A centrális erőtér obligát panelje, hogy Európa figyel és követ bennünket, unortodox csodareceptjeinkre vevő az egész földrész. Örülhetnek: Szlovákiában is megvalósul a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Nyomasztó fölényű óriáspárt vezette kormányzás, vele szemben megosztott, sokpárti ellenzék. Ha Ficonak sikerül annyira megosztania őket, hogy valamelyiket becsábítja magához, az még jobb neki. Nem igazán lényeges differencia, hogy a Smernek nincs kétharmada. Ahhoz, amit akarnak, nem is feltétlenül kell. Ráadásul az önálló Szlovákia eddigi húsz évéhez viszonyítva legalább akkora változás a mostani Fico-diadal, mint idehaza a Fidesz-kétharmad. Szlovákiában az elmúlt „zavaros időszakban” (hogy NER-kompatibilis legyek) mindeddig többpárti nacionalista-kommunista katasztrófakoalíciók és a leváltásukra szerveződött (mérsékelt jobboldaliak, liberálisok, magyar párterők által alkotott) szivárványkoalíciók váltogatták egymást. Az előbbi változat a nemzeti populista demagógiában jeleskedett. Utóbbi pedig a kormányválságokban, a koalíciós partnerre mutogatásban, az állandósult instabilitásban. Ennek következménye lett Fico belovaglása Pozsonyba. Mondjuk ettől még reformokban, euró-kompatibilitásban Szlovákia lehagyott bennünket, ami (bennünket lehagyni) nem nagy dicsőség persze.

Egy stabil Fico-kabinet mozgástere azonban nemcsak a „példátlan felhatalmazás” miatt nagyobb. Hanem Orbán Viktornak köszönhetően is. A NER lángeszű vezérének sikerült az Unió páriáinak gettójába taktikáznia magát. Ficonak, ha esze van, továbbra is ugyanazt a kettős játékot űzi, ami annyira megy neki: soviniszta nemzetállami parasztvakítás, a gazdaságilag többé-kevésbé racionális, euró-mentő és tőke-mágnes pragmatizmussal ötvözve. Két évvel ezelőtt láttam rá halovány esélyt, hogy Orbán Robert Fico legjobb magyar tanítványa lesz. S az árvalányhajas mákony hintése közben azért normális, józan gazdaságfilozófia szellemében vezeti az országot. Na, ez a vonat elment. Amit Fico nyilván ki is fog használni. Unió-barátságát hangoztatja majd, hogy vele – szemben a világgazdaságot kísérleti labornak tekintő, „őrült rebellis” magyarokkal – lehet üzletet kötni. Stabil, kül-és gazdaságpolitikában nálunk megbízhatóbb kormány, kiszámíthatóság – ha ez lesz, úgy menekül tőlünk a tőke a nem egy vonatkozásban most is (adó)paradicsomi északi szomszédhoz, mint az olajozott villám. Ficora mondhatjuk, hogy sok tekintetben egy rohadék. A magyarellenesség cinikus kiaknázásának viszonylatában például tényleg az is. De ha gazdaságilag kiszámítható rohadék lesz, akkor bizony a mi rohadékainkkal szemben a Nyugat őt preferálja majd. Ami bizonyítja: a nacionalizmus soha nem szép dolog, de nem feltétlenül kell agyatlanul csinálni. Lehet okosan is.

Már csak azért is sanszos ez a forgatókönyv, mert Szlovákiának nincs Jobbikja. Ami volt, kiesett, a magyar kártya manapság kevésbé hatékony. Igaz, Slota helyére jöhet rosszabb, de még nem jött. S magyarellenesség ide, romagyűlölet oda: „Míg azonban Magyarország már évek óta komoly gazdasági problémákkal küszködik, addig a szlovák gazdaság erősödik. Ezt a szlovákiai magyarok is kezdik érezni, s már a múlté azok az idők, amikor Komárom gazdagabb volt, mint Révkomárom.” Vagyis, „Komárnóban (Révkomáromban) jobb az élet, mint Komáromban” írja a Lidové Noviny. Végül örüljünk, hogy a szlovák közélet második leggázabb pártja, a magyarkodó érzelmi zsarolásban, egyfajta kisebbségpolitikai etnobizniszben utazó MKP (melynek üzenete annyi volt: „magyar vagyok, te is? Akkor szavazz rám, mert a magyar ember szavazzon a magyar pártra”) ismét kint rekedt. Ami a megélhetési magyarkodás jogerős halálát jelenti arrafelé. Aki többre kíváncsi, olvassa el Bugár Béla elbocsátó szép üzenetét. Boldoghy Olivér példáján meg talán rájön a világmagyarság józanabb fele, hogy a kettős állampolgárság annyira hatékony védelem a kisebbségi jogok frontján, mint amennyire sikeres volt a Pannon Puma a Tátrai Tigrissel szemben.