visszaírhatnánk a NER-nek, hogy ez meg az a jogszabály nekünk nem tetszik, azt nem tartjuk be.

"A tényleges életfogytiglan a magyar emberek döntő többségének akaratával került az Alaptörvénybe. 2011-ben, az alkotmányozást előkészítő nemzeti konzultáción ugyanis a magyarok 94%-a támogatta a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés lehetőségét" – hazudja a közlemény, holott az akkori kérdések között nem létezett olyan, hogy "akkor is támogatja-e a tészt, ha az ítélet nyomán megszűnik a fogvatartás bármiféle felülvizsgálati lehetősége?". Persze tudjuk, a többségnek akkor is megfelelt volna, de azért a rend kedvéért szögezzük le: egy nem legitim módon előkészített, az európai emberi jogi és jogállami normáknak nem megfelelő törvényt kormányzatilag védeni, és ezzel keménykezű EP-kampányt folytatni: a tahóság netovábbja, és a mi totális lenézésünk, minimum.

Az csak természetes, hogy a magyar miniszterelnök is fel van háborodva azon, hogy megint akad egy EU-testület, amely megint megmondja nekünk, magyaroknak, mit szabad és mit nem, tehát ez a lépés is illeszkedik a nettó magyargyűlölet motiválta uniós vonulatba. Természetes, hogy "a leghatározottabban vissza kell utasítani ezt, és meg kell védeni az életfogytig tartó szabadságvesztés intézményét", akárcsak az adómentes pálinkafőzés, a kártékony akác és a magyar mézes lobbi szabadságát.

Vicces is lenne mindez, ha nem emberi életekkel játszadozna a magyar végrehajtó hatalom. Most konkrétan 46 tészes elítélt életével.