Azt hiszem, mindent megmutat a közoktatás átszervezéséről ez az álláshirdetés is. A Türr István Képző és Kutatóintézet keres szakmai koordinátorokat… Ebben nincs is semmi különös, tudjuk az intézet szerepét, legalábbis próbáljuk érteni, ha néha nehezen is látszik, hol van a társadalmi hasznosulása. Nekünk nem látszik, de nekik, akik mozgatják a szálakat biztosan világos minden.

Abban sincs okunk kételkedni, hogy pontosan illeszkedik ez is mindenhez, hiszen az álláshirdetés szerint a munkájuk a közoktatási intézményekben zajló fejlesztések szakmai támogatása lenne. Az olyan iskoláké, akiket pályázat útján választanak ki, akik befogadó szemléletűek, és a hátrányos helyzetűek oktatásában különösen érdekeltek. Nagyon fontos problémakör, nem állunk ezzel túl jól, igazolják ezt a mérések is, pedig még az is csak a felszín. Örülhetünk, végre, most majd megoldódik, sőt, szolgáltatóhálózat is lesz majd, uniós projekt, 3.3.13-as jelű.

Már az intézményeknek szóló pályázati kiírásban is sokáig értelmeztem a mondatot: „…olyan szervezet nyújthat be projektjavaslatot, amelyekre vonatkozóan a projektjavaslat beadásakor rendelkezésre áll az a jogszabályi környezet, amely lehetővé teszi, hogy külön jogszabályban kijelölt szervezetként vegyen részt a …..tevékenységben.”

Aztán jön ez az álláshirdetés, amely illeszkedik a programhoz, azt hiszem mindenben, nemcsak a munkakörhöz kapcsolódó feladatok meghatározásában. Amin megakad a szemem, az a szakmai tapasztalat. Ami egy év alatti időkeretben meghatározott. Előnyt élvez az, akinek többek között HH-s és HHH-s gyerekekkel való foglalkozási tapasztalata, vagy IPR-es intézményi gyakorlata van, esetleg fejlesztőpedagógiai, vagy tanügyigazgatási. Egy év elég.

Nyilván, akkor már értheti, mitől nem megy az integráció, átlátja az iskolák eszköztelenségét, ismeri az elmúlt évek pedagógiai módszertani próbálkozásait, azok beépülésének gátjait, a kutatási eredményeket, no meg a gyakorlatot, az alapkészségekre irányuló pedagógiai fejlesztéseket, módszereket, pl. az olvasástanítás különböző módjait, a szociális kompetenciafejlesztés nehézségeit, érti, miért olyanok a gyerekek és a pedagógusok ezekben az iskolákban, amilyenek, és még sok mást is.

És mindenről számot is adnak majd a szerencsés pályázók, hiszen tiszta itt is minden, „ a pályázati anyag kiértékelését követően Budapesten kerülhet sor személyes interjúra és értékelő központ (assessment center) módszerrel történő kiválasztásra”.

Aztán majd ők, a legkompetensebbek koordinálják a fejlesztést. Nyilván lesznek majd remek javaslataik, azoknak a kollégáknak, akik évtizedek óta küzdenek ezzel az egésszel, de majd megértetik velük, hogy az semmi, a tudás nem náluk van, hanem az álláshirdetés útján megkeresett szakembereknél. Akik tiszta lappal indulnak, semmiféle liberális irányzattal nem fertőződtek még meg. Tiszta gondolatokkal, nagy tudással koordinálnak majd a HHH-gyerekek oktatása, esélyteremtése területén.

Miért gondolom, hogy már megvannak ők is, és ez is csak egy színjáték? Mert ezt akarom hinni. Mert ez még mindig jobb, hogy állás kell valakiknek, akik az új rend megbízható őrei, lejátsszák hát így, mintha mindenki hülye lenne, mint az, hogy komolyan gondolják: ehhez a munkához elég egy év szakmai tapasztalat.