Ezt olvasom hétfő este:

„Rogán Antal, a Fidesz-frakció vezetője délután a tüntetésről azt mondta, a demokrácia természetes velejárója, ha az emberek el akarják mondani a véleményüket. Szerinte ma ezt szabadon meg is tehetik, ellentétben 2006-tal, amikor a szabad véleménynyilvánításért szemkilövés és verés járt.”

Olvasom, és nehezen tudom megőrizni az önuralmamat, mert bár nyolc év nem nagy idő – legfeljebb a most 20 év alattiaknak az –, mégis fennáll a veszély: a szakadatlanul ismételgetett otromba hazugságot azok közül is sokan elhiszik, akik pedig emlékezhetnének, mi történt.

Hát akkor kezdjük elölről. A szocialista vezetésű Horn-, Medgyessy-, Gyurcsány- és Bajnai-kormányok idején éppúgy szabadon lehetett tüntetni és véleményt nyilvánítani, mint jobboldali kormányok alatt. Hányszor zúgott Budapest-szerte például a „Gyurcsány, takarodj!”? 2006 őszén azonban más történt. Nyilvánosságra került – eleinte manipulálva és minden bizonnyal Fidesz-közreműködéssel – egy goromba hangú miniszterelnöki beszéd, amely azért hangzott el a szocialista frakció zártkörű összejövetelének a végén, mert Gyurcsány Ferenc néhány órával korábbi, higgadt és a halaszthatatlan teendőkre figyelmeztető beszédét sok párttársa nem akarta megérteni. Ma már ő maga is tudja, hogy túlzottan elragadtatta magát, és nem jól tette, hogy nyilvánosan nem mondta el akkor lényegében ugyanazt. A beszéd sokakat felháborított, és tüntettek, tiltakoztak. Ez rendben is volt, csakhogy a rendszerváltozás óta először a megmozdulások erőszakba torkolltak. Szervezettnek látszó csoportok felgyújtottak és kifosztottak egy közintézményt, a Magyar Televíziót, majd napokon át romboltak, gyújtogattak a fővárosban. Az Országház előtt képtelen körülményeket teremtve táboroztak. Mindez ellen az akkori ellenzéki Fidesznek egy szava sem volt, sőt politikusai a szélsőjobboldali uszítók, időnként paródiába illő műforradalmárok közvetlen szomszédságában tartottak lángoló beszédeket a kormány ellen a Kossuth téren. Az sem háborította fel őket, hogy a történtek tönkretették a forradalom 50. évfordulójának megemlékezéseit, és szégyent hoztak az országra, amikor több tucat külföldi államfő, király és elnök jött ide az ünnepségre. Saját nagygyűlésüket pedig alkalmatlan helyen szervezték, és nem működtek együtt megfelelően a rendfenntartókkal.

Mindeközben a rendőrség sok súlyos hibát követett el, mert semmilyen gyakorlata nem volt az erőszakos megmozdulások elleni fellépésben – éppen mivel addig nem voltak ilyenek –, és mert megengedhetetlen módon utat engedtek emiatti frusztráltságuknak. Ártatlanokat bántalmaztak, és nem ártatlanokkal szemben is meg nem engedett módszereket alkalmaztak. A budapesti főkapitány olyan pimaszságot engedett meg magának, hogy a rendőrök szabálytalan, névjelzés nélküli fellépését úgy magyarázta: leestek a névtáblák. Mindről. Ezek után őt még ki is tüntették. A Gyurcsány-kabinet sok későbbi bajt elkerülhetett volna, ha okosabban reagál, például gyorsan és nyilvánosan bocsánatot kér a jogszabálysértések áldozataitól, sőt kérés nélkül kárpótolja őket. A rendőrök által megvert ellenzéki képviselőn, Révész Máriuszon se kellett volna gúnyolódni, még akkor se, ha egy kicsit túlszínészkedte a dolgot. De mindez nem menti a mostani többség idején elfogadott minősíthetetlen semmisségi törvényt és az azt jóváhagyó szégyenletes alkotmánybírósági határozatot.

Külön szót érdemel a sokat emlegetett lövetés. Ennek emlegetését nem tudom másképp minősíteni, mint aljasságnak, mert ez a magyar nyelvben éles lőszer használatára szóló tűzparancsot jelent. Ilyesmi természetesen nem történt, ez soha fel sem merült. Ellenben használtak a rendőrök gumilövedéket, de rosszul, ügyetlenül, ráadásul egyes akkori hírek szerint lejárt szavatosságút. A gumilövedék nem az ördögtől való, éppen arra van kitalálva, hogy legyen egy olyan eszköz, amely nem igazi lőszer, de erősebb hatású, mint a gumibot, a könnygáz, a vízágyú. Sok rendőrségi szakember nem is helyeselte, hogy a 2006-os események után az országgyűlés betiltotta. Egyébként épp most csempészik vissza a büntetés-végrehajtási törvénybe: „bv. szervezetnél rendszeresített speciális, nem élet kioltására tervezett traumatikus lőszerrel, valamint irritáló töltetű lőszerrel leadott lövés alkalmazható az életet, a testi épséget közvetlenül sértő vagy veszélyeztető támadás elhárítására; a fogvatartott szökésének megakadályozására, megszökése esetén elfogására.” Amit itt kiemeltem, az gyanúm szerint pontosan a gumilövedéket jelenti. Kedden, 18-án délelőtt szavazott róla az országgyűlés. Tehát nem önmagában a gumilövedék volt a baj, hanem a gyakorlatlanságból fakadó szakszerűtlen használata. Tragédia, hogy ez sérülésekhez, sőt maradandó károsodásokhoz vezetett, és az akkori kormánynak azonnal mindent meg kellett volna tennie a felelősök megbüntetésére, a sérültek pedig joggal vártak volna el gyors erkölcsi és anyagi elégtételt. A szeme világát sajnos senkinek nem lehet visszaadni, de ezt úgy értelmezni nyolc év óta folyamatosan, hogy itt szemeket lövettek ki – tehát hogy ez volt a cél, erre szólt a parancs –, az gazemberség.

Ismétlem, tudom, hogy a sokszor elmondott hazugságot végül azok is elhiszik, akik tulajdonképpen tudják, hogy hazugság. De nem állhattam meg, hogy fel ne idézzem, mi történt 2006-ban.