Aki a törvénnyel dicsekszel, a törvény megszegésével gyalázod az Istent? Bizony „miattatok káromolják az Isten nevét a pogányok között”, úgy amint meg van írva. (Szent Pál a Rómaiakhoz, 2,23.)

Stiller Ákos

Forró hangulatban telt az idei budapesti melegfesztivál is. Megy a menet, körülötte kordon, azon kívül meg tolongnak a zombik. És hát most megjelent egy szakállas csávó is papnak öltözve, nagy-magyarországos táblával, amire előzőleg valaki (tán ő maga)  jókora, fekete péniszt mázolt. És persze megy a huzavona megint, hogy voltaképpen ki is itt a provokátor, és ki az áldozat. Egyes olvasatokban a Pride a magyar családok és a „keresztényi értékek” elleni, külföldről pénzelt ádáz liberális támadás, mások szerint egyszerűen egy rendezvény (szeretne lenni), ahol a melegek megmutathatják, hogy – minden ellenkező híresztelés és törekvés ellenére – léteznek. Hölgyeim és uraim, most a „keresztényi értékeket” fogom védelmembe venni, de nem a Pride-dal szemben.

Az emberi erőforrás misztériuma

Ami a konzervatív-keresztény közvéleményt azonnal felborzolta, természetesen a papjelmezes, feketepéniszes pasi, akiben, lám, megtestesült a szervezők eredeti szándéka: leköpnek ezek mindent, ami szent; azt szeretnék, ha az egész világ elbuzulna, elsősorban a  gyerekeink, akiket pedig normális családi életre és rendes magyarkeresztény rituálékra nevelnénk. A keresztények ilyenkor, rendszerint és azonnal, üldözöttekké válnak –  dühös üldözöttekké, akik szájából váltakozva jön a fohász meg a köcsögözés.

Decensebb módon ugyan, de ebben a szellemben nyilvánult meg Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter, aki a Hír Tv-nek adott nyilatkozatában így szólt: „Keresztény emberként úgy gondolom, hogy ha a kereszt, a papi öltözet vagy a történelmi Magyarország térképe is ilyen módon van prezentálva egy rendezvényen, az nemcsak ízléstelen, hanem mélyen sérti azoknak az embereknek az érzéseit, akik számára a kereszt az egyik legfontosabb szimbólum az életükben.”

Miniszter Úr, kedves Zoltán (elnézést e közvetlenségért, nem tiszteletlenségből, csak a személyes ismeretség okán engedem meg magamnak), persze hogy azt gondolsz, amit akarsz, de miniszterként kit érdekel, hogy mi az ízlésed? És keresztény lelkész-miniszterként vajon miért tartod sértőnek a papnak öltözött, vélhetően meleg csávót, a Nagy-Magyarországra pingált koromfekete pénisszel? Úgy valójában és tényszerűen, ő kinek árt (mármint a felvonulókon kívül)? A papságnak? A keresztnek? Nagy-Magyarországnak? Esetleg a pénisznek?

Nézzük a dolgot kontextusában!

Először is a pap, ill. a kegyes erkölcscsősz kifigurázása régesrégi nyugati kulturális konvenció. Már a középkori szatirikus ábrázolásokban is megjelenik, de a modern korban, vagyis úgy kb. ötszáz éve ez a fajta polgárpukkasztó, görbetükör-mutató egyházkritika annyira bevett kultúrtoposz, hogy inkább unalmas lehetne, mint megbotránkoztató. Csakugyan máig sérti a vallásos embereket a Tartuffe? A részeges barát, a vérnősző szerzetes, a hájas-kizsákmányoló bíboros figurája nem a melegparádé találmánya; miért kell erre újdonságként rácsodálkozni?

És hát e megnyilvánulások társadalmi környezetét is érdemes lenne figyelembe venni. A klérus és az egyházak tagjai közül sokan táplálják viselkedésükkel e karikatúrák sikeres voltát. Tudom, és örömmel mondom is, hogy vannak igazi Krisztus-követők, példás életű emberek az egyházainkban. Csak valahogy kevesen vannak, és valahogy ritkán látszanak. Beszélni kell róluk is, persze, ahogy mindarról a pozitív dologról, amit a kereszténység adott és ad a világnak. De ez nem jelenti azt, hogy takargatni, elhallgatni kéne visszásságokat, vagy ezek karikírozásán megsértődni.

Most őszintén, Zoli, mit várhatunk a melegektől, akiket a keresztény-konzervatív társadalom bő kilencvenkilenc százalékban aberráltnak tart és nevez, akiket veszélyforrásként (vö. buzilobbi) tüntetünk fel, akiktől, úgymond, féltjük a gyerekeinket, akiket szinte minden egyházi közösségből szó szerint kipenderítünk, és akik felé legjobb esetben is azt az őrült hazugságot kommunikáljuk, hogy Isten csak akkor fogadja el őket, ha megváltoznak? Tényleg, ha erre válaszul mutatnak egy pingált péniszt, az a számunkra „mélyen sértő?” Ne már.

What would Jesus do?

És tudod, Zoli, az a legnagyobb baj, hogy egy szavad sem volt a melegek körül kórusban zengő mocskosbuzizásról. Nem mondtad, hogy mélyen sértő, de még csak azt sem, hogy ízléstelen. Szavad nem volt arról, hogy az érpataki polgármester valami sujtásos bohócruhában őrjöngött, kontextusából kiragadott bibliai citátumokat mutogatva. Erről nem gondolod, hogy sérti a vallásos emberek érzéseit? A buzilobbizó „keresztény színházi fesztivál” szerinted miért nem sérti? A sámándobok dübögésére vonuló Békemenet miért nem sérti?

Zoli, ha valaki szándékosan és gonoszságból gyalázná, sőt üldözné Európában az autentikus kereszténységet, még arra is egész másképpen kéne reagálnunk. A Hegyi Beszédben Krisztus szerintem nem viccből mondja, hogy aki jobb felől arcul üt, tartsuk oda a másik arcunkat is. Az ő igazi követői, ha valóban bántják őket, alázattal tűrik, és nem sértődöttséggel reagálnak. Persze, ez sokkal nehezebb út, de egy hívő számára valójában nincs másik. „Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél” – mondja Szent Péter (1Pét 2, 20-22.)

Ugyanakkor azt gyanítom, hogy a szakállas meleg csávónak, aki papnak öltözött, nincs semmi baja Istennel vagy Jézussal. Sőt, nem is a kereszténységgel van baja, hanem a képpel, ami benne él a kereszténységről. És lehet, ha mi volnánk ő, akkor ugyanilyen, megvetésre és gúnyolásra méltó kereszténység-képet hordanánk magunkban. Még az is lehet, hogy ez valójában fájna, talán bennünk is égne lelki szomjúság, amiről pontosan tudnánk, hogy az Isten nevében beszélő egyház nem fogja csillapítani. Mindezt persze nem tudom, csak feltételezem.

És: keresztény emberként, aki számára a kereszt az egyik legfontosabb szimbólum, úgy gondolom, hogy ha a kereszt, a papi öltözet stb. ilyen módon van prezentálva egy rendezvényen, az lehet bár ízléstelen, de egyáltalán nem sérti az érzéseimet. Sőt, igen fontos jelzésnek tartom, amit szeretnék megérteni. És ebből a szemléletből ezer ördögvilla vagy fekete pénisz sem fog tudni kizökkenteni.