Ma Orbán Viktor és felesége, Lévai Anikó koszorút helyezett el a Tisztelet Fasorán, Hejdar Alijev nemzeti vezető sírjánál.

Node ki volt ez az Alijev? 1967-ben, 44 évesen lett az azerbajdzsáni KGB (Állambiztonsági Bizottság, vagyis titkosrendőrség) vezetője. A méregdrága ajándékokkal megvesztegetett Brezsnyev pártfőtitkár-államfő kedvenceként öt év múlva az Azerbajdzsáni Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. 1982-ben Andropov vitte Moszkvába első miniszterelnök-helyettesnek, és előléptette a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagjává. Nem vitás, hogy az általa vezetett köztársaság gazdasága jól fejlődött, de közben Alijev mindvégig együttműködött a helyi maffiával a kőolaj, a Kaspi-tengeri kaviár, a gyapot, gyümölcsök és egyebek feketekereskedelmében, és könyörtelenül leszámolt ellenfeleivel. Végül Gorbacsov mondatta le 1987-ben, de a korrupciós vádakat nem vizsgálták ki komolyan.

Azerbajdzsán függetlenné válásakor Alijev megjelent szűkebb hazájában, az Azerbajdzsánhoz tartozó, de területileg tőle Örményország által elválasztott Nahicsevanban, és hirtelen ottani nacionalistaként feltűnve megszerezte az ottani vezetést. Majd miután a mindeddig egyetlen demokratikusan választott azeri elnököt, az 1992-ben hét jelölt közül 54%-os többséget szerzett nem-kommunista Abulfaz Elcsibejt egy év múlva lemondásra és emigrációba kényszerítették, Alijev lett az államfő. Ugyanolyan könyörtelen és keménykezű vezető volt, mint a szovjet időkben.

Ennek az embernek a sírját koszorúzta az a magyar miniszterelnök, aki és akinek a fegyverhordozói itthon kapásból lekomcsizzák némely ellenfelüket akkor is, ha még csak óvodás volt a rendszerváltozáskor. Kétségtelen, hogy protokolláris szempontból nehéz elkerülni ezt a gesztust, ha egyszer az ott nyugvó exelnök fia a mostani államfő, de ha nagyon igyekeznek, talán át lehetett volna váltani ezt egy ismeretlen katona vagy valami más, semlegesebb emlékmű megkoszorúzására.

Miniszterelnöki sajtóiroda

Miután Hejdar Alijev 2003-ban meghalt, fia, Ilham lett az utóda. Tény, hogy választás útján, ahogy aztán 2008-ban és 2013-ban is, csak éppen nincs nemzetközi szervezet, amely ezeket a választásokat komolynak tartaná. Az ellenzék vezetői éppúgy börtönbe kerülnek manapság is, mint a kritikus sajtó képviselői. A korrupció továbbra is tombol. Ez az azeri elnök Orbán Viktor szövetségese, akihez három minisztere társaságában utazik, és jelenlétében a sajtóiroda közlése szerint szándéknyilatkozatot írnak alá infokommunikációs fejlesztési alap létrehozására, egyetértési megállapodást a foglalkoztatással kapcsolatos tapasztalatcseréről (ez vajon mi lehet?), továbbá együttműködési szándéknyilatkozatot a Semmelweis Egyetem és az Azeri Orvosi Egyetem között. Az úgynevezett keleti nyitás ugyan nem hozott mérhető eredményt, Azerbajdzsán még a gyilkos katonatiszt visszaadását sem „hálálta meg” befektetésekkel, és gazdasági helyzete amúgy is romlik, egyebek közt az olajárak zuhanása miatt, de a törleszkedés folytatódik.

Ezzel az országgal nincs se sok értelme a kormányfői szintű barátkozásnak, az említett egyezményeket helyettes államtitkárok is aláírhatnák. De egy véreskezű kommunista diktátor emléke előtti tisztelgést mindenképp illene elkerülni, ha Orbán egy kicsit is komolyan venné, amit hirdet.