Nekifutunk harmadszor is. Nem adjuk fel. Ha még a FIFA elnöke sem úszta meg, akkor bármi megtörténhet. Igaz, valószínűleg ő nem is trükközött annyit. Meg aztán neki nem volt olyan szerencséje, hogy az FBI vezetőjét maga nevezhesse ki, szemben azokkal a híveivel (vö: További jó munkát, Elnök úr!), akik a páholyukban szotyolázhatnak az általuk delegált legfőbb ügyésszel a telekhatáron felhúzott stadionban. Így azért tovább tart a dolog.

Mindegy. Újra megpróbáljuk. A korábbi kudarcos kísérleteink során (itt és itt) hiába magyaráztuk, hogy kizárólag állami megrendelésekből élő cégekből osztalékot kivenni tulajdonképpen nem jelent mást, minthogy a közpénzt átteszik az államkincstárból mondjuk a miniszterelnök saját lábon álló vejének bankszámlájára, a forradalom mégis elmaradt. A miniszterelnök mellett szotyizó legfőbb ügyész talán akkor sem indított volna vizsgálatot, ha nincs ez a felesleges flinc-flanc a közbeszerzéssel, hanem simán csak átutalják a lét a megadott számlaszámra, de így azért sokkal polgáribb, az kétségtelen.

Tehát, a nemzet első vejének cége 470 millió forintot fizetett idén a tulajdonosoknak.

Ez az összeg úgy jött ki, hogy ő X mennyiségű LED égőt Y forintos áron értékesített az államnak. Az Y forintos ár fedezi a cég tényleges kiadásait (a beszerzés és a szerelés költségeit, a fizetéseket, a reklámot stb.), mindent, ami a munka elvégzéséhez szükséges, és ezen felül marad még 470 millió. Ha ezt állami vállalat vezetője kapná prémiumként, akkor örült balhé lenne és ügyészségi vizsgálat (jó, az utóbbi nem lenne, vö: szotyola). Ha „magáncég” kapja, akkor balhé se.

Pedig ebből az adatból az derül ki, hogy az első vej értékesíthette volna az X mennyiségű égőt Y – 470 millió forintos áron is az államnak. Ha ezt az összeget osztalékként ki tudta venni, akkor (legalább) ennyivel több pénzt kapott, mint amennyi a munka teljesítéséhez feltétlenül szükséges lett volna. Ha ő is nonprofit elven működne, mint amire a közműszolgáltatókat kényszerítik, akkor erre az összegre nem tarthatna igényt. Ez következik az extraprofitról és az erkölcstelen tőkésekről eddig megismert fideszes nézetekből.

Ehelyett nyerészkedett rajtunk. Túlszámlázott. Közel fél milliárd forinttal károsította meg a népet, hiszen ennyivel kért többet az államtól a munkáért, mint amennyibe neki került. Az ilyen extraprofitos cégeket szokta a kormány különadóval sújtani. Tetszett volna nem egy lámpaszerelőnek, hanem egy TESCO vezetőjének megkérni a miniszterelnök lányának a kezét, és akkor a kiskereskedelem ússza meg. Talán még vasárnapi zárva tartást sem vezeti be.

Após csak egy van.

Nem árt emlékeztetni arra, hogy ilyen eszközökkel Herr Blatter sosem élhetett. A bőröndökben leszállított kenőpénz sem rossz, de a törvényalkotás sokkal biztosabb módszer, mert rögtön legálissá minősíthető a lopás. Odaítélni egy világbajnokságot vesztegetés árán? Kockázatos technika. Titokban kell csinálni, lebukhat közben az ember, szóval van egy csomó hátránya. Törvényekkel fényes nappal el lehet követni ugyanazt. Oda akarod ítélni a plakátpiacot a barátodnak? Előbb hozol egy törvényt, amivel betiltod a utak melletti hirdetést, aztán egy másik törvénnyel engedélyezed újra, amint a barátod felvásárolta az így tönkretett konkurenciát.

Gyorsabban, magasabbra, bátrabban – ahogyan azt egy másik szervezetben mondják, ami még a FIFÁ-nál is korruptabb, a vezetői egyelőre szabadlábon vannak, és nem a Fidesz.

De egyszer a labda kifelé fog pattanni a kapufáról. Egyszer érte is el fognak jönni, talán éppen az újraválasztásának másnapján. Az idő nekünk dolgozik. A közöny neki. Még nekifutunk néhányszor.

További jó munkát, Orbán úr!