- Abból kell főznöm, amim van – mondta 2013 márciusában, miniszteri beiktatását megelőzően az őt meghallgató parlamenti bizottságok előtt Varga Mihály. Ma pedig elmondta, mije van neki. Nem mintha nem tudnánk már egy ideje: Vida Ildikója van, abból főz. És arra kér bennünket, hogy ugyan mondjuk már meg neki mi – mert ő nem tudja –, hogy mitől lesz kozmás a krumplifőzelék? Annyira, hogy már nem néz ki krumplifőzeléknek sem.

Hogy minek néz ki? Nagy adag korrupt gazemberségnek néz ki, sok szafttal.

Annak.

Nos, kedves Misi, ha szabad így szólítanom téged (egyszer régen Karcagon berúgtunk kettecskén – te azt ünnepelted, hogy első ízben bejutottál a parlamentbe, én egy közös ismerősön keresztül elkeveredtem a buliba; valamiért azt hitted, Pestről jött fideszes vagyok, hosszan panaszkodtál róla, hogy mekkora hülyékkel vagy körülvéve; nem világosítottalak fel, hogy velem kapcsolatban tévedtél – hülye vagyok, nem fideszes –, a sleppedet meg biztos te ismerted jobban, a pálinka mindenesetre jó volt, potyáztam, remekül szórakoztam, köszönöm így utólag is), szóval drága Misi!

Egyrészt ugye, hát nem vagy egy Túrós Lukács, ezt már sikeresen bizonyítottad. Nem tekinthető csúcsgasztronómiának, de még jó házias konyhának sem, ha valaki a bugylibicskájával ki tud nyitni egy szárazbabfőzelék-konzervet kolbásszal. Főleg, ha a kolbászt az illető (azt a három karikányi, sorvadt-szétfőzött, szomorúan petyhüdt valamit) azonnal kizabálja, üdvözült arccal csámcsogva, mintegy érzékeltetve velünk, hogy de jó kis kolbász az, egyszer majd talán kaphatunk mi is egy-egy katonányit. Ráadásul az előző főszakács (akit utána tárnokmesterré léptettetek elő), a kamra kulcsát jó vastag láncon a nyakában tartja, még zuhanyzáskor is), szóval ez a delikát, szokatlan ember nem csupán kiürítette a hűtőt, de valami unortodox módon bele is szart a közepébe, ahogy csak a különlegesen komplex személyiségzavarban szenvedő tolvajok szoktak.

Szóval főszakácsként maximum ezt passzírozhatod, már amíg még marad belőle; remélem kóstoláskor most is sikerül majd üdvözült arcot vágnod, de azért nagyon irigyelni nem foglak. Csak nehogy a torkodon akadjon a kissé pittyedt Adóhivatal.

Az igazi gond amúgy, hogy ezt a karcagi betyárost, amit sütsz-főzöl ebben a lelakott kifőzdében, azt végül mégiscsak a mi torkunkon akarod majd lenyomni. Mert sajnos tök mindegy, hogy mit írsz a csicsás étlapra (csupa szarvasgombát, hamvas áfonyát, bioboldog-szürkemarha javát és békebeli sáfrányt), a gasztronómiát te is csak a perisztaltikával kevered össze.

Lassan nosztalgiát érzek már a babkonzerv után. Ha így folytatjátok, még a krumplifőzelék után is fogok.

Pedig, Isten látja a lelkem, soha nem szerettem.