Orbán Viktor (2002): „A móri bankrablás után Magyarországnak komolyan meg kell fontolni a halálbüntetés visszaállítását”.

Orbán Viktor (2015): „A halálbüntetés kérdését Magyarországon napirenden kell tartani, és tudatni kell, hogy semmitől sem riadunk vissza”.

Az a legkevésbé érdekes, hogy én mennyire mérhetetlenül undorodom. Nem az erkölcstelenség az újszerű. Ez az ember, az összes keresztény, polgári és humanista hagyományt leköpve, régóta nem építi a politikáját semmi másra, mint az emberi lélek sötét oldalára, az irigységre, a kicsinyességre, a félelemre, a bosszúvágyra, a közönyre, a sértettségre, legyen szó vizitdíjról, bankokról, kultúráról, alaptörvényről, Európáról, menekültekről vagy halálbüntetésről, mindezt azért, hogy a reakciós-populista kormányzását kicsivel meghosszabbíthassa, mert a veje még nem állhatott a saját lábán eleget és a csónakázótó sem készült el egészen a háza mellett, szóval nem a rusnya tartalom az igazán döbbenetes, hanem az újabban tapasztalható taktikai leépülés és a teljes stratégiai csőd.

Mivel a valósággal az utolsó felületes kapcsolatot is megszakította, nem veszi észre, hogy egyebet sem tesz egy ideje, mint szolgálatkészen hordozza a fát a Jobbik által gyújtott máglyára. A fizetési listákon nem szereplő, szívességből züllött tanácsadójával ezt úgy nevezik, hogy átveszik a Jobbik témáit, és ezzel elszívják előlük a levegőt.

Ez a hadicsel, ahogy a választási eredmények bizonyítják, eddig sem működött, de már nem is fog soha. Áll a miniszterelnök a színpadon, elismétli a 13 évvel ezelőtti szöveget, de most nem tűnik se erőteljesnek, se félelmetesnek, csak szánalmasnak és nevetségesnek, mint amikor a hervadozó primadonna kétségbeesésében ugyanolyan ledér miniszoknyát vesz fel, mint az a kis rüfke, aki nemrég érkezett a társulathoz, de máris az ő egykori rajongóival kokettál.

Igen, hogyne, egyetértünk – mondja a Jobbik –, de szóról szóra azt tetszik mondani, mint 13 éve. Közben 5 évet kormányzott is a bácsi. Az nem gond? A halálbüntetés még sincs bevezetve. A menekültek még sincsenek munkatáborba zárva. A bankok, a brókerek és a multik ugyanúgy a vérünket szívják. Európa nem szűnt meg minket gyarmatosítani. Akkor most mi jövünk, mert mi meg is csináljuk.

Valahol megrendítő látni, hogy az egykor legalább a kommunikációban sikeres ember nem veszi észre, hogy amikor olyan jobbikos követeléseket vesz a nevére, amiket nem tud megvalósítani, akkor nem ő lesz népszerűbb, hanem az a párt, amelyik meg is teszi azt, amiről beszél, legalábbis a nép ezt hiszi róla.

Adott esetben az elszámoltatást sem olyan összefonódós-budaigyulás-szájkaratés módon intéznék, mint egykor ő. Elég magasak már a lángok, nem biztos, hogy éppen ennek a kormánynak kellene babrálnia a halálbüntetéssel. A végén még megégeti magát. A fogva tartás körülményeinek enyhítése és az amnesztiarendelet előrelátóbb lenne.

(Nem teljesen tartozik ide, de már 168 órája nem tudjuk mit gondolnak a keresztény egyházak az üldözöttek üldözésének meghirdetéséről. Kezdtem azt hinni, hogy titokban ezek a szervezetek kivonultak Magyarországról, de ma belefutottam egy plakátba, amelyen a katolikusok az adófelajánlásokért kampányolnak. Ezek szerint még léteznek, ez mindenképpen reménykeltő és vigasztaló.)